Már ötven éve halott

1875. április 24-én született Szegeden. Ötévesen már hegedült az árvízkárosultak javára rendezett hangversenyen, majd a Szegedi Zenedében tanult. Szülei mégis nehezteléssel fogadták, hogy érettségi után a Zeneakadémiára iratkozott be, s ragaszkodtak ahhoz, hogy a jogi kart is elvégezze. Huszka így párhuzamosan folytatta tanulmányait, 1895-ben megjelent első önálló kompozíciója a Jogász-csárdás címet viselte.

Mindkét diplomáját 1896-ban kapta meg, ezután első útja Párizsba vezetett, ahol egy jó nevű zenekar vette fel tagjai közé. Hazatérve el kellett döntenie, melyik pályát választja, de ezúttal is szerencséje volt: a Közoktatási Minisztérium művészeti osztályának tisztviselőjeként a kultúra és a művészet ügyeivel foglalkozhatott. Minisztériumi íróasztalával szemben régi barátja, Martos Ferenc ült, akiből később az egyik legkiválóbb magyar operettlibrettó-író lett, s akinek oroszlánrésze volt a Huszka-operettek sikereiben.

Első színpadi műve, a Tilos a bemenet című zenés bohózat 1899-ben került színre a Magyar Színházban, különösebb visszhang nélkül. Az igazi siker 1902. december 20-án köszöntött rá, amikor a Népszínház bemutatta a Bob herceget, a címszerepben Fedák Sárival. Az igazgató nem várt sokat az estétől, a Bob herceg azonban táblás házzal több mint százszor ment egyetlen sorozatban.

A fülbemászó dallamok kottái iránt is igen nagy volt az érdeklődés, a híres "Londonban, hej..." rövid idő alatt ötvenkét kiadást ért meg.

A Huszka-operettek sikersorozata az 1903-ban megnyílt Király Színházban folytatódott: kezdődött az Aranyvirággal, majd következett a Gül baba, amely valósággal lázba hozta a publikumot. A bemutatón háromezer szál valódi rózsa burkolta illatfelhőbe a színpadot és a nézőteret, a színészek Sztambulból hozott, eredeti török szövetből készült jelmezekben játszottak. A közönség és a kritika egyaránt el volt ragadtatva.

1919-es bemutatója óta a mai napig egyik legnépszerűbb operettje a Lili bárónő, amelyet több mint nyolcvan év után is műsorukra tűznek a zenés színházak. Dalai közül a Cigaretta-keringő állt ellen a legsikeresebben nyolc évtized változó ízlésének és divatjának.

A következő évtizedek már nem voltak olyan termékenyek, de minden egyes Huszka-bemutató továbbra is hatalmas siker volt: Hajtóvadászat (1926), Erzsébet (1939), Mária főhadnagy (1942). Még hajlott korában is komponált: 80 évesen, 1955-ben vetette papírra a Szép juhászné és a Szabadság, szerelem kottáit.

Derűs, bölcs ember volt, aki szerette a társaságot, élete utolsó napjáig terveket szőtt, olvasott. Nem csak zeneszerző volt, jogászként a zeneszerzők jogvédelmének képviselője is. Mint az 1907-ben alakult Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezete, valamint a Szerzők Mechanikai Jogait Védő Részvénytársaság elnöke, az elsők között foglalkozott Magyarországon a szerzői jogvédelem kérdésével. Budapesten halt meg, 1960. február 2-án.