Sokan szülnek (sajnos ez is nagyon kevés…), s Marsi Anikó helyzetét látva olyan benyomásunk keletkezik, hogy mindenkinek sétagalopp a szülés, kivéve neki. Szegénykénk retteg, s mi is rettegünk vele, mert az fáj.

Amennyiben nem akar valaki fájdalmas szülést, akkor tök egyszerű a megoldás: nem kell szülni. Persze a legjobb az lenne, ha a nők sokat szülnének. De hát látjuk, hogy Marsi Anikó világfájdalmában már a Bors című kultúrlaphoz fordult, egyfajta segélykilátásként. Reméljük ő is érzi, hogy lélekben vele vagyunk a szülőszobában, mellette állunk a fájdalmakor, s eszünk ágában sincs azt érezni, hogy hagyja már ezt a társadalmat békén a magánügyeivel.

Persze mi, magyarok is alig várjuk, hogy hozzájussunk a napi kultúrmorzsákhoz. Csak az szerepel, akire igény van. Veregessük meg saját vállunkat, hogy milyen érdeklődők vagyunk az igazi kultúra iránt.