Laci mellkasi fájdalmakra és légszomjra panaszkodott, rosszul lett, olyannyira, hogy kórházba kellett szállítani. Miután kivizsgálták, és kiderült, szervi baja nincsen, kiengedték a kórházból, hiszen a kivizsgálás alapján kiderült ugyanis, hogy egészséges, tünetei egy része nyilvánvalóan lelki eredetűek, vélhetően pánikrohama volt. Laci megtört arccal sápadtan tért vissza társai közé, ám tegnap délután újra rosszul lett, és végül könnyek között úgy döntött, kiköltözik a villából. Szinte ráismerni se lehetett a férfira, üveges szemmel, szomorú arccal ült a riportszobában, és alig tudta elmondani érzéseit.

"Én, Lázár László jelenleg olyan helyzetbe kerültem, hogy fel kell, hogy adjam a játékot" - mondta lehajtott fejjel. "20 év munkája jött ki rajtam most, húsz küzdelmes év. Olyan stresszes időszakok volt, amelyek most itt, a feladatok és a nyugalmi állapot miatt előjött bennem" - próbálta megfogalmazni érzéseit Laci.

"Húsz kerek év, telve feszültséggel, aggodalommal, túlpörögve...." - Laci el-elgondolkodva, a szavakkal és könnyeivel küszködve folytatta. "Olyan állapotba kerültem, hogy fizikai és pszichés okokból én ezt már nem tudom száz százalékos odaadással csinálni. Tudom és tisztában vagyok most azzal is, hogy orvosi segítségre van szükségem. Egyedül nem tudok megküzdeni a bennem felhalmozódott stresszel. Az itt töltött idő alatt volt időm átgondolni az elmúlt húsz évemet" - magyarázta megtörten a férfi.

"Nagyon sajnálom, remélem, meg tudtam a jó oldalamat is mutatni, és meg tudtam felelni az elvárásoknak". Társai megdöbbenve fogadták a hírt, a lányok sírtak. Éva bocsánatot kért tőle, hogy sunyinak nevezte, de a fiúknak is remegett a hangjuk, amikor elbúcsúztak tőle. Laci csöndben összecsomagolt, maga mögött hagyta a villát.