Tudomány
A globális felmelegedés felborítja két óceán 400 éve működő éghajlati kapcsolatát
Egy új kutatás szerint rendkívüli módon megváltozik az Indiai-óceán és a Csendes-óceán éghajlati kapcsolata. A két óceáni térség évszázadokon át szorosan követte egymás változásait, ám a globális felmelegedés és az emberi eredetű üvegházhatású gázok kibocsátása most minden korábbinál szokatlanabb folyamatot indíthatott el.
A Woods Hole Oceanographic Institution (WHOI) kutatói több évszázadnyi paleoklimatikus adatot vetettek össze klímamodell-szimulációkkal. A vizsgálat eredményeit a Nature Communications folyóiratban publikálták.
Évszázadokon át együtt változott a két óceán
Az Indiai-óceán éghajlata rendszerint szorosan reagál a Csendes-óceán változásaira. Ez a kapcsolat jelentős hatással van a trópusi térség csapadékára, hőmérsékletére és a légköri áramlásokra is.
A kutatók azonban az 1980-as évektől kezdve egyre gyengülő kapcsolatot figyeltek meg. Az Indiai-óceán egyre gyakrabban úgy viselkedik, mintha kevésbé követné a Csendes-óceán változásait. Mivel a modern, műszeres éghajlati adatok alig egy évszázadra tekintenek vissza, sokáig nem lehetett megállapítani, hogy ez valóban rendkívüli jelenség-e.
A WHOI kutatói ezért korallokból, fák évgyűrűiből és cseppkövekből származó paleoklimatikus adatokat is felhasználtak. Ezek segítségével egészen az 1600-as évek elejéig rekonstruálták a két óceáni térség éghajlati változásait.
Az adatok alapján a kapcsolat az elmúlt mintegy 400 év nagy részében meglehetősen stabil volt.
A vulkánkitörések már egyszer megzavarták
A történelmi adatokban azonban feltűnt egy különösen érdekes időszak. 1810 és 1850 között jelentősen meggyengült a Csendes- és az Indiai-óceán közötti éghajlati kapcsolat. A kutatók ezt több jelentős trópusi vulkánkitöréssel hozták összefüggésbe.
A nagy kitörések légkörbe juttatott anyagai átmenetileg megváltoztatták a Föld éghajlati viszonyait, és úgy tűnik, gyengítették a Csendes-óceán megszokott hatását az Indiai-óceánra. Az elmúlt ezer évre vonatkozó számítógépes szimulációk szintén alátámasztották ezt a magyarázatot.
A kutatók szerint a zavar mértéke nemcsak a vulkánkitörések nagyságától, hanem az adott időszak kiinduló éghajlati állapotától is függött.
Caroline Ummenhofer, a WHOI vezető kutatója szerint a vizsgálat az elsők között van, amely a két óceán kapcsolatának felbomlását múltbeli éghajlati adatok, modern megfigyelések és klímamodellek együttes felhasználásával elemzi.
Most már nem a vulkánok jelentik a fő veszélyt
A kutatás legfontosabb megállapítása azonban az, hogy a jelenlegi változás más természetű lehet. A több évszázadnyi adatokkal összevetve a modern kori kapcsolatgyengülés rendkívülinek bizonyul.
„A globális felmelegedés és az emberi kibocsátások most felülírják a Csendes-óceán természetes hatását az Indiai-óceánra”
– mondta Ummenhofer.
A jelenségnek a klímamodellezés szempontjából is komoly jelentősége lehet. Az óceánok közötti kapcsolatok ugyanis segítenek előre jelezni a csapadék és más jelentős éghajlati mintázatok változásait. Ha ezek a kapcsolatok megváltoznak, a múltbeli viselkedésen alapuló előrejelzések kevésbé megbízhatóvá válhatnak.
Delia Oppo, a WHOI emeritus kutatója szerint az Indiai-óceán hatalmas hőtárolóként működik, és képes „leválni” arról, ami a Csendes-óceánban történik. A kutatás így arra is felhívja a figyelmet, hogy az Indiai-óceánnak a korábban gondoltnál önállóbb szerepe lehet a globális éghajlati rendszerben.
Forrás: Sciencedaily