Nincsen ember az országban aki elhiszi, hogy a pártok 386 millió forintból kampányolnak. Talán csak Nyakó István és Szijjártó Péter a kivétel, akik olyan meggyőződéssel képesek állítani, hogy ők bizony betartják a képviselőnkénti egymillió forintot, hogy elhiszik nekik. Ez azonban nem minket jellemez.

Tudjuk, hogy csaltok

Kétségtelen, hogy a pártok kampány elszámolásakor fillérre kijön az említett összeg. És az is biztosra vehető, hogy az Állami Számvevőszék akár a feje tetejére is állhat, képtelen lesz találni olyan téltelt, amibe bele tud majd kötni. Ettől függetlenül azt is tudjuk, hogy mennyibe kerül egy választási kampány a nagypártoknak. Nagyjából 3-4 milliárdba. Ezt a Transparency International négy évvel ezelőtt remekül kiszámolta. Hiába. Pedig volt belőle nagy médiabotrány. Ám az őszödi beszéd elmosott minden mást a politika egéről.

Most megint ott tartunk, hogy a választásokig nem sikerült megegyezni a finanszírozásban. Pedig két civil csapat alaposan kidolgozta a javaslatot. A Fidesz azonban nem ment bele. Ők még kevesebből szerették volna megcsinálni. Legalábbis ez volt a duma. Mert világos, hogy a képünkbe hazudtak ezzel. Mérget vehetünk rá, hogy a két párt egymás között előre lezsírozta, hogy nem fognak megegyezni. (Már csak ezért is kíváncsiak lehetünk egy kétharmados Fidesz többségre: azaz, hogy megváltoztatnák e törvényt, ha minden lehetőségük meg lenne rá. Ugye sejtjük a választ?)

Közben pedig a kampány elkezdődött és nem kell sokat számolni ahhoz, hogy lássuk, már most többe került mindkét pártnak, mint amit rá lehetne szánni. Persze megint hülyíteni fognak egy egész országot azzal, hogy nem is.

De kik pénzelik mindezt?

Nehéz pontosan megmondani, kik állnak az egyes pártok mögött, azaz kik tömik beléjük a nagy pénzeket. Ám a médiában elejtett hírmorzsákból illetve a HírExtra különböző helyekről származó információiból elég alaposan lehet szűkíteni a kört.

Az alapfeltevés a következő: akik pártok számára adnak pénzt, kizárólag olyan személyek lehetnek, akiknek komoly vagyonuk van. Így az ország leggazdagabb emberei közül például nem is egyről sejthető, hogy hova csúsztat.

Fidesz

A Fidesz nyeregben van, hiszen kormányzásra készül. Márpedig a vagyonosok pontosan tudják, hogy a legjobb befektetés, ha a leendő kormánypártba nyomják pénzüket, hiszen így kormányzási (törvényalkotási és végrehajtási) befolyást szerezhetnek. Ennek megfelelően a Fidesznek most arany élete van, hiszen mindenki a kegyeiket keresi.

Bizonyíték természetesen nincsen a kezünkben, de nem árulunk el nagy titkot, ha Csányi Sándort, az OTP vezérét a Fidesz egyik nagy támogatói közé soroljuk. Ugyan ide tartozhat Hernádi Zsolt, a MOL első embere, és Demján Sándor a TriGránit vezére. Rajtuk kívül a Fideszt segítheti hathatósan Pákh Imre üzletember, aki nemrégiben azzal került a hírekbe, hogy Debrecen Déri Múzeumának adta letétbe Munkácsy Mihály világhíres festményét a Golgotát. Az Amerikában élő milliárdosnak az őssejt-ügy kapcsán is felmerült a neve. (Pákh az első Orbán-kormány idején Torgyán József barátjaként Kisgazda Pártot támogatta.)

Nem szabad elfelejteni Széles Gábort sem, aki nem csupán összegekkel segíthet, de mint egy médiabirodalom tulajdonosa (Magyra Hírlap, Echo Tv) megjelenési felületet is biztosíthat a pártnak. De Vitézy Tamásról, a Helyi Téma című hetilapcsalád tulajdonosáról is rebesgetik, hogy előzékenyen bánik Orbánékkal.

MDF-SZDSZ

Az MDF támogatói folyamatosan változtak. Ez meg is látszott a politikájukon: néha erre, néha arra szavaztak. A bizonytalan támogatók erre a pártra a leginkább jellemzőek. Néhány éve sokan megnevezték velük kapcsolatban Leisztinger Tamást, a milliárdos vállalkozót, a Kopaszi-gát és az Infopark-ügy háttér szereplőjét. De Bokros Lajos színrelépése óta nyílt titok, hogy Soros György került közel a párthoz.

Azonban a pénz sosem elég, főleg egy kampányban. Az MDF liberális párttal való kapcsolatfelvétele nem csupán az egymás iránti szimpátia műve. Sokan cikkeztek arról, hogy itt a kampány finanszírozása az igazi tét, a kérdés, hogy az MDF mit tud adni az SZDSZ pénzéért. Ezekbe a tárgyalásokba csapott most bele a villám, mikor Mesterházy Ernőre rácsukták a cella ajtaját.

Az úriember ugyanis nemcsak összekötő szerepet vállalt a két párt különös házasságában, hanem a rossz nyelvek szerint ő hozta a pénzt is. Azaz csak hozta volna, mert a BKV-ügyben való érintettsége okán most már kevésbé várható, hogy ezzel fog foglalkozni. Ez pedig beteheti az ajtót az MDF-SZDSZ násznak.

MSZP

Talán a legkönnyebb a kormányzópárt helyzetét vizsgálni. Hiszen nekik nem volt feltétlenül szükséges, hogy milliárdos magánszemélyeknek „tegyék szét a lábukat”, mivel ott volt a kimeríthetetlennek látszó párt- és unióspénzkassza. A mostani botrányok a BKV vagy a MÁV körül ennek ékes bizonyítékai.

Ezen kívül ott voltak az autópálya-építés pénzei, amik szintén vissza-vissza csordogáltak a párt pénztárcájába, éppen úgy, ahogy a metróberuházás, vagy a máig tisztázatlan milliárdok a tervezett, de meg nem valósult kormányzati negyed körül. Ezekhez képest a Terézvárosban lejátszott Andrássy út ingatlan ügyek, vagy Hunvald György ügyeskedései eltörpülnek – és nem is túlzottan a párthoz, sokkal inkább magánszemélyekhez kerültek belőlük a pénzek.

Természetesen az MSZP sem utasította vissza a milliárdosokat. Pletykálnak olyasmit is (igazolni nem tudjuk), hogy Csányi Sándor, Demján Sándor vagy Bige László (a három leggazdagabb a Népszabadság listája szerint) az MSZP felé is jutattak ezt-azt. De Kapolyi Lászlóról is nehéz lenne elképzelni, hogy a Parlamenti listás helyéért nem áldozott fel néhány forintot az MSZP oltárán.

Szabálytalanság

Cikkünkkel nem azt akarjuk mondani, hogy baj, ha valaki pénzt ad egy pártnak Ez még a jól nevelt demokráciákban is így van. A baj azzal van, ha a pártok közpénzekből tömik zsebeiket, illetve ha kampányra költött pénzek jóval túllépik a jogszabályi kereteket. Most pedig éppen ez folyik…