Scott családja 1952-ben költözött Ausztráliába, már ott kezdett 10 évesen dobolni tanulni. Zűrös kamaszévei, illetve a postásként és csaposként eltöltött idők után 1964-ben indult zenei karrierje a Spektorsban, ahol dobosként és alkalmanként énekesként szerepelt.

Scott 1974-ben találkozott az AC/DC tagjaival, ekkoriban a Young testvérek (Angus és Malcolm) agyában már érlelődött a gondolat, hogy Dave Evans akkori énekes helyére új embert kéne találni. Scott, aki időközben a zenekar sofőrje lett, érzékeltette a csapattal, hogy szívesen dobolna nekik, őket azonban inkább az énekes hiánya foglalkoztatta. Ennek ellenére még ’74 szeptemberében megtörtént a csere: Bon Scott lett az AC/DC énekese.

Öt évvel később, az 1979-ben megjelenő „Highway to Hell” (az együttes hatodik albuma) meghozta számukra az igazi nemzetközi hírnevet és sikert. Sajnos Bon Scott ennek fényében nem sokáig fürödhetett: 1980. február 19-én holtan találták egy parkoló autóban. A hivatalos jelentés szerint akut alkoholmérgezés következtében hunyt el. Ezt a verziót sokan nem fogadták el, a rossz nyelvek szerint saját hányásába fulladt bele, mások kábítószer-túladagolásról beszéltek. De olyan elméletek is keringtek, melyek alapján a kocsijába visszakerülő kipufogógáz végzett vele.

Halála után az AC/DC tagjai komolyan fontolóra vették, hogy abbahagyják. Hogy mégis a folytatás mellett döntöttek, abban szerepet játszott az is, hogy úgy érezték a volt énekes is ezt várná tőlük. Öt hónappal Scott halála után vették fel „Back in Black” című albumukat (az új énekessel, Brian Johnsonnal), mellyel elhunyt társuknak állítottak emléket.

Bon Scott rockzenei jelentőségét mutatja - sok másik mellett - az a tény is, hogy a Pokolgép külön számot írt emlékére.