Határtalan határok

A 2000 mérföld hosszú amerikai-mexikói határszakasz fontosságát és problematikáját már csak a hazánkba tonnányival érkezett hollywoodi „szuperprodukciókból” is érzékelhetjük. A fő problémaforrás a majd egy évszázada indult, kiterjedt, és mindenhova beférkőzött mexikói csempészhálózat - amihez természetesen Amerika rosszfiúi is csatlakoztak. Mindez korrupcióval, politikával és társadalmi problémákkal átszőve akkora falat, amely könnyen fennakadhat, akár a világ torkán is (mostanában attól félnek, hogy Olaszország lesz a következő kartell-célpont).

Mexikóból fut át Amerikába a főleg Dél-Amerikából származó drog jelentős része (felmérések szerint az amerikai importált drogmennyiség 90 százaléka), no meg a bevándorlók ezrei (akiknek legalább negyven százaléka a kiújuló drogháborúk miatt hagyja el országát). Vissza töménytelen mennyiségű készpénz és fegyver érkezik (minden, drogháborúk során lefoglalt fegyver 90 százaléka származik az USA-ból).

Fegyverek nélkül viszont nem lehet sem hálózatot üzemeltetni, sem rendőrt - vagy más kartell-tagot - lőni, így Amerika szerepe is elengedhetetlen ahhoz, hogy az áldatlan állapotokat felszámolják. Már csak azért is, mert az egész háború kezd az USA déli részére is átterjedni...

Kivégzés és mészárlás - a nyílt utcán, fényes nappal

Mint azt egy előző cikkünkben boncolgattuk, a drogháború nem újkeletű jelenség, azonban az utóbbi évtizedben gyökeres átalakuláson ment át a szakma. Ezek egyik verziója szerint már közel sem egy kézben fut össze minden szál, hanem hét nagy kartel uralja az országot, amelyből három (Sinaloa, Juárez és Valencia) megalakította a „Szövetség”-nek nevezett közös érdekvédelmi szervezetet.

Csakhogy a szövetség megbomlott, amikor Juárez nagykutyája (lásd keretes írásunkat) nekiállt Ciudad Juarez városának (az egyik fő átkelési pont) megszerzéséhez, de Sinaloa-hoz tartozó Carillo család megpróbált vámot szedni az ott áthaladó árun. Kitört a háború, amibe beleavatkozott a Felipe Calderón elnök által még 2006-ban a drogmaffia leszámolásra bevetett, immáron 45 ezer fősre duzzadt katonai osztag 7500 katonája és a rendőrőség több ezernyi embere is. Az eredmény vérfürdő: naponta átlagosan tizenöt ember halt meg maffialeszámolásokban csak a városban (a halottak legtöbbje kartell-tag, rendőr és katona, de egyre több civil is akad köztük).

A kendőzetlen erőszak átterjedt az északi településekre, sőt Amerika déli részére is. Kartel ugrik kartellnek, miközben a katonaság lövi, akit ér (már aki rosszfiú). Csak tavaly 6300 volt a drogháborúban elhunyt emberek száma, és idén ez csak nőni fog. Ez azért is biztos, mert augusztus végéig csak 800 volt ez a szám, és a konfliktus elterjedésével nőtt hatezer fölé - négy hónap alatt.

Minden esetre a rendőrség is ér el eredményeket, de ezek - a számok és vezetők ellenére - nem vetnek gátat a tombolásnak. Bár a Mexikói kormány mai jelentése szerint Ciudadban már csak napi két ember hal meg - ami a katonaság eredménye -, ellenben a vérengzés már az eddig viszonylag nyugodtnak tekinthető Durango és Michoacan államban is elkezdődött. Annyi biztos, hogy több mint 70 tonna kokaint, 30 ezer fegyvert, több hónapra elegendő lőszert, robbanóanyagot, majd ezer millió dollár kézpénzt és több vezetőt (például Santiago Meza Lopezt, El Parrat és Sandra Ávila Beltránt) is lekapcsoltak. Azonban a kartelek haszna így is évi 10 milliárd dollár körül mozog.

A drog élete közelebbről

Mielőtt az itt felsorolt számokat olvasgatva némi tévhitbe esnénk, nézzük meg ezt az (al)világot kicsit közelebbről, emberi szemmel. Mexikó lakosságának nagy része nem természeténél fogva bűnöző: a legtöbben a szegény életkörülmények és az ügyes toborzómunka együttes hatására kerülnek bele a drog világába - és onnan már nincs visszaút. Filmek százai szolnak arról, hogy a válság, vagy a kukorica árának emelkedése miatt hogy kényszerül egy családapa - vagy egyéb családtag - az üzletágba, és hogy süllyed benne egyre mélyebbre.

A kartell nagy része nem fog fegyvert, csupán az üzleti részben segédkezik, Akikhez azonban fegyver kerül, azok különös kegyetlenségekre képesek. Monte Largoban például lemészárolták egy drogellenes rendőr 11 tagú családját és egy arra tévedt gyümölcsárust. Juárezben egy autópályán találtak egy levágott fejet, amelynek koponya üregében kis üzenetet helyeztek el: "Könnyen így járhatnak a bűnözés ellen harcolók". De lemészárolnak újságírókat, polgármestereket, rendőrfőnököket is - vagyis bárkit, aki az útjukba mer állni.

A zenészek sem képeznek kivételt: „grupera” nevezetű, latin-amerikai drogellenes pop műfaj legalább tíz előadóját gyilkolták már meg a kartelek - testük legtöbbször szörnyű kínzások nyomait viselte. Azonban kialakult a „narkókultúra” is: külön zenék, filmek és ruhaneműk foglalkoznak a drog és a benne élők népszerűsítésével. Külön érdekesség, hogy a lecsukott vezetők helyét gyakran veszik át azok feleségei, szeretői vagy nővérei - így a nők szerepe egyre nő.

„Yes, we can!”

Barack Obama, Amerika elnöke nem nézheti tárt karokkal ezt a folyamatot, több okból sem. Egyrészt az importált erőszakot egy ország se szereti, másrészt a bevándorló-probléma és a fegyverkereskedelem enélkül is súlyos gond Amerikában, harmadrészt még elnökjelöltként járt már Mexikóban a drogproblémáról tárgyalni. Így jött tető alá a Meridai Kezdeményezés, amelynek értelmében Mexikó már decemberben 200 millió dollárt használhatott fel, és majd még 200-at fog kapni. De nem ez az egyedüli lépés.

Amerika különleges ügynökökkel, specialistákkal, tanácsadókkal és egyéb segítséggel is megpróbálja szomszédját segíteni. Épp hétfőn jelentették be, hogy a jelenleginél is több ügynököt és felszerelést küldenek Mexikóba. Sőt Hillary Clinton külügyminiszter és Janet Napolitano védelmi miniszter is oda látogat, hogy tanácsaikkal segítsék mexikói munkatársaikat- sőt maga az elnök is mexikói utat tervez. Ha ez nem lenne elég, akkor Obama a Védelmi Gárda (Security Guard) bevetését is fontolgatja, valamint megnövelte a kérdéses határszakasz védelmét és ellenörzését.

Mindeközben Január közepén Kolumbia, Guatemala, Mexikó és Panama együttes harcot hirdetett a szervezett bűnözés ellen. Ám jó kérdés, hogy az országok együtt képesek-e megállítani egy száz éve kifejezetten jövedelmező, bár törvénytelen bizniszt.