Hivatalosan a Takarékossági Világnap egy 1924-es milánói nemzetközi pénzügyi konferenciának állít emléket, ahol három földrész küldöttei arról is folytattak megbeszéléseket, milyenek a tapasztalataik a pénzintézetek működéséről, illetve melyek a jövőbeni célok és tervek.

Pénzügyi megtakarítás

Ma a takarékosság szó mindenkinek mást jelent. Elsősorban saját anyagi biztonság, ami az ember eszébe jut. Kétségtelen, hogy az egyénnek szüksége van megtakarításokra. Ugyan, aki nem vállalkozik, gazdasági értelemben szó szerint nem fektet be, mégis élete folyamán több olyan anyagi javat szerez, mely megvásárlásához megtakarított pénzre van szüksége. A köznyelvben ezt is befektetésnek hívják.

A megtakarítás definíciója szerint az adott gazdasági szereplő adott időszakban rendelkezésre álló jövedelmének az a része, melyet nem költ el fogyasztásra. A megtakarítás három alapvető formát ölthet: anyagi beruházás; értékpapír vásárlása, lekötött bankbetét; pénzkészlettartás. Az utóbbi két forma hivatalosan a pénzmegtakarítás.

Elmondható, hogy ebből a szempontból egyes országok, országcsoportok eltérőképp viszonyulnak megtakarított pénzük elhelyezéséhez. Az angolszász országokban (USA, Anglia) sokkal nagyobb a kockázatvállalás, így a lakossági megtakarítás nagy hányada részvénypapírok formájában realizálódik.

Ezzel szemben a kontinentális országokban (Magyarországon különösen) a kisebb kockázatú befektetések (állampapírok, bakbetétek) érvényesülnek. Akik pénzügyi, gazdasági területen nem jártasak, gyakran a gazdasági viszonyoktól teszik függővé megtakarításaik elhelyezését. A mostani válsághelyzet pedig jócskán rontott a nemzetközi és hazai tendenciákon is.

Hanyatló USA

Ben Bernanke, a FED elnöke egy konferencia kapcsán elmondta: az Egyesült Államok sem takarékoskodott eléggé. Hozzáfűzte, ez az egyik oka annak, amit ma már sokan pedzegetnek világszerte az amerikai gazdaság lefelé ívelő helyzetéről. Ellenben a kínaiakkal, akik most azért állhatnak ott, ahol, mert a takarékosságot egyik legfontosabb feladatuknak tartják. Ebből is látszik, hogy a megtakarítás egyéni, nemzeti és világszinten is nagyon fontos szerephez fog jutni az elkövetkezendő évtizedben.

Hazánkban a háztartások 35 százaléka egyáltalán nem tesz félre pénzt. A lakosság 34 százaléka semeddig sem tudna megélni megtakarításaiból, 16 százalékuk pedig egy hónapig. További 10 százalék élne meg fél évig, 3 százalék néhány évig, és csupán egy százalék az, aki élete végéig elegendő félretett pénzzel rendelkezik.

A magyarok pénzügyi elégedetlenségét mutatja, hogy tízből hat magyar elégedetlen helyzetével. Rövid távon, egy-két éven belül szinte még mindenki gazdasági recesszióra számít, a legkorábbi előrelépést öt-tíz éven belül várják. A politikai orientáció is nagy szerepet játszik a megtakarítások terén. A lehangoló politikai légkör a gazdaságba vetett hitet is megtépázza.

Számot kell ejteni arról is, hogy a társadalom nagy többsége a gazdasági híreket hasonló arányban figyeli, mint az egyéb újdonságokat, pénzügyek iránt viszont igen csekély számuk érdeklődik. Érdekes statisztikai adat, hogy a gazdasági, pénzügyi híreket csupán a magyarok 6 százaléka érti meg tökéletesen. A felnőttek 48 százaléka érzi magát alulinformáltnak a befektetési döntésekben, 41 százalékuk szerint kielégítő a helyzet, és csupán 9 százalék van pontosan tisztában az ismeretekkel.

Gazdasági-társadalmi megtakarítás

Ebből látszik, hogy a befektetési kedvünk, pénzforgató hozzáértésünk még „átlag” alatti. Ennek ellenére pénzügyi megtakarításokra a jövőben lehetőség lesz. Úgy, hogy közben a környezetet is megóvjuk, a még használhatóból takarítunk meg. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) ez törvénycikkely keretében tesz lépéseket a takarékosság kérdésében.

„Megpróbáljuk a fosszilis energiát tervszerűen csökkenteni a következő időszakban. Ennek sok szempontból jelentősége van. Egyrészt mérsékelné a függést, másrészt segítene, hogy az ország hatékonyabban haladjon az alacsony szintfelhasználású társadalom (low carbon society) irányába, ami felé az Európai Unió is erőteljesen halad.

Ez a kis fogyasztás miatt a mindennapokban is segítene az állampolgároknak, országos szinten pedig hozzájárulna ahhoz, hogy az összes energiafelhasználás is csökkenjen” – mondta el a HírExtrának Dr. Schmuck Erzsébet, az NFFT főtitkára.

Az EU már kiemelten foglalkozik a kérdéssel. A környezettudatos (és takarékos) energiafelhasználás egyik alappillére, hogy szektorokat kell létrehozni és ezekben meghatározni a valós, tényleges energiatakarékossági és energiahatékonysági potenciált, illetve a primer és szekunder energiafelhasználást (nem csak a lakosság körében).

A francia vízügy hasonló alapon működik, összefogja az érintetteket (lakosság, vízügy, parlament), így maguk határozzák meg a kvóták mértékét és a támogatható energiatakarékossági beavatkozások körét. A rendszer újdonsága, hogy a társadalmi, gazdasági teherviselő képességekre vonatkozó javaslatokat a rendszer részeként kezeli. Ilyen eszközök a visszatérülő alap, a környezetbarát termékek és szolgáltatások piaca.

„Az előkészületek során mi is gondolkozunk azon, hogy javaslatot tegyünk egy megtérülő alap létrehozására. Ennek van egy olyan vetülete, hogy olyan technológiára, beruházásra lehet kölcsönvenni, ami az energiatakarékosságot, hatékonyságot szolgálja. Ez úgy működik, hogy a megtakarításokból fizetik vissza a kölcsönt. Gyakorlatilag ez szociális szempontokat is szempontokat is mérlegel. Ugye a társadalomban nem mindenkinek van módja arra – még ha szándéka lenne is. Ezek segítenék a kisebb családi jövedelemmel rendelkezőket is, hogy elinduljanak az úton” – részletezte Dr. Schmuck Erzsébet.