Több mint 1100 éves lehet Németország legidősebb fája

A Steibis közelében álló, különleges megjelenésű fa évszázadok hosszú során generációkat élt túl. A fák rendkívül lassan öregszenek, mivel szöveteik folyamatosan megújulnak: a levelek vagy tűlevelek, a kéreg, az ágak, a törzs és a gyökerek állandó regenerációban vannak, miközben a régebbi részek fokozatosan elhalnak.

Különösen figyelemre méltó, hogy míg a törzs és a lombkorona folyamatosan ki van téve az időjárásnak, az állatoknak és az emberi beavatkozásnak, addig a föld alatt húzódó kiterjedt gyökérrendszer hosszú időn át életben maradhat.

Egy elzárt alpesi réten áll

A feltételezhetően legidősebb német fa teljes elszigeteltségben, egy legelőként használt alpesi réten található Steibis és Balderschwang között, a Felső-Allgäu térségében, mintegy 1100 méteres tengerszint feletti magasságban.

A Német Dendrológiai Társaság szakértői a tiszafa korát körülbelül 1100 évre becsülik. A törzs kerülete 5,1 méter.

A fa egy északnyugati lejtőn nő, közel a tiszafa alpesi elterjedésének felső határához, amely körülbelül 1300 méteres magasságig terjed. A szakértők szerint a helyszín különösen zord:

„A téli félévben alig éri napsütés, és ezen a magasságon jóval hidegebb van, mint a déli lejtőkön. Valóságos csoda, hogy a fa ennyi évszázadon át fennmaradt, ráadásul láthatóan kiváló állapotban van – a jelenlegi felmelegedés talán még kedvez is számára.”

Andreas Roloff, a Drezdai Műszaki Egyetem faélettannal foglalkozó professzora így jellemezte az idős tiszafát:

„A törzse maga a megtestesült természeti emlékmű: hasadékok, kidudorodások, bordák, repedések és odvak alkotják, több, egymástól jól elkülönülő részből.”

Ötzi íja is tiszafából készült

A mai napig nem ismert, miként került a tiszafa erre az eldugott alpesi legelőre. Egy azonban szinte bizonyos: nem ember ültette. A szakértők szerint nagy valószínűséggel egy madár juttatta ide a magját.

A tiszafa már mintegy 5000 évvel ezelőtt, a neolitikumban is kiemelt jelentőséggel bírt a dél-tiroli Alpok lakói számára. Az Alpok gleccserében, több mint 3000 méteres magasságban megtalált jégember, Ötzi vadászíja is tiszafából készült.

Új rekorder Németországban

Az allgäui tiszafa megelőzte az eddigi rekordernek tartott alsó-szászországi Upstedt falujának nyári hársfáját, amelynek korát eddig mintegy 1000 évre becsülték.

A rangsorban közvetlenül utána következik a nyugat-münsterlandi Raesfeld településen álló Erle Feme tölgy, amely körülbelül 900 éves lehet. Törzsének kerülete meghaladja a 12 métert, így valószínűleg ez Németország legvastagabb tölgyfája.

A tölgy történelmi jelentősége is figyelemre méltó: 1363 és a 16. század végéig lombkoronája alatt működtek az úgynevezett Femegerichte, vagyis titkos középkori bíróságok. Emiatt Európa legrégebbi ismert „bírósági fájaként” tartják számon. Ezek a törvényszékek részben titokban tárgyaltak, és ítéleteik – köztük halálos ítéletek – végrehajtására is sor került.

A tiszafa Európa legősibb fafaja

Az európai tiszafa – amelyhez az 1100 éves allgäui példány is tartozik – már mintegy 150 millió évvel ezelőtt is jelen volt. Ezzel Európa legősibb őshonos fafajának számít.

A világ legidősebb fái

A föld feletti részek életkora alapján a világ legidősebb fája egy fenyő az Egyesült Államokban, Kalifornia White Mountains hegységében. Életkorát több mint 5000 évre becsülik.

Svédországban, a Fulufjället Nemzeti Parkban található az „Old Tjikko” nevű lucfenyő, amelynek gyökérrendszere a becslések szerint körülbelül 9550 éves.

Ennél is idősebb az Egyesült Államokban, a Fishlake Nemzeti Erdőben található „Pando” klónkolónia. A rezgőnyárfák föld alatti gyökérhálózatának korát mintegy 80 ezer évre becsülik. A klónkolónia olyan növényegyüttest jelent, amely genetikailag teljesen azonos egyedekből áll, mivel mindegyikük egyetlen közös ős vegetatív szaporodásából jött létre.