Végveszélyben a magyar pszichiátria?

Dr. Németh Attila pszichiáter, egyetemi docens, a Magyar Pszichiátriai Társaság volt elnöke, jelenleg elnökségi tagja maga is hosszú ideig dolgozott a Lipóton.

Doktor úr, hány beteget érint az OPNI bezárása?

Az OPNI záráskor 840 ággyal állt a lakosság rendelkezésére mind neurológiai, mint pszichiátriai kezelést biztosítva számukra. Ezeket az ágyakat aztán szétszórták a fővárosi Nyírő Gyula Kórház, a Semmelweis Egyetem Klinikája és a Szent István-Merényi Kórház kijelölt részlegeibe, természetesen jelentősen csökkentve a korábbi ágyszámot. A Lipót bezárása azonban csupán a jéghegy csúcsa, mivel az elmúlt években már országosan is romlásnak indult a pszichiátriai ellátás színvonala. Ehhez járult most a 24 százalékos ágyszámleépítés és a járóbeteg-ellátás elhanyagolása. Az új osztályokon és részlegeken kevesebb szakembert tudnak foglalkoztatni, mint korábban.

A szakmai érdekképviselet kifejtett valamilyen lobbitevékenységet a történések megelőzése érdekében?

A szakma letetette az egészségügyi tárca asztalára a Lelki Egészség Országos Programját, amely egyezik az uniós elvárásokkal, és az Európai Unióban komoly prioritást kap a mentális betegek kezelése. Mindezek ellenére a minisztérium nem vette figyelembe a programunkat, mint ahogy egyetlen más kérdésben sem tárgyalt a szakma képviselőivel.

Mely betegségekben szenvedőket érinti legsúlyosabban a kialakult helyzet?

A változások minden szinten érintik a mentális betegségben szenvedőket. Ezen betegségek egy részénél nem alakul ki a páciensekben a betegség-belátás, ami nehézzé teszi a szakszerű kezelésüket. Mindent egybevetve a skizofrén betegek járnak a legrosszabbul, de általában is rendkívül nehéz az orvosváltás egy szorongásos beteg esetében. Az ellátás pillanatnyilag a sürgősségi esetekre terjed ki, de ami már nem feltétlenül szükséges, például pszichoterápia, csoportterápia, arra nem igazán jut annyi idő, amennyi kellene.

Mi lesz a sorsa az OPNI-ban korábban folyó kutatásoknak?

Azok világraszóló kutatások voltak, és félek, hogy legnagyobb részük nem fog folytatódni, illetve ha mégis, nem ugyanazon a szinten. Nemcsak a laborok jövőjét érinti a bezárás, hanem a Lipóton működtetett hihetetlenül értékes orvosi könyvtárat is, azt a felbecsülhetetlen értékű korrajz-gyűjteményt, amelyben 140 évvel ezelőtti korrajzok is szerepelnek. Ez nem csak adatvédelmi, hanem levéltári kérdés is egyben. Aztán ott volt még egy abszolút modern, képalkotó technikával felszerelt radiológiai osztály, amelynek a sorsáról semmit sem tudni. Az Epilepszia Központ, amely szintén nemzetközi hírű volt, egészen kis helyre lett besűrítve, ráadásul a volt vezetőjét nyugdíjazták. Hosszan folytathatnám még a sort…

Világraszóló kutatásokról beszélt. A külföldi vagy nemzetközi szakmai szervezetek nem tudnának eredményesen lobbizni a magyar kormánynál?

Két ilyen kezdeményezésről tudok. Vezető francia és amerikai pszichiáterek írtak levelet a minisztériumba a magyar pszichiátria védelmében, de ezeknek jóformán semmilyen foganatja nem lett.

Összességében milyen kihatásai lehetnek a szakma erodálódásának?

Ami még működik, és amihez eddig nem nyúltak hozzá, az a magánpraxis. Ezt egyrészt nem tudja mindenki megfizetni, másrészt abban sem vagyok biztos, hogy ezt nem fogja elérni a reform szele. Sajnos a szétszórtan működő pszichiátriai részlegekre és osztályokra bekerülhetnek olyan páciensek, akiknek a kezelésére adott helyen nem áll rendelkezésre megfelelő szakembergárda, és ez csökkentheti a többi beteg gyógyulási esélyeit, ronthatja a komfortérzéseit. Túlzsúfoltságban nem lehet kellően szelektálni a betegeket. Tudomásul kell venni, hogy a pszichiátria nagyon széles körben kezel betegeket. Egyik végleten találhatóak a szellemileg teljesen leépült, idős betegek, akik a nevükön kívül egyebet nem tudnak és inkontinensek, a másikon a szorongásos zavarokkal küszködők, pánikzavarokkal szenvedők, agorafóbiások. E két kategóriába tartozó betegeket nem célszerű egymás mellett elhelyezni.
@@
Az OPNI bezárása kapcsán több ellenzéki politikus – többek között Mikola István – is megemlítette a Magyarországi Szcientológia Egyházat, mint amelyik így-úgy felelős lehet a Lipót bezárásáért. Dobos Jánost, az egyház által alapított társadalmi reformszervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány elnökét először ezen állítások tisztázására kértük.

Mi állhat e kijelentések hátterében?

Mi azért dolgozunk, hogy a pszichiátria területén megnyilvánuló különböző emberi jogi visszaéléseket feltárjuk, ezekre megoldásokat sürgessünk. Tény, hogy az évek folyamán elég sok visszásságot találtunk az OPNI működésével kapcsolatban, és adtunk is be panaszokat a hivatalos hatóságokhoz.

Említene példákat?

Többen megkerestek minket olyan dolgokkal például, hogy az ottani kezeléstől rosszabb állapotba kerültek, de akadtak adatvédelmi problémák is. Tehát a tevékenységünk bizonyos fokig kapcsolódott az OPNI-hoz, de a bezárására vonatkozóan nem tettünk konkrét lépéseket; ilyet túlzás állítani.

Az önök álláspontja szerint létezik jó pszichiátriai kezelés? Van létjogosultsága ennek a tudományágnak?

Az a kérdés, hogyan definiáljuk a pszichiátriát. Az OPNI kapcsán elhangzott, hogy egy nagy hírű, nemzetközileg is elismert intézmény, kiváló orvosokkal, de igazából az OPNI-ban sem használtak más módszereket, mint amilyeneket más pszichiátriákon bárhol a világon. Ezek jórészt kimerülnek abban, hogy a páciensek kellemetlen mentális tüneteit pszichiátriai szerekkel elnyomják. Olyan tudatmódosító szerekkel, amelyek gyakran a kábítószerekkel rokon vegyületek. Ez valójában nem jelent gyógyulást a beteg számára. A pszichiáterek azt szokták mondani, hogy ezeket a gyógyszereket sokszor életük végéig szedniük kell a pácienseknek. Talán ez bizonyítja leginkább, hogy ez nem jelent valódi gyógyulást számukra.

A gyógyszermentes pszichoterápiát is elutasítják?

Kétségtelen, hogy vannak olyan módszerek, amelyekkel segíteni lehet ezeken a mentálisan sérült embereken.

Van elképzelésük arról, hogy az önmagukra és környezetükre veszélyes pszichiátriai betegeket hol és milyen módszerekkel lehetne kezelni, gyógyítani?

Az elmúlt időszakban számos hír jelent meg dühöngő betegek rémtetteiről, aminek pusztán az a célja, hogy riogassák a társadalmat azzal kapcsolatban, hogy bezárták az OPNI-t. Holott ezekhez hasonló esetek eddig is rendszeresen történtek, akkor is, amikor működött a Lipót, amikor nagyobb ágyszám volt a pszichiátriákon. Egészen hosszú azon esetek listája, amikor pszichiátriai kezelést kapott, sokszor frissen kiengedett gyógyultnak nyilvánított betegek követtek el ilyen cselekményeket; ezek száma nem nőtt az OPNI bezárása után. Amit ilyen esetek kapcsán nem említenek, hogy az utóbbi években éppen azokról a pszichiátriai szerekről – amelyeket még néhány évvel ezelőtt is forradalmian újnak állítottak be – derül ki, hogy rendkívül komoly mellékhatásokat okoznak, amelyek gyakran öngyilkosságra is késztetik a használóikat.

Véleményezné az egyik legismertebb szcientológus hívő, Tom Cruise azon kijelentését, hogy „a pszichiátria náci tudomány”?

Egy biztos ezzel kapcsolatban: kérlelhetetlen történelmi tény, hogy a náci ideológiák alapját azok a pszichiáterek vetették meg, akik Hitler mögött álltak már hatalomra jutása előtt is.

Jogászok is közreműködtek a nácik hatalomátvételének megalapozásában. Akkor a jogtudomány is náci tudomány?

Természetesen nem arról van szó, hogy minden pszichiáter náci.

Mit javasolnának az OPNI bezárása után kezelés nélkül maradt mintegy 30 ezer skizofrén beteg ellátására?

Neves pszichiáterek közül is sokan bevallják világszerte, hogy nem ismerik a mentális betegségek okait. Amennyiben ez így van, akkor ebből az következik, hogy nincsenek rendes gyógymódok, amelyekkel helyreállítható lenne az emberek szellemi egészsége. Ennek pedig az a következménye, hogy azok az emberek, akik bekerülve a pszichiátriára kezelést kapnak, gyakorlatilag újra és újra visszaesnek ebbe a rendszerbe, és egész életükben az említett szereket kell szedniük, ami nagy mértékben megnöveli az egészségügy ezen területeire fordított költségeket is. Mindezek nem jelentik azt, hogy a világban ne lennének arra módszerek, hogy a mentális problémákkal küszködő emberek valódi segítséget kapjanak. Emlékszem egy olyan esetre, amelyben egy olasz orvos beköltözött egy hírhedt pszichiátriai intézetbe, ahol azokat a gyógyíthatatlannak tartott skizofréneket tartották, akikről az orvosok már lemondtak, és ő a saját módszereivel, kommunikációval, testi kezelésekkel, szeretettel ezeket az embereket kihozta abból az állapotukból olyan szintre, hogy nem lehetett megkülönböztetni őket az ápolóktól; közülük többeket hazaengedtek, és beilleszkedtek a társadalomba. Ez néhány évtizede történt.

Ez az említett orvos nem volt véletlenül szcientológus?

Nem volt az.

Konzultálnak a pszichiátertársadalom képviselőivel?

Jóformán minden közeledésünktől elzárkóznak, de mi továbbra is nyitottak vagyunk.