A háború egyik legnagyobb nyertese talán nem is a harctéren volt

Amikor február végén az amerikai és izraeli támadások megkezdődtek Irán ellen, Pekingben attól tartottak, hogy egyik fontos közel-keleti partnerük rendszere is összeomolhat. Négy hónappal később azonban az iráni vezetés továbbra is hatalmon van, Washington és Teherán pedig ideiglenes megállapodást kötött a béketárgyalások folytatásáról.

Kína külügyminisztériuma üdvözölte az egyezséget, és jelezte: kész szerepet vállalni a közel-keleti béke helyreállításában. A kínai vezetés szerint az elmúlt hónapokban folyamatos diplomáciai erőfeszítéseket tett a konfliktus lezárása érdekében.

Trump is méltatta Peking szerepét

Kína számára különösen kedvező fejlemény volt, hogy az amerikai elnök, Donald Trump több alkalommal is elismerően beszélt Hszi Csin-ping kínai államfő hozzáállásáról. A G7-csúcstalálkozón Trump azt mondta, nagyra értékeli, hogy Kína semleges maradt, és nem próbálta megtörni az Egyesült Államok által fenntartott nyomást Iránnal szemben.

A háború hónapjai alatt Peking kényes egyensúlypolitikát folytatott. Egyrészt bírálta az amerikai és izraeli katonai fellépést, valamint továbbra is vásárolt iráni kőolajat az amerikai szankciók ellenére. Másrészt nyitva tartotta a kommunikációs csatornákat valamennyi érintett féllel.

Az elmúlt hónapokban számos vezető kereste fel a kínai fővárost, köztük iráni, pakisztáni és amerikai politikusok is. Elemzők szerint ezek a látogatások tovább erősítették Kína azon üzenetét, hogy a fegyveres konfliktusok helyett a diplomácia híveként kíván fellépni.

Kínában már az amerikai befolyás gyengüléséről vitáznak

A konfliktus lezárása után kínai szakértők körében élénk vita indult arról, hogy a háború mennyiben gyengítette az Egyesült Államok globális pozícióját. Egyes elemzők a történelmi szuezi válsághoz hasonlították a helyzetet, amely az 1950-es években a Brit Birodalom hanyatlásának szimbólumává vált.

A kínai kommentátorok szerint a háború megmutatta, hogy az amerikai katonai erő korántsem korlátlan, és Washingtonnak egyre nagyobb politikai és gazdasági árat kell fizetnie globális szerepéért. Többen arra is rámutattak, hogy az Egyesült Államoknak nem sikerült széles nemzetközi koalíciót kialakítania Irán ellen.

Peking számára gazdasági szempontból is kedvezően alakultak az események. Az ország jelentős stratégiai olajtartalékainak, valamint az elektromos járművek és a megújuló energiaforrások gyors terjedésének köszönhetően jobban átvészelte az energiapiaci sokkot, mint számos ázsiai szomszédja.

Ugyanakkor kínai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Államok továbbra is a Közel-Kelet legerősebb külső szereplője maradt. Szerintük Kína csak akkor válhat valódi alternatívává, ha nemcsak bírálni tudja Washington politikáját, hanem képes lesz konkrét diplomáciai megoldásokat és stabilitást is kínálni a nemzetközi közösség számára.