Carney a világ legnagyobb befektetőire tesz – Kanada új gazdasági szövetségeseket keres

A kereskedelmi tárgyalások összeomlása, a kölcsönösen kivetett vámok és Donald Trump azon kijelentései, amelyek szerint Kanadából akár az Egyesült Államok „51. tagállama” is lehetne, mind tovább mélyítették a két észak-amerikai szomszéd közötti konfliktust.

Carney most Kanada legfőbb gazdasági nagyköveteként arra készül, hogy a nemzetközi pénzügyi világ élén eltöltött évei alatt kialakított személyes kapcsolatait is felhasználva győzze meg a világ leggazdagabb vagyonkezelőit és üzletembereit arról, hogy érdemes Kanadába fektetniük.

Toronto két napon át több mint száz globális befektetőt lát vendégül, akik összesen több mint 100 ezer milliárd kanadai dollár – mintegy 72 ezer milliárd amerikai dollár, illetve 53 ezer milliárd font – értékű vagyont kezelnek. Kanada abban bízik, hogy az új gazdasági kapcsolatok segíthetnek átvészelni az egyre kiszámíthatatlanabb geopolitikai környezetet.

„Kanadában megvan mindaz, amire a világnak szüksége van”

– mondta Carney a mostani, első ilyen jellegűnek nevezett befektetési csúcstalálkozó előtt. A hétfőn és kedden egy luxusszállodában megrendezett eseményen a világ jelentős állami vagyonalapjainak képviselői – köztük az Egyesült Arab Emírségek és Norvégia befektetői –, valamint a pénzügyi szektor meghatározó vezetői vesznek részt. A meghívottak között ott van Larry Fink, a BlackRock vezérigazgatója, illetve Jon Gray, a Blackstone elnöke is.

Carney a kanadai energia- és nyersanyagágazatot, valamint az ország politikai stabilitását kívánja a befektetők figyelmébe ajánlani. Célja, hogy tőkét vonzzon többek között a mesterséges intelligencia, a védelmi ipar, a közlekedés és az infrastruktúra fejlesztésébe.

Mindez annak a stratégiának a része, amelynek célja egy „függetlenebb és ellenállóbb kanadai gazdaság” kiépítése az Egyesült Államokkal vívott vámháború után. A konfliktus az elmúlt hetekben tovább éleződött.

Kanada vonzó lehet, de az akadályok is jelentősek

A mély zsebű befektetők megnyerése azonban korántsem garantált. Kanada egyik komoly problémája, hogy a nagy beruházások engedélyezése gyakran hosszadalmas, ami jelentősen lassíthatja a projektek megvalósítását.

A csúcstalálkozó egyik társszervezője, a Canada Pension Plan Investment Board nemrég közzétett jelentésében arra figyelmeztetett, hogy éppen a befektethető lehetőségek megfelelő léptéke és mélysége jelenti Kanada egyik legnagyobb gyengeségét.

„A globális tőke lehetőségeket keres, de önmagában az, hogy vannak lehetőségek, még nem tesz egy piacot befektethetővé” – mondta Naomi Powell, a CPP Investments Insight Institute igazgatója. Az Egyesült Államoktól való távolodás komoly próbatétel lesz Carney számára, a volt jegybankár azonban a világ legnagyobb vállalatvezetőinek hosszú listáját ismeri személyesen. Sokukkal kifejezetten közvetlen kapcsolatban áll.

„Sok esetben ezek személyes meghívások voltak, szó szerint” – mondta Goldy Hyder, a Business Council of Canada elnök-vezérigazgatója. Miville Tremblay, aki több éven keresztül dolgozott Carneyval a Kanadai Nemzeti Banknál, szintén úgy látja, hogy a miniszterelnök pénzügyi háttere komoly előnyt jelent.

„Nem politikusok hívják meg a pénzembereket, hanem volt pénz- és befektetési szakemberek invitálják korábbi barátaikat”

– fogalmazott. Tremblay szerint Carney a 2008-as globális pénzügyi válság idején is megmutatta, milyen mélyen érti a pénzügyi világ működését.

„Messze mindenki más fölött állt” – mondta. „Nagyon mélyen érti a pénzügyeket. Tudná, mikor blöffölnek, és mikor jelenti egy visszafogott megfogalmazás azt, hogy valami nagyon komoly probléma van.” A Goldman Sachs befektetési banknál kezdő Carney számára éppen ez a befektetői gondolkodás ismerete jelenthet előnyt a mostani tárgyalások során.

Az amerikai piac már nem elég erős érv

Carney arra épít, hogy pénzügyi háttere hozzájárulhat Kanada gazdasági jövőjének megerősítéséhez. Közben azonban aligha kérdéses, hogy Kanada veszítheti a legtöbbet, ha végleg megszakad a kapcsolat az Egyesült Államokkal, a világ legnagyobb gazdaságával.

A külföldi befektetések ösztönzése természetesen nem új kanadai törekvés. Tremblay szerint azonban alapvetően megváltozott az az üzenet, amellyel az ország a külföldi vállalatokat próbálja meggyőzni.

Az elmúlt 25 évben Kanada kereskedelmi miniszterei rendszeresen az Egyesült Államok közelségét hangsúlyozták. A külföldi befektetőknek azt mondták: „Fektessenek be Kanadában, mert könnyen hozzáférnek az amerikai piachoz.”

„Ez az üzenet már nem működik” – mondta Tremblay. A kanadai kormány ezért új érvet keres: az országot nem elsősorban az amerikai piachoz vezető kapuként, hanem a világ számára nélkülözhetetlen energia-, nyersanyag- és technológiai erőforrások forrásaként kívánja bemutatni.

A kereskedelmi megállapodás sorsa kulcskérdés

Miközben az amerikai–kanadai kereskedelmi háború továbbra is zajlik, sokan arra számítanak, hogy előbb-utóbb mindkét fél visszatér a tárgyalóasztalhoz.

Bradley Saunders, a Capital Economics észak-amerikai közgazdásza szerint Carney hosszú távú feladatai közül a kereskedelmi megállapodás jövőjének biztosítása a legfontosabb.

„A Kanadából az Egyesült Államokba irányuló export a kanadai GDP 20 százalékának felel meg. Ez az egyik legmagasabb arány, amit két ország közötti bilaterális kereskedelemben látunk a világon” – mondta.

Szerinte ha Carney hosszú távú befektetéseket akar vonzani, és azt szeretné, hogy az ország gazdasági átalakulása sikeres legyen, stabil környezetet kell teremtenie. Ehhez azonban előbb rendeznie kell Kanada kereskedelmi kapcsolatát az Egyesült Államokkal.

Tremblay szerint még akkor is szükség lesz kompromisszumra, ha Kanada hosszabb távon csökkenti az Egyesült Államoktól való kereskedelmi függőségét. „Le kell ülniük egymással, és kompromisszumot kell kötniük” – mondta.

Nemcsak Washingtonnal kell megállapodni

Goldy Hyder ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a külföldi befektetők azt is látni akarják majd, képes-e Carney felszámolni Kanada más beruházási akadályait.

Ide tartozik az őslakos közösségek és a tartományok támogatásának megszerzése is. Ezek a szereplők ugyanis képesek jelentősen lelassítani, sőt akár meg is akadályozni a nagyobb nyersanyag- és energiaipari projekteket.

Tremblay szerint ezért az üzenetnek egyszerűnek kell lennie: „Kanadának vannak olyan dolgai, amelyekre a világnak szüksége van.” Pontosan ezt a megfogalmazást választotta Carney is.

Nagy bejelentésekre azonban csak akkor kerülhet sor, ha valamelyik országgal vagy vállalattal már korábban is zajlottak a tárgyalások. Tremblay szerint a külföldi befektetések ösztönzése mellett legalább ennyire fontos lenne a hazai tőke mozgósítása is.

Kanada legnagyobb nyugdíjalapjai ugyanis jelenleg jelentős összegeket fektetnek külföldön. A kormány számára ezért az is cél, hogy ezekből a forrásokból többet irányítsanak kanadai beruházásokba.

Carney terepe a válság

Tremblay szerint a jelenlegi rendkívül zavaros gazdasági és politikai helyzet különösen alkalmas Carney képességeinek kiaknázására. „Ő válságmenedzser. Kezelte a pénzügyi válságot, kezelte a Brexitet, és most egy szuperválságot kapott Kanadában” – mondta korábbi főnökéről.

Carney maga sem titkolja, hogy Kanada előtt nehéz időszak áll, miközben az ország megpróbálja csökkenteni az Egyesült Államoktól való függőségét.

Eddig a kanadaiak többsége támogatja ezt az irányt, noha bírálatok is érik a kormányt. Egyesek szerint Carney eltávolodik korábbi klímavédelmi kötelezettségvállalásaitól, miközben szorosabb kapcsolatokat épít olyan országokkal, mint Szaúd-Arábia és Kína, hogy Kanada gazdag természeti erőforrásait még intenzívebben kiaknázza.

Drew Fagan, a Torontói Egyetem Munk School of Global Affairs professzora szerint azonban a legnagyobb veszélyt az időzítés jelenti. Az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolat ugyanis gyorsabban romlik, mint ahogy Kanada képes új globális kereskedelmi és gazdasági partnerségeket kialakítani.

„És közben pontosan ez az a halálvölgy, amelyben neki helyt kell állnia – gazdaságilag és akár politikailag is” – fogalmazott Fagan.