Gondolataink
Amikor az evolúció megeszi a NER-sajtót reggelire
A ma már a demokratikus berendezkedésért aggódó fideszes propagandisták maguk ismerik be a nyilvánosság előtt, hogy ami a NER alatt történt, az minden volt, csak nem demokratikus - demokratikus viszonyok között ugyanis eleve a piacról éltek volna meg. Most azonban Déri Stefi azt sérelmezi, hogy hát „nagyon nehéz a piacról megélni". Jé, tényleg? Egyéb meglepetések is érhetik még az életben, talán még nem késő elkezdeni alkalmazkodni.
Amióta felállt a Tisza-kormány, a Fidesz maroknyi, tönkrevert csapata ugyanazt a mantrát fújja: diktatúrát kiált, demokratikus jogokért, a demokratikus intézményrendszerért óbégat. Picik, de cérnavékony hangjuk hátha eljut Mari nénihez is, hogy most – megint – félni kell, elnyomnak minket, elvesznek tőlünk mindent piti bosszúvágyból. A NER tizenhat éve alatt Mari néni azonban nem is tudott arról, miket csinált a Fidesz teljesen kussban, hogy egyik napról a másikra, az éjszaka sunyiságában nyírtak ki egész szektorokat, foglaltak el és kebeleztek be médiumokat, éppen azért, hogy Mari néni lehetőleg ne értesüljön ezekről a hírekről – hogy más üzenet el se hangozhassan, csak amit a Párt nyomni akar.
A kórusból pedig tilos volt kibeszélni.
Ha valamelyik fideszes mégis megszólalt, annak egyik fele valami hazugság volt, a másik pedig bődületes arrogancia, hiszen ott bizsergett bennük az érinthetetlenség, a sérthetetlenség téveszméje. Annak az érzete, hogy ezt ők megtehetik. És bizony, tették is, eddig.
De most őrült nagy a zűrzavar a propaganda szétszakadt tagjaiban, mióta a Főnök közölte velük, hogy a Vadhajtásokon kívül számára semmit se ér a munkájuk, majd eltűnt, mint Petőfi a ködben. Ja, és tudtukra adta azt is, hogy nincs pénz. És most ki kellett jönni a kövek alól, a való világba, ahol egyszerre minden idegen, furcsa és fényes. Mindjárt itt vannak ezek az úgynevezett „piaci viszonyok”…
Orbán Viktor egykori fő sajtóelhárítója és emberi buldózere, Havasi Bertalan – akinek a NER hosszú évei alatt egyetlen dolga volt a független média érdemi kérdéseit hallótávolságon kívül tartani Orbán Viktortól – még az a korosztály, akinek erről van némi fogalma. Dolgozott a médiában Orbán előtt is, és bár szeret mostanában úgy tenni, mint aki kibeszél a kórusból, Havasinál aligha van hűségesebb katonája Orbánnak. És ahogy hallgatjuk Havasit, ez nem is fog változni.
Havasi mindenestre bennfentesnek számít, mint aki rálát a Főnök dolgaira, ő maga a Hír TV-n azt állította, hogy a „polgári sajtóműhelyeknél” eddig 4000-en dolgozhattak, a leépítések után maradhat nagyjából 2500. Akik most mindenféle iránymutatás nélkül pislognak bele a nagyvilágba; Havasi a tualjdonosokra bízná, ők most milyen hierarchiában és stratégia mentén dolgozzon tovább. De mivel tulajdonosi támogatás nincs, Havasi mondatait nagyjából úgy lehet érteni, hogy „csináljatok, amit akartok, magatokra vagytok utalva”.Havasi beszélgetőpartnere, Déri Stefi ezután rákérdezett, ha a Fidesznek nem dolga működtetni a fideszes médiát, hát, akkor kinek a feladata? , mire Havasi megint a tulajdonosokkal jött. „A piacon vagyunk, a piacon működnek”. Erre a korábbi megafonos műsorvezető száján kiszaladt:
„Nagyon nehéz a piacról megélni. Főleg ilyen időkben.”
Tessék esetleg a Telex, a Népszava, a HVG, akár a 444 újságíróit tanácsokért kérdezni… Havasi mindenesetre erre azt mondta, „ez így van, de tetszettünk volna választást nyerni.” Nahát! Ezek szerint az egész NER-sajtó teljesen életképtelen a Fidesz, az egykori kormánypárt, avagy közpénz nélkül? Azt tetszik itt mondani, hogy adófizetői pénzek híján nincs jövőjük? Milyen demokratikus viszonyokat feltételez, hogy alapvetően olvasói/nézői igényeket – s nem pártigényeket! – kiszolgáló médiumokat a kormánynak a pártja fizet? És most kiabálnak diktatúrát, amikor a kétharmados kormánypárt igyekszik visszacsinálni, ami lehetővé tette a NER tizenhat évét?
Nos, ha már a piaci viszonyok ennyire riasztóak, vajon hogyan értékelik az evolúciót és a természetes kiválasztódás fogalmát?