Megváltoztatja az agyunkat a mesterséges intelligencia

Az agyunk arra használja az eszközöket, amire mi magunk nem akarunk energiát fordítani

Az emberi agy elképesztően alkalmazkodó. Ha egy feladatot rendszeresen más módon végzünk, az hosszú távon a gondolkodási folyamatainkra is hatással lehet. Ezt a jelenséget neuroplaszticitásnak nevezzük: az agy az ismétlődő tapasztalatokhoz és tevékenységekhez folyamatosan alkalmazkodik.

Ez nem feltétlenül rossz dolog. Amikor például megtanulunk használni egy számológépet, GPS-t vagy számítógépet, nem egyszerűen „lustábbak” leszünk. Bizonyos feladatokat átadunk a technológiának, miközben másokra több figyelmet fordíthatunk.

A mesterséges intelligencia azonban különleges helyzetet teremt.

A korábbi technológiák elsősorban információt tároltak vagy számításokat végeztek helyettünk. Az AI viszont már szöveget ír, érvel, ötleteket generál, összefoglal, fordít, kódot készít és bizonyos problémákat önállóan is megold.

Vagyis egyre gyakrabban nem a kezünket, hanem a gondolkodásunk egy részét helyettesíti.

Mi történik, ha nem emlékszünk, mert a gép emlékszik helyettünk?

Az egyik legérdekesebb kérdés a memória.

Már évek óta ismert jelenség, hogy ha tudjuk, hogy egy információt később könnyen megtalálhatunk, kevésbé törekszünk annak megjegyzésére. A jelenséget a kutatók „cognitive offloadingnak”, vagyis kognitív tehermentesítésnek nevezik.

A GPS jó példa erre. Ha minden alkalommal navigációt használunk, nem feltétlenül tanuljuk meg az útvonalat olyan részletesen, mintha nekünk kellene fejben megjegyeznünk.

Az AI ezt a folyamatot egy új szintre emelheti.

Ha nemcsak azt tudjuk, hol található az információ, hanem azt is, hogy egy chatbot néhány másodperc alatt megkeresi, értelmezi és összefoglalja nekünk, akkor még kevesebb okunk lehet arra, hogy magát az információt megjegyezzük.

Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az AI „butít”. A kérdés inkább az, mit tanulunk meg helyette. Ha a felszabaduló időt elemzésre, vitára, alkotásra vagy új összefüggések keresésére használjuk, az AI akár erősítheti is a gondolkodásunkat.

Ha viszont minden gondolkodást átadunk neki, annak már lehet ára.

A legnagyobb veszély nem az, hogy az AI téved, hanem az, hogy észre sem vesszük, amikor téved.

Egy mesterséges intelligencia rendkívül meggyőzően tud hibás választ adni. Ha azonban valaki már nem próbálja maga végiggondolni a problémát, könnyebben elfogadhatja a gép válaszát pusztán azért, mert az logikusan hangzik.

Ez különösen fontos az oktatásban.

Ha egy diák egy esszé minden mondatát, egy matematikai feladat minden lépését vagy egy kutatás minden gondolatát AI-jal készítteti el, lehet, hogy a végeredmény tökéletesnek tűnik. Csakhogy közben éppen az a folyamat marad ki, amely miatt tanulnánk: a próbálkozás, a hibázás, a javítás és az önálló következtetés.

Az agy ugyanis nemcsak a helyes válaszokból tanul. A gondolkodás közben végzett munka maga is tanulás.

Akkor használjuk vagy ne használjuk?

Valószínűleg nem ez a jó kérdés.

A számológépet sem azért találták ki, hogy az ember többé ne tudjon összeadni. A keresőmotorok sem tették feleslegessé az emlékezetet. Az AI esetében azonban sokkal nagyobb a tét, mert olyan feladatokat vesz át, amelyek korábban kifejezetten az emberi gondolkodáshoz tartoztak.

A valódi kérdés ezért az lehet:

Melyik gondolkodási feladatot érdemes átadnunk a gépnek, és melyiket kell feltétlenül megtartanunk magunknak?

Lehet, hogy a jövőben nem az lesz a legfontosabb képesség, hogy valaki mennyire gyorsan tud információt szerezni. Hanem az, hogy képes-e önállóan megítélni, hogy az információ igaz-e, felismeri-e a hibát, tud-e jó kérdést feltenni, és képes-e olyan gondolatot létrehozni, amelyet a gép nem adott a szájába.

Az AI ugyanis lehet a világ egyik legerősebb gondolkodást segítő eszköze. De csak addig, amíg mi maradunk azok, akik gondolkodnak. Talán éppen ez lesz a következő évtized egyik legfontosabb kérdése: nem az, hogy mire képes a mesterséges intelligencia, hanem hogy mivé válik mellette az emberi agy.