Mit jelent Ön számára a zene?

A zene a legfontosabb számomra, nem véletlen, hogy a természeti népek is zenével, tánccal fejezik ki az összes lelki problémájukat, minden bajukat. A zene több mint a beszéd. Amikor az ember már nem tudja kifejezni magát, elkezd ordítani, énekelni vagy táncolni. Ez egy önkifejező, tisztító, méregtelenítő eszköz.

Mi a kedvenc musicalszerepe?

Nagyon szeretem az Aldonzát a La Mancha lovagjából, de színészileg sokkal nagyobb kihívás az olyan szerep, ami nem nekem való. Aldonzát hangilag meg kellett oldani, de szerepileg nem volt olyan nehéz, mint mondjuk a Fantine a Nyomorultakból, aki egy líraibb, esendőbb, betegesebb figura. Ebben jobban is érzem magam, nagyobb is a sikerem, mert ezt nem várják el tőlem.

Hogyan készül a szerepeire?

Kint lakom harminc kilométerre Budapesttől, az út alatt például nagyon sokat lehet tanulni. Nem vagyok rá büszke, de ezt is megtanultam. A példányt rá a kormányra, és vezetés közben le-föl, le-föl. Vagy be a CD-t a magnóba, és úgy. Szóval ez a harminc kilométer oda-harminc vissza nagyon-nagyon hasznos, azon túl, hogy benzinben meg időben egy kicsit veszteséges. Egyrészt akkor úgysem tudok mást csinálni – leköti az idegrendszeremet ez a tébolyda, ami a forgalmat illeti –, de a városban araszolva nagyon jókat szoktam tanulni.

És lelkileg?

Lelkileg attól függ, hogy milyen a szerep. Volt egy olyan szerepem, amit vérátömlesztésnek éltem meg, akármikor csináltam: Melína Merkúri, a görög színésznő egy napja, mikor az édesanyja meghalt. Ez egy nagyon drámai szerep volt. Nem mondom, hogy olyan nagyon kiestem, vagy idegbeteg lettem volna. Viszont mikor az előadásokon játszottam, egy rendkívül jó vérátömlesztés, lelki tisztulás volt számomra. Vannak olyan szerepek, amik könnyebbek, vannak, amelyek nehezebbek, de most már harmincvalahány éve csinálom ezt, úgyhogy nagyon nem szoktam belehalni.

Mire a legbüszkébb?

A gyerekeimre. A két nagylányom is színész szakon végzett, úgyhogy mindkettő színháznál van hál’ Istennek, most rengeteg feladattal vannak ellátva. Láttam őket, tetszenek, jók, és nagyon tehetségesek. Erre nagyon büszke vagyok. A kicsi, Réka lányom most már tizenegy éves, ő is nagyon ügyes. Kicsit nehezebben tanul, mert mindennel el van foglalva. Most nyert népdaléneklésen, ezen kívül néptáncol, furulyázik, meg mindenfélét csinál. Ami érdekli – mert az agya nagyon jó –, abban azonnal kiemelkedik, ami viszont nem érdekli, azt nem lehet beleverni.

Hogyan tölti a karácsonyt?

Megmondom őszintén, nem tudom. 25-én szerepelek, és általában minden karácsonykor duplákat szoktam látszani. Most játszani fogok megint, de nem olyan sokat, csak egyet. Amikor otthon vagyok, azt az időt szeretném nyugodtan, békésen eltölteni. Jó sokat enni, az ajándékok annyira nem érdekelnek, inkább a fa, a meleg, meghitt hangulat, ami igazán fontos.

Lassan itt az évvége, sokan tesznek ilyenkor újévi fogadalmakat. Ön szokott?

Á, nem! Ilyen szempontból én teljesen renitens vagyok. Ami kötelező, szokványos, az nem foglalkoztat, szeretnék direkt mást csinálni! Nincsenek ilyen fogadalmak, ha valamit elhatározok, azt ezektől teljesen függetlenül megteszem. Például annak idején, jó régen dohányoztam – semmi újévi fogadalom, egyszer csak, 89-ben azt mondtam, hogy holnaptól leállok, és azóta nem gyújtok rá. Amikor elönti az agyamat az ideg vagy a trutyi, akkor azt mondom, hogy ennyi volt, és kész.

Tegyük fel, hogy a jó tündér teljesítené egy kívánságát. Mi lenne az, amit kérne?

A szeretteim körében az egészség és a szeretet. Na jó, ez már kettő, de hadd legyen!

Tavaly februárban jelent meg a Latin érintés című lemeze, melynek anyagát a Művészetek Palotájában is nagy sikerrel adtak elő. (A CD hanganyagába erre a hivatkozásra kattintva lehet belehallgatni!)

A Művészetek Palotájában tartott koncertet nagyon szerettük. Ennek a felvételét december 26-án a tévében, az m1 csatornán is leadják, és januártól, ha minden jól megy, havonta tartunk egy előadást belőle az Operettszínházban. Most januárban jelenik meg az Érintés-sorozatban a második CD-m Végtelen érintés címmel.

Mi lesz az új album koncepciója?

Időben és térben, határok nélkül. Tulajdonképpen ugyanolyan hangulatú, ugyanolyan emberi kapcsolatokról szóló album lesz, mint az előző, de itt már nem csak a szerelemről, hanem baráti, anya-gyerek kapcsolatokról is énekelek.

Adja magát a kérdés: Görög érintés nem lesz?

Az is lesz majd, igen. De azt mondják, hogy előbb legyen olyan, ami szélesebb réteget tud megérinteni, megszólítani.

Papadimitriu Athina Budapesten született, 1954. július 19.–én. 1976-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát és a 25. Színházba szerződött. 1978–82 között a Népszínház tagja volt. 1989-ig a Nemzeti Színházban játszott, majd a Rock Színház művésznője lett. A színház megszűnése után a Budapesti Operettszínházba szerződött, melynek azóta is tagja. Vendégként fellépett a tatabányai Jászai Mari Színházban, a Budaörsi Játékszínben,a Ruttkai Éva Színházban és jelenleg is játszik a budapesti Játékszínben.

Drámai hősnőket is alakít, de különleges énekhangja és mozgáskultúrája zenés darabok, musicalek főszerepeinek eljátszására predesztinálják.