Simó Endre: Olajat önt a tűzre az új magyar külpolitika

Hogyan alakult a Magyar Békekör, volt-e előzménye?

Porto Alegrében, Brazíliában alakult meg a Szociális Világfórum, amelyen jómagam is részt vettem. Ezután kaptam megbízást a Magyar Szociális Fórum létrehozására. Közben megalakult az Európai Szociális Fórum is, amelynek kelet-európai koordinátora lehettem. Ezek a lépések voltak az elsők, amikor a korábbi tudósítói munkából átkerültem a társadalmi területre, amelyben a mai napig dolgozom. 2014-ben alapítottam meg a Magyar Békekört.

A Magyar Békekör ebből a Szociális Fórumból nőtt ki 2014-ben.

Miért akkor?

Ekkor csúcsosodott ki Ukrajnában egyfajta polgárháborús állapot. Az új kijevi vezetés nem volt hajlandó tudomásul venni Donyeck és Luhanszk önállósulását, az ott élők pedig nem voltak hajlandók alárendelni magukat az új kijevi rendszernek, hanem Oroszország felé húztak. Fegyveres konfliktus alakult ki. Kijev katonailag beavatkozott, elkezdte lőni az oroszokat, hogy rendre térítse őket, és megakadályozza, hogy a terület elszakadjon Ukrajnától.

Ez közvetlen veszélyhelyzetet teremtett Magyarország számára. Úgy gondoltam, vigyázni kell, nehogy belekeveredjünk egy háborúba. Megalapítottam a Magyar Békekört, amely azonnal társadalmi visszhangra talált, és több szervezet, illetve elég sok ember csatlakozott hozzá.

Aztán 2021-ben az oroszok jelezték, hogy ha a NATO nem hajtja végre azokat a biztonsági követeléseket, amelyeknek legfontosabb része, hogy Ukrajna ne lehessen a NATO tagja, annak következményei lesznek.

A nyugati vezetők kezdettől fogva lesöpörték ezeket a követeléseket. Így az oroszoknak már nem volt hova hátrálniuk, így megtörtént a 2022. februári orosz katonai beavatkozás.

Ekkor kitűztük a célt: megakadályozzuk Magyarország háborúba sodrását, tekintettel arra, hogy mi a NATO-hoz és az Európai Unióhoz is tartozunk. Ugyanakkor elősegítünk – ez már menet közben történt – egy olyan sokpólusú világrend megteremtését, amely nem a konfrontációra épül, hanem a békés együttműködésre.

Ahol nem mondhatja senki, hogy „az lesz, amit én mondok”, hanem közösen kell eldönteni a dolgokat. Ez ma még várat magára. Úgy szoktam fogalmazni, hogy leáldozóban van a nap egy régi rend felett, de még nem született meg az új. Ebből származnak mindazok a konkrét helyzetek, ellentmondások, amelyek miatt a világ még mindig megosztott.

Jól értem, hogy Önök szerint jogos volt az orosz támadás, miközben a nevük Békekör?

Én nem láttam azt, hogy a NATO bármiféle hajlandóságot mutatott volna a kiegyezésre. Mi az oroszok biztonsági követeléseit jogosnak tartottuk. Az oroszokat sajnos sorozatosan átverték, kezdve Bushtól, a máltai híres „Gentlemen’s Agreement”-től egészen a minszki megállapodásokig. Szóval ezt lehet egy ideig tűrni, de hogyha valaki komolyan beszél a népe biztonságáról, akkor kötelessége megvédeni egyébként.

Nem neveznék agressziónak egy olyan állapotot, amikor az illető őszintén és világosan megmutatja, miben szeretne megegyezni, majd, amikor ez nem sikerül – két hónapnyi tárgyalás után –, kénytelen katonai lépéseket tenni.

Ön szerint meg lehet állapodni Putyinnal, aki egy autoriter rezsimet vezet? Lehet benne bízni?

Nézze, lehet ezt az orosz rendszert ilyen-olyannak titulálni. Mégis, Putyin kezdettől fogva nyitott volt a békemegállapodásra, és komolyan vette még azokat a szóbeli ígéreteket is, amelyeket tettek neki.

Én nem hinném, hogy egy olyan ország, amely a II. világháborúban 27 millió életet áldozott a nácizmus elleni harcra, hogy a saját országát megszabadítsa tőle, és felszabadítsa Európát, ez az ország ne akarna békében élni másokkal.

A Békekör rendre beszámol az orosz, illetve ukrán hírekről. Én azt olvasom ki belőlük, hogy azért mintha inkább Oroszországot támogatná, mintsem a nyugati érdekeket, vagy akár a magyar érdekeket.

A Békekörnek egyetlen vezérelve van: a békés kiegyezés. A békés kiegyezés Kelet és Nyugat között. Ha a saját helyzetünkből indulunk ki, Magyarországnak elemi érdeke, hogy békében is jó viszonyt ápoljon Kelettel és Nyugattal egyaránt.

Végső soron teljes világrend-átalakításra van szükség. A konfrontáció világrendjének át kell adnia a helyét a békés együttműködés világrendjének. És ebben Ukrajna, az én megítélésem szerint, katalizációs szerepet játszik.

Biztos vagyok benne, hogy a gazdasági hatalmak ezt tökéletesen tudják. Tudják, hogy ha ezt a háborút elveszítenék, akkor itt egy olyan erőeltolódás, egy olyan hatalmas történelmi változás következne be, ami a békés együttműködésre épülő világrendnek a végét jelentené, és tartósítaná a nyugati hegemóniát.

Magyarországnak mi lenne az érdeke? Mit tehetünk mi?

Az Orbán-kormány fontos politikai szerepvállalást tett: a kompromisszumot kereste a két fél között. Jó viszonyt ápolt Trumppal és Putyinnal egyaránt.

Orbán őszintén NATO-párti volt, nyugati irányba elkötelezett, sőt meg merem kockáztatni, hogy fiatal kora óta oroszellenes, legalábbis szovjetellenes. Mégis olyan békepolitikát folytatott, amely előremutató volt.

A választásokon a magyar nép elzavarta Orbánékat. Az új kormány pedig augusztus 25-én meghirdette az új külpolitikai irányelveit. Ebben ellenségnek nyilvánította Oroszországot. Ez engem komolyan meglepett. Oroszország nemhogy ellensége nem volt Magyarországnak, hanem az eddig felépített jó viszonyt tovább lehetett volna építeni.

Igen, de ha kijelentjük, hogy folytatjuk azt a politikát, amit Orbán, vajon az Unió hogyan vette volna ezt? Mi a fontosabb: az Unióval vagy az oroszokkal való jóban levés?

A politikai tehetség többek között azon múlik, hogy ezeket az ellentéteket hogyan tudja valaki elkerülni, hogyan tud lavírozni a különböző érdekek között. Ez Orbánnak részben ment. Úgy látszik, az új magyar kormánynak nem megy.

Csúnya következményei lehetnek egy olyan politikának, amely olajat önt a tűzre, csatlakozik a szankciókhoz, ellenségé nyilvánítja Oroszországot, kiegyezik Ukrajnával az oroszok ellen, és hűségesen követi az összes uniós direktívát.

Ezért kértünk az új kormánytól egy találkozót, ahol elmondhatjuk nekik a véleményünket, elképzelésünket arról, hogy ennek az országnak, ennek a népnek mi lenne az érdeke.

Nagyon reméljük, hogy tisztességes, pozitív választ kapunk, és ott lehetünk egy olyan megbeszélésen, ami a Magyar Békekörnek azért elemi érdeke, mert fennállása óta ezt képviseli.

Mi tisztességes, becsületes, békepárti szándékkal szólalunk fel. Ebből indultunk ki, és ezt folytatjuk a jövőben is.