Spanyol lakhatási válság: a szövetkezeti modell kínálhat alternatívát

A válság egyik jelképe a 87 éves Maricarmen Abascal lett, akit több mint 70 év után lakoltattak ki otthonából. Két héttel később meghalt. Esete ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy a lakhatás megfizethetősége egész Európában egyre sürgetőbb kérdés.

A tiltakozások egyik központja Barcelona, amely egyúttal egy alternatív lakhatási modell úttörője is. A nonprofit Sostre Cívic lakásszövetkezet a hagyományos vásárlás és bérlés helyett a használati jogon alapuló rendszert népszerűsíti.

José Téllez, a szervezet kommunikációs vezetője szerint a spanyol lakhatás eddig két lehetőségre épült: az ingatlanvásárlásra és a bérlésre. Szerinte ez a modell elavult, és hozzájárult a jelenlegi válság kialakulásához.

Használati jog és megfizethető otthonok

A szövetkezeti rendszerben az ingatlan a szervezet tulajdonában marad, a tagok pedig tartós, akár élethosszig tartó használati jogot kapnak otthonukra. A finanszírozás állami, szövetkezeti és európai források kombinációjából valósul meg, nyereségérdekelt befektetők nélkül.

Ennek egyik legjelentősebb példája a Barcelona közelében épülő Ca l’Ordit, Spanyolország egyik legnagyobb lakásszövetkezeti beruházása. A tízemeletes épületben 62 lakás készül, mintegy 90 alacsony jövedelmű ember számára. A város ingyenesen biztosította a telket használati jogi megállapodással, az EU NextGeneration alapjai közel 3 millió euróval támogatják a projektet, az Európa Tanács Fejlesztési Bankja pedig kedvezményes kamatozású finanszírozást nyújt.

A leendő lakóknak 12–24 ezer euró közötti összeget kellett befizetniük otthonuk biztosításához, ami jóval kevesebb, mint egy lakás megvásárlása. Ezt követően havi használati díjat fizetnek, amely a szolgáltatásokat, a karbantartást és az adókat fedezi. A becslések szerint ez akár 40 százalékkal is alacsonyabb lehet a piaci bérleti díjaknál.

A több mint húsz éve alapított Sostre Cívic mára több mint 2700 taggal és mintegy 30 projekttel rendelkezik Katalóniában. A beruházások felében már élnek lakók, jelenleg több mint 200 otthonban. A következő három évben ez a szám várhatóan 550-re emelkedik.

Közösségi élet és politikai támogatás

A modell nemcsak megfizethető lakhatást, hanem közösségi életformát is kínál. Barcelona északi részén a Cirerers nevű, nyolcemeletes épületben 2022 óta mintegy 50 ember él. A lakók számára az otthon nem korlátozódik saját lakásukra: közös teraszok, műhelyek és közösségi helyiségek is rendelkezésükre állnak.

Az 59 éves Toni Artal szerint otthona a 45 négyzetméteres lakáson túl a közös tereket is magában foglalja, ahol a lakók együtt lehetnek és programokat szervezhetnek. A beköltözők már az építkezés előtt részt vesznek a tervezésben: rendszeres találkozókon és bizottságokban döntenek a közös terek és tevékenységek működéséről.

A Cirerers lakói például létrehozták a „dolgok könyvtárát”, ahol mindennapi használati tárgyakat osztanak meg egymással. Emellett kerékpár- és asztalosműhely, közös konyha, valamint sport- és kulturális programok is működnek.

A szövetkezeti modell jelentőségét jól mutatja, hogy Spanyolországban egy egész generáció jövedelmének 50–60 százalékát fordítja lakbérre. A Sostre Cívic ugyanakkor a politikai támogatás hiányosságaira is felhívja a figyelmet. José Téllez szerint Barcelona az elmúlt négy évben mindössze 100 szövetkezeti otthon létrehozásához biztosított közterületet, miközben több mint ezer bérlakás épült közterületen, profitorientált vállalatokkal együttműködésben.

A használati jogon alapuló szövetkezeti modell önmagában nem oldja meg Európa lakhatási válságát, de bizonyítja, hogy a hagyományos vásárláson és bérlésen túl is létezik alternatíva. Szélesebb körű elterjedéséhez azonban megfelelő földterületekre, hosszú távú finanszírozásra és következetes politikai elköteleződésre van szükség. Mindenekelőtt arra, hogy a lakhatást ne pusztán piaci termékként, hanem alapvető jogként kezeljék.