Mi lassíthatja valójában az öregedést? Yale-i kutatók vizsgálták a különböző módszerek hatékonyságát

Az öregedést sokáig elkerülhetetlen, egyirányú folyamatnak tekintették. Az utóbbi évek kutatásai azonban arra utalnak, hogy bizonyos biológiai változások befolyásolhatók. A Yale kutatócsoportja most azt vizsgálta, mely beavatkozások képesek ténylegesen módosítani az öregedéshez kapcsolódó biomarkereket, és melyek esetében hiányzik a mérhető bizonyíték.

A biológiai életkor mérése új lehetőségeket kínál

A kutatás vezető szerzője, Raghav Sehgal, a Yale pszichiátriai tanszékének kutatója eredetileg a daganatos betegségek számítógépes biológiai módszerekkel történő vizsgálatával foglalkozott. Doktori témavezetője azonban egy másik megközelítést javasolt: ahelyett, hogy egyes betegségeket külön-külön tanulmányozna, vizsgálja inkább az öregedés folyamatát, amely számos betegség kialakulásában szerepet játszik.

A kutatócsoport munkájának középpontjában a biológiai életkor mérése állt. Ez nem feltétlenül egyezik meg a naptári életkorral: azt mutatja meg, milyen állapotban van a szervezet a biológiai folyamatok szintjén.

Ennek meghatározására úgynevezett epigenetikai órákat alkalmaztak. Ezek a vérmintákból vizsgálható eszközök a DNS-hez kapcsolódó kémiai jelöléseket, különösen a DNS-metiláció mintázatait elemzik. Ezek a mintázatok az életkor előrehaladtával változnak, és bizonyos beavatkozások hatására részben módosulhatnak.

A kutatók 51 klinikai vizsgálat eredményeit összesítették, amelyek étrend-kiegészítőket, gyógyszeres kezeléseket, életmódbeli változtatásokat és különböző orvosi eljárásokat vizsgáltak. Összesen több mint 110 DNS-metilációs biomarkert elemeztek, köztük 16 jelentős epigenetikai órát. A beavatkozások előtti és utáni mérések összehasonlításával azt keresték, mely módszerek járnak együtt a biológiai életkor csökkenésével.

Mely módszerek mutattak ígéretes eredményeket?

A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása, hogy az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás kombinációja következetesen kedvező változásokat eredményezett az öregedési biomarkerekben. A kutatásban többféle étrendet vizsgáltak, köztük a mediterrán, az alacsony zsírtartalmú és az alacsony szénhidráttartalmú táplálkozást. Ezek fizikai aktivitással kombinálva csökkentették az epigenetikai életkort.

A legerőteljesebb változásokat bizonyos vényköteles gyógyszerek alkalmazásakor figyelték meg. Ezek közé tartozott:

• Metformin: elsősorban anyagcsere-problémák kezelésére alkalmazott gyógyszer.
• Szemaglutid: testsúlyszabályozásra és anyagcsere-betegségek kezelésére használt készítmény.
• Anti-TNF-terápiák: olyan kezelések, amelyek a szervezet gyulladásos folyamataiban szerepet játszó TNF-fehérje működését célozzák.

Ezzel szemben a vizsgált, recept nélkül kapható étrend-kiegészítők általában nem eredményeztek kimutatható csökkenést a biológiai életkorban. Egyes orvosi eljárások esetében sem találtak mérhető javulást.

A kutatók arra is felfigyeltek, hogy az újabb generációs epigenetikai órák pontosabban mutatták ki a változásokat, mint a korábbi mérési módszerek. Emellett a betegséggel élő résztvevőknél általában nagyobb biomarker-változásokat tapasztaltak, mint az egészséges embereknél.

Gyorsabbá válhat az öregedésgátló kezelések vizsgálata

Az új eredmények egyik legfontosabb gyakorlati jelentősége, hogy a továbbfejlesztett vérvizsgálatok a jövőben felgyorsíthatják az öregedést befolyásoló kezelések értékelését.

Jelenleg egy kezelés hosszú távú egészségügyi hatásainak bizonyításához gyakran évtizedeken át tartó klinikai vizsgálatokra van szükség. Ha azonban a biológiai életkort mérő biomarkerekről bebizonyosodik, hogy megbízhatóan előre jelzik a későbbi egészségi állapotot, a kutatók akár hónapok vagy néhány év alatt is azonosíthatják a legígéretesebb beavatkozásokat.

Ehhez azonban még további, nagyobb és változatosabb résztvevői csoportokon végzett vizsgálatokra van szükség. Ezek segíthetnek megállapítani, hogy az egyes kezelések különböző egészségi állapotú és hátterű embereknél mennyire következetesen hatnak.

Még nem tudjuk, hogy a biológiai öregedés lassítása hosszabb életet jelent-e

A biztató eredmények ellenére a kutatók óvatosságra intenek. Egyelőre nem tisztázott, hogy a biomarkerekben megfigyelt változásokat közvetlenül a kezelések okozzák-e, vagy más, nem vizsgált tényezők is közrejátszanak.

További fontos kérdés, hogy milyen gyorsan jelentkeznek ezek a változások, mennyi ideig maradnak fenn, illetve milyen biológiai folyamatok állnak a hátterükben. A leglényegesebb bizonytalanság pedig az, hogy az epigenetikai életkor csökkenése valóban mérsékli-e az időskori betegségek kockázatát, lassítja-e a szervezet funkcionális hanyatlását, vagy meghosszabbítja-e az életet.

Albert Higgins-Chen, a tanulmány vezető kutatója szerint a biomarkerek változásainak szisztematikus összehasonlítása fontos előrelépés, de a változások valódi egészségügyi jelentőségét még meg kell érteni.

A Yale kutatásának eredményei tehát pontosabb képet adnak arról, mely beavatkozások befolyásolhatják a biológiai öregedést. Jelenleg a rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás és bizonyos gyógyszeres kezelések mutatják a legígéretesebb eredményeket. Annak bizonyításához azonban, hogy ezek valóban egészségesebb és hosszabb élethez vezetnek, további kutatásokra van szükség.