-Milyen típusú helyekre hívnak leginkább?

-A nyugdíjas klub egyelőre kimaradt, viszont óvodában is, általános iskolában is jártam már a műsorommal, és elég sokszor hívtak már meg céges rendezvényekre is fellépőnek. Legtöbbször természetesen diszkókban, középiskolai és egyetemi klubokban fordulok meg, hiszen ennek a korosztálynak vagyok a legérdekesebb, a legvonzóbb, huszonévesként magam is közéjük tartozom. Van hogy tíz percet kérnek tőlem, de előfordult már az is, hogy egy órán át nyomtam a szöveget!

-Mivel egyik „mutatványod” a rögtönzés, a bemondott szavak, mondatok felhasználásával ott helyben megalkotott szövegelés, nem fáraszt ki szellemileg a koncentrálás?

-Egy nem hivatalos, 9 és fél órás világrekordot már csináltam pár éve, úgyhogy kiderült már: egyáltalában nem esik nehezemre az agyam hosszabb időn át való „tornáztatása!” Végülis, ugyanazt csinálom egy órán át, mint tíz perc alatt, csak több témát kérek, több nézővel beszélek. Előfordul, hogy kiválasztok valakit, felhívom a színpadra, és csinálok belőle gengsztert, gyári melóst, bártáncosnőt, akármit kér tőlem a közönség, és ezzel a produkcióval remekül elszórakoztatom az embereket.

-Nyolc éve csinálod a free-style rappet: az anyagiakon túl érzelmileg is hasznodra vált az országos ismertség?

-Hogyne, hiszen a műsornak köszönhetően sokkal több embert érdekel, az, amit csinálok: teljesen vegyes ma már a közönségem, a gyerekektől a fiatalokon át az egészen idős emberekig sokan kíváncsiak a produkciómra. Lépten-nyomon gratulálnak, megismernek az utcán, a közértben, annyi fellépésem lett, amennyi korábban értelemszerűen még nem volt. Februárban indulok életem első, határon túli fellépésére: Szlovákiában élő magyarokhoz megyek, amit már most nagy izgalommal várok! Mindig vágytam rá, hogy külföldön is szerepelhessek, jó érzés, hogy ott is kíváncsiak rám az emberek, hogy érdeklem őket. Remélem, hogy egy szép napon távolabbra is eljuthatok, például Angliába, Amerikába, az ott élő magyarokhoz. Örülök az életemben bekövetkezett óriási változásnak, szívesen állok le beszélgetni azzal, aki megszólít, válaszolok a kérdésekre, ha tényleg érdekli, mi van velem.

-Az Amerikából származó free-style rapp többek között arról is ismert zenei műfaj, hogy bizony a szövegek tele vannak trágár kifejezésekkel. Ezt a stílust elsősorban tizen-, huszonévesek hallgatják, szeretik. Te, mint előadóművész felelősséggel tartozol a színpadon előadott műsorodért: próbálod szalonképessé tenné a szövegeidet, vagy…?

-Egyszerű szerintem a megoldás: mindig az aktuális közönségemhez alkalmazkodom! Ha mondjuk általános iskolába hívnak, ott hozzájuk mértem szövegelek, viszont amikor diszkóban lépek fel, ott azért szépen elengedem magam, nem nagyon vigyázok a szájamra. Azt engednek csak be, aki elmúlt 18 éves, csúnya szavakat pedig ilyen korú fiatal nap mint nap hall manapság az utcán, a munkahelyén, a főiskolán, de még az egyetemen is, ha épp odajár. Egy falunapon megint visszafogom magamat, vagyis megtanultam kontrollálni magamat, figyelek nagyon arra, hol, kiknek, mit szabad mondanom. Nem akarom, hogy egy szülő egyszer azt mondja, nem engedi el a gyerekét legközelebb a műsoromra, mert látta, hogy nem figyeltem a közönségemre, és arra, hogy kiskorúak is voltak köztük! A trágár beszéd ennek a műfajnak ugyan sajátja, de nem attól rapper valaki, hogy milyen mocskosul tudja nyomni a szöveget! Nem tudom kikerülni időnként a csúnya szavakat, ezért megpróbálom inkább humorosra venni, elvenni a dolgok élét. Az a jó a magyar nyelvben, hogy egy dolgot több szóval is ki lehet fejezni, és én erre törekszem.

-A gazdag szókincs záloga a sok olvasás: te szeretsz-e olvasni, és mi a kedvenc irodalmi műfajod?

-Leginkább az orvosi témájú történeteket, krimiket kedvelem, de a fantasztikus regényeket is szívesen olvasom, gyerekkorom óta. Nem bírom, ha rám akarnak kényszeríteni valamit, csak azt olvasok, amihez kedvem van. A feliratos filmek is jók, épp azért, mert azokból is gazdagodhat egy ember szókincse, nem csupán a könyvekből. Szeretem a természetfilmeket, az állatokról, a tudományról, az építészetről, a technikáról szóló érdekes dokumentumfilmeket, ilyen típusú csatornák kínálatát szívesen nézem mindig, ezekből is sokat lehet tanulni. A Discovery Channel a kedvencem! Sajnos, mostani életvitelem okán nemigen jut időm könyvekre, manapság újságokat, magazinokat olvasok többnyire, de nem a rólam szóló cikkeket, híreket böngészem, a hülyeségek nem érdekelnek. A jól megírt, velem készült riportoknak persze örülök, azokat szívesen el is olvasom, de csak azért nem megyek oda az újságoshoz, hogy vegyek egy lapot, amiért megláttam magamat a címlapján!