Sánta László (Az Ötletgazda)

„2000-ben elképesztő mennyiségű kocsit loptak el nálunk, ekkor fogant meg bennem a gondolat, hogy létre kellene hozni egy civil autó-kereső rendszert. Előző évben megalakult ugyan a BRFK Gepárd csoportja, ami ezzel a témával foglalkozott, de ők nem rendelkeztek azokkal a komoly technikai eszközökkel, amik ellopott gépjárművek felderítésére alkalmasak. Ekkor léptem a képbe én, és a rendőrség munkáját segítve, támogatókkal közösen létrehoztam a Zsaru-CARt, amelynek tagjai között több egyenruhás is található ma már. A lopott kocsik utáni vadászat technikai sporttá nőtte ki magát számunkra, hiszen állandóan versenyzünk egymással, egy-egy akció után kiértékeljük a teljesítményt, pontszámokat gyűjtünk évközben, aminek jutalma a vándorkupa, amit persze mindenki igyekszik megszerezni.”

Megtalált kocsik, számokban elbeszélve

„Én magam – ebben a pillanatban – 1056 ellopott kocsi nyomára bukkantam, eddig. Ezerig (tavaly júliusban) a kocsim oldalára ragasztott stráfokkal jelöltem egy-egy megtalált autót, azóta már „csak” fejben jegyzetelek. A hat éve működő csapat (jelenleg 25 fő) mostanáig ezeregyszáz eltűnt kocsira bukkantak rá, így 2210 megtalált autónál tartunk. A vadászatok hasznos „melléktermékeként” találunk forgalomból kivont járműveket, lejárt iratokkal közlekedő kocsikat, gyakran körözött személyeket, bűnügy miatt körözött autókat is.”

Kristóf napján zárul a vadászati szezon

„Szokásunkhoz híven idén is megtartjuk július végén Balatonon, Szent Kristóf napján (az útonjárók védőszentje) azt a három napos jamboreet, amellyel lezárjuk a „vadászati szezont”. Kiosztjuk a kategóriák győzteseinek járó jutalmakat, és gazdára talál a Zsaru-CAR vándorkupa is, amit egy éven át őrizhetnek a legeredményesebb csapat tagjai. Ilyenkor ünneplünk, pihenünk, eszünk-iszunk, jól érezzük magunkat három napig, hiszen a rákövetkező héten máris kezdődik számunkra minden elölről, indul az újabb vadászati szezon.”

Vezda László (bűnügyi fotóriporter, főtörzsőrmester)

„Az emberek gyakran a rendőrséggel kapcsolják össze a Zsaru-CAR-t: a tulajdonosok boldogok, ha előkerült ellopott kocsijuk, és dicsérik a hivatalos szervek munkáját, holott a Zsaru-CAR első perctől civil kezdeményezés. Önkéntes alapon, önerőből kezdett el működni, saját eszközökkel, amelyhez később szerencsére szponzori támogatások csatolódtak, könnyítve az alapítványunk munkáját. Viszont annak nagyon örülünk, ha tevékenységünkkel a rendőrségről alkotott pozitív képet is növelni tudjuk, hiszen jómagam is rendőr vagyok.”

„A Zsarumagazinnak dolgozom pár éve, édesapám is ott volt tudósító, Sánta László pedig gyakorta megfordult a szerkesztőségben, így ismertük meg mi is egymást. Egyszer elmentem Lacival egy autóvadászatra,és ott úgy megfertőződtem, hogy azóta is betege vagyok ennek a dolognak. Semmivel sem összehasonlítható az a csodás érzés, amikor az ember megtalál egy ellopott kocsit, főként, ha azt azután személyesen átadhatja a boldog tulajdonosnak. Jómagam hat éve vagyok „vadász”, és szerencsére már sokszor volt szerencsém átélni ezt a remek pillanatot. Én magam nem jegyzem az általam megtalált kocsik számát, de persze a nyilvántartásunkban ez is szerepel. Ha egy bűnügyi riporton dolgozom, bele sem teszem az autómba a számítógépes autókereső rendszert, nehogy elcsábuljak, és „vadászni” kezdjek hivatalos munkaidőmben. Így persze én is - akárcsak többi vadásztársam - hétvégeken, szabadnapjaimon üldözöm a kocsitolvajokat.”

CSALA ZSUZSA színművésznő (tiszteletbeli rendőrezredes):

Színházból a rendőrségre

„A Vidám Színpadon töltött 42 évem során számtalanszor játszottam rendőrnőt különféle kabarészámokban, és önkéntes rendőrként is dolgoztam Alfonzó és Kazal László társaságában. Az utóbbi négy évtizedben a rendőrség különféle ünnepségein rendszeresen felléptem, és rövidesen ki is neveztek tiszteletbeli zászlósnak, akkori kutyámmal, Hopival együtt, de hamarosan százados, majd nemsokára ezredes „lettem”. Máig megvannak a rangfokozatokat jelző vállapjaim, és persze az egyenruhám, amit ma is magamra öltök, ha a rendőrség felkérésére lépek fel valahol.”

Eufória a köbön

„Véletlenül kerültem a Zsaru-CAR csapatához, átvitt értelemben néhai Vezda János újságíró-rendőr alezredes barátomnak köszönhetően. Jani bűnügyi tudósítóként dolgozott, ott volt minden rendőrséggel kapcsolatos ünnepi eseményen: itt ismerkedtünk össze és haláláig jó barátságban voltunk. Laci fia bűnügyi fotósként időközben csatlakozott a Zsaru-CAR csapatához. Barátságunkról tudott az alapító-ötletgazda Sánta László, aki egy nap azzal hívott fel, volna-e kedvem csatlakozni az ellopott autók megtalálására szakosodott csapathoz? Nagyon tiszteletreméltónak találtam ezt a kezdeményezést. Akkortájt költöztem új házba, Vidám Színpadi tagságom semmivé lett, és kicsit magam alatt voltam, ezért kaptam az izgalmasnak tűnő ajánlaton. A következő autóvadászaton már Laci mellett ültem a kocsiban, és engem ért az öröm, hogy átadjam aznap este a boldog tulajdonosoknak megkerült kocsijukat. Annyira magával ragadott a Zsaru-CARosok lelkesedése, a vadászat izgalma, hogy azóta mindig velük tartok, ha nincs fellépésem. Úgy megy fel az adrenalin szintem egy-egy vadászat alkalmával, hogy nagyobb izgalmat érzek, mint egy színházi premieren!”

Jelképes elfogás, ijedt szomszédok

„Tavaly a Lupa-szigetnél lévő házam kertjében tartottuk a Zsaru-CAR szezonzáró ünnepségét. Vezda Laci szervezte az egészet, ő intézte egymaga a sátrakat, asztalokat, enni- és innivalót, nekem csak a helyszínt kellett biztosítanom. Sok megbeszélnivalónk volt persze előzetesen, ezért Laci eljött hozzám. Szirénázva állt meg a kapum előtt, és megafonom a következőket mondta: ’Csala Zsuzsa feltartott kezekkel jöjjön ki a házból! Ellenállásnak helye nincs! ’ Tudni kell, hogy én imádom az ilyesmit, többször is szirénázva vitettem magamat rendőrségi fellépésekre, bolondulok ezekért a krimibe illő külsőségekért. Itt is majd megfulladtam, annyira nevettem, miközben kimentem Lacihoz, aki körül már kisebb csődület támadt. A szomszédaim azt hitték, valami nagy baj van, próbáltak mentegetni Laci előtt, aki persze rendőrautóval érkezett. Még Aigner Szilárd felesége, Pártai Lucia is biciklire pattant a megafon hangjára, hogy közelemben lévő házukból a „megmentésemre” siessen. Nagyot nevetett mindenki, amikor kiderült a turpisság.”