Európa már egy szélesebb háborúra készül

A feszültséget tovább növelte, hogy Oroszország legfontosabb katonai szövetségese, Belarusz hadgyakorlatot tartott a Lengyelország és Litvánia közötti, stratégiai jelentőségű Suwałki-folyosó közelében. A mintegy 100 kilométer hosszú szárazföldi sáv köti össze a balti államokat a NATO többi részével, miközben a térséget északról az orosz Kalinyingrádi terület, keletről pedig Belarusz határolja.

Európa már nem csak Ukrajnára készül

A lengyel miniszterelnök, Donald Tusk szeptemberben arra figyelmeztetett, hogy hírszerzési információk szerint Oroszország drón- és rakétatámadásokat is indíthat Ukrajnát támogató NATO-tagállamok ellen, és ezeket akár „balesetként” is megpróbálhatja feltüntetni. Tusk szerint egy ilyen stratégia célja az lehetne, hogy bizonytalanságot keltsen a szövetségen belül, és próbára tegye a NATO kollektív védelmi kötelezettségét.

Franciaországban Emmanuel Macron politikai vezetőket hívott össze zárt körű hírszerzési tájékoztatóra, majd intézkedéseket jelentett be a kritikus infrastruktúra védelmének erősítésére. Németországban pedig a kórházak háborús helyzetre történő felkészítését is napirendre vették.

A NATO közben szeptemberben új ellenállóképességi követelményeket tett közzé. Ezek között szerepel a kormányzati működés folytonossága, az energia-, élelmiszer- és vízellátás biztosítása, a tömeges egészségügyi ellátásra való felkészülés, valamint a kommunikációs és közlekedési rendszerek ellenállóbbá tétele. A szövetség szerint a katonai védelem hitelességéhez a civil társadalom és az infrastruktúra megfelelő felkészültsége is szükséges.

A „szürke zóna” háborúja már zajlik

A NATO számára a legnagyobb problémát nem feltétlenül egy hagyományos, nyílt orosz támadás jelenti. Moszkva az elmúlt években számos olyan művelettel tesztelte a nyugati országokat, amelyek a háború és a béke közötti „szürke zónában” maradnak.

Ide tartozhatnak a kibertámadások, szabotázsakciók, drónokkal végrehajtott műveletek, kritikus infrastruktúra elleni támadások és az egyes országok szerint orosz hátterű hírszerzési műveletek. Az ilyen akciók egyik előnye Moszkva számára éppen az, hogy nehéz egyértelműen meghatározni, mikor lépték át a NATO elleni fegyveres támadás határát.

Ez különösen fontos a Suwałki-folyosó esetében. Egy korlátozott katonai művelet vagy határincidens esetén a NATO-nak el kellene döntenie, hogy pontosan milyen válasz szükséges. A szövetség 32 tagállamának egységes fellépése kulcsfontosságú lenne, miközben egy Oroszországgal kialakuló közvetlen katonai konfliktus nukleáris kockázatokat is hordozna.

Mark Rutte NATO-főtitkár korábban hangsúlyozta, hogy a szövetség rendszeresen gyakorolja az ilyen forgatókönyveket, és egy NATO-tagállam elleni támadásra súlyos válasz következne. A kérdés azonban az, hogy Moszkva mennyire hisz ennek az elrettentésnek.

Ukrajna a NATO-nak is megtanította, milyen a modern háború

Az ukrajnai háború közben arra is rávilágított, hogy egy modern konfliktusban önmagában a hadsereg felkészültsége nem elegendő. A villamosenergia-hálózatok, a kórházak, a közlekedési rendszerek, a kommunikáció és az élelmiszer-ellátás működőképessége ugyanolyan fontos lehet.

A NATO új követelményei éppen ezért már nem kizárólag katonai kérdésekkel foglalkoznak. A szövetség olyan rendszereket vár el, amelyek egy súlyos válság vagy háború esetén is képesek biztosítani az alapvető szolgáltatásokat.

Az ukrajnai tapasztalatok a hadviselés technológiáját is átformálták. A drónok tömeges alkalmazása, a légvédelem jelentősége és az olcsó, gyorsan fejleszthető fegyverrendszerek szerepe új kihívásokat jelent a NATO számára. Európai országok ezért saját légvédelmi és drónelhárító képességeik fejlesztését is gyorsítják.

A felkészülés így önmagában is az elrettentés részévé válik: minél nehezebb egy országot vagy szövetséget megbénítani, annál kevésbé lehet vonzó egy korlátozott támadás gondolata.

Washington szerepe továbbra is kulcskérdés

Európa aggodalmainak másik fontos oka az Egyesült Államok szerepe. Washington egyszerre próbálja kezelni az európai biztonságot, a közel-keleti konfliktusokat és a Kínával kapcsolatos indo-csendes-óceáni stratégiai kihívást.

Donald Trump közben jelezte, hogy előrelépés történt egy állandó amerikai szárazföldi katonai bázis lengyelországi létrehozásában. Varsó számára az amerikai katonai jelenlét a NATO keleti szárnyának egyik fontos biztonsági garanciája.

Európában azonban egyre erősebb az igény arra, hogy az országok saját maguk is képesek legyenek ellenállni egy súlyos biztonsági válságnak. A hidegháború utáni évtizedekben a civil védelem és a háborús felkészültség háttérbe szorult. Az ukrajnai háború azonban megmutatta, milyen gyorsan válhat egy távoli konfliktus közvetlen biztonsági problémává.

Európa ezért most nem feltétlenül azért készül egy szélesebb háborúra, mert biztosan bekövetkezik. A jelek inkább arra utalnak, hogy a kontinens kormányai már nem akarják kizárni ezt a lehetőséget.

A cél a NATO szerint továbbra is az elrettentés: olyan katonai és társadalmi ellenállóképességet kialakítani, amely mellett egy esetleges orosz támadás túl kockázatos és túl költséges lenne. A mostani intézkedések azt mutatják, hogy Európában egyre komolyabban számolnak azzal, hogy a következő konfliktus már nem feltétlenül Ukrajna határainál marad.