Egy-két év helyett most öt évet jelentett be Orbán Viktor. Ez nem tántorítja el a befektetőket?

Egy távoli időpont hangoztatása mellet szólhat, hogy a bizonytalanság Európában jelenleg olyan nagyfokú, hogy nem engedhetünk meg magunknak még egy leégést. Ez például egy olyan típusú érv, ami egy racionálisan gondolkodó kormányfő számára képviselhető.

Erőteljes érvek szólnak az euró bevezetése mellett, összehangolt kommunikációra lenne szükség a kormányzat részéről. A költségvetési szigorral és az euró bevezetésével kapcsolatos kijelentéseket nem ártana összeegyeztetni.

Ugyanilyen az inflációs cél megemelésére vonatkozó kísérletezés: azt azért nem piaci elemzők mondták, hanem a Nemzetgazdasági Minisztérium magas rangú tisztségviselői. Jó, hogy ezt a kormányfő visszavonta, de lehet, hogy ezt nem is kellett volna a nyilvánosság előtt mondani és akkor nem csorbult volna a kormányzati hitelesség.



Párhuzamosan nőtt a körbetartozás és az adósságállomány. Ezt hogyan lehet kezelni? Jót tesz ennek az állapotnak egy ilyen kijelentés?

Közvetlenül nem kéne, hogy érintse. Azon múlik, hogyan kezelik a fizetésképtelenséget. Biztos, hogy egy több oldalról megtámogatott pénzügyi keménység mellett kevésbé jelentkeznek ezek a gondok, mintha arra lehetne számítani, hogy a kormányzat előbb-utóbb „fölpuhul” és nem lesz elsődleges a fizetési fegyelem.

Alapvetően ez egy alárendelt dolog, nem szándékos mellékhatás.

Milyen hatása lehet a gazdaságra ennek az egyre nagyobb tartozási rendszernek?

Veszélyes. Előfordult már többször a magyar gazdaságban a fizetési fegyelem fellazulása, mindent szétzilál. Ugyanolyan rossz, mint az infláció, hiszen annak egy másik formája a nem fizetés. Ezt mindenképpen el kell kerülni.

Hogyan lehet elkerülni?

Vannak erre vonatkozóan csődeljárási és felszámolási szabályok, van kormányzati fellépés a nem fizetések ellenében illetve létezik kormányzati gyakorlat, hogy ők maguk mondjuk fizetnek és nem egy fél év késéssel. Ezek együttesen, a példa és a törvény erejével egyaránt hatnak.

Mennyire sürgető a beavatkozás?

A makro problémákat látom elsődlegesnek, hogy ott kilakul-e egyfajta zsáner hitelesség, párbeszéd a külföldi piacokkal. Ha ez megvan, akkor a többi gond is megoldódik.



Úgy tűnik, mintha a kormányzati kommunikáció mindig rátenne egy lapáttal a problémákra, mert nagyon szétesett képet mutat.

Híve lennék annak, hogy általában egyvalaki nyilatkozzon és az összehangolt legyen. Adott esetben a Karvalits és a Kármán urak kiülnének, és mindig együtt nyilatkoznának euróról, költségvetésről és inflációról. Az biztos, hogy erősítené az ügyet.

Sajnos létezik ez a kommunikációs káosz. Bízzunk benne, hogy nem a döntések előkészítetlenek, hanem ez csupán egy technikai dolog.

Viszont egy-egy ilyen után mindig elindulnak a találgatások.

A modern pénzpiacokkal való együttműködésnek a jó kommunikáció alapvető feltétele, komolyan kellene venni. Visszafogottsággal és kiszámíthatósággal kellene nyilatkozni a különböző ügyekről. A költségvetési szigor és az euró kitolása tipikusan olyan ügy, amit össze kellene hangolni.