Milyen érzés, hogy sokan azonosítják vele? Hasonlít rá?

Ha azonosítanak vele, akkor összemossák a fikciót és a valóságot, de már megtanultam ezzel is együtt élni. Van olyan, aki nem hajlandó különbséget tenni a képernyőn látott figura, és aközött, aki a pálinkát adja a fesztiválon a stand mögül. Valaki nem is óhajt különbséget tenni, neki én ott is a Bartha Zsolt vagyok. Végül is mindegy, hogy mitől van neki az a jóérzés, amit a pálinkánktól kapott. Ha úgy érzi, hogy ezt egy színésztől kapta, ő juttatta el hozzá ezt a dolgot, amitől tényleg jobb hangulata lett, kedvesebb lett egy társalgásban, jobban alakult a napja, akkor húzza be a strigulát, hogy én ezt egy színésztől kaptam.

Aki úgy dönt, hogy ez Bartha Zsolttól kapta, és úgy gondolja, hogy nem is olyan gazember ez a Bartha Zsolt, mert milyen jól éreztem magam attól a pálinkától, amit ő adott, akkor tessék, ő meg a Bartha Zsolttól kapta. Az a fontos, hogy örömet szerezzünk egy másik embernek.

A munkájának melyik részét szereti a legjobban? A színházat, a filmeket, vagy a szinkronszínészkedést, esetleg a pálinkafőzdét?

Ebből a négyből én hármat gyakorlok, tulajdonképpen a szinkronizálásból kivontam magam, és csak egészen ritkán, ha olyan különleges alkalom adódik, mint az utóbbi két Walt Disney film is, csak akkor térek vissza. Itt még megvoltak azok a körülmények, amik még valaha, amikor elkezdtem a szinkronizálást. Akkoriban a legnagyszerűbb színészek, színésznők jártak el a fellépések után esténként a szinkronstúdiókba. Amit manapság tapasztalok, az egy gyár, egy lelketlen, élettelen dolog, amiben nem vagyok hajlandó részt venni. Kizárólag pénzcsinálásra, és keresésre koncentrálódik, amiből köszönöm szépen, nem kérek.

Szeretem az örömömet lelni a munkámban: ilyen a színház, a pálinka és a sorozat. Bár utóbbi kettőt, ha valaki megemlíti nekem, amikor a diplomát a kezembe vettem 1986-ban, amikor megkaptam Szinetár Miklós tanár úrtól, hogy minimum tíz éven keresztül szerepelek majd egy szappanoperában, el sem hiszem. Akkoriban azt sem tudtuk, hogy mi az a szappanopera. Valamint egy pálinkafőzde tulajdonostársa leszek, és a marketinggel fogok foglalkozni a cégen belül, eléggé bambán néztem volna ki a fejemből. Most meg mégis ez van, az ember nem tudhatja előre, hogy mibe csöppen. Azt pedig ő dönti el, hogy akar-e a lehetőséggel élni, vagy nem. Én mindezeket lehetőségnek tekintem, élek vele, s remélem, hogy jól teszem.

Egy cseppet sem hiányzik Önnek a szinkronszínészkedés?

Egyáltalán nem.

Önt és Détár Enikőt tartják hazánk legkedveltebb álompárjának. Mit gondol erről? Hogyan kaphatták ezt a szép jelzőt?

Ezeket a címkézéseket mi sohasem szerettük. Minden héten látom én is a közértben, amikor sorban állok a pénztárnál kirakva az újságok címlapján, hogy minden héten valaki álompár, minden héten valakinek álomesküvője volt, minden héten valaki élete nagy szakításán esett át. Nem szeretem ezeket a szólamokat, éljük a mi életünket, köszönjük szépen, elég jól, és általam szerethető módon, számomra ez a fontos. Hogy ha valakinek a címlapok nélkül ez szerethető, és szimpatikus, akkor örülünk, hogy olyat tudunk mutatni, ami mások számára is vágyott dolog lehet.