„Galaxisölő” kozmikus szelet fedezett fel a James Webb űrteleszkóp

A kutatást a James Webb mellett az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rádiótávcső-rendszer segítségével végezték. A csillagászok egy távoli galaxist, a CRISTAL-02-t figyelték meg, amelyet úgy látnak, ahogy körülbelül egymilliárd évvel az ősrobbanás után létezett.

A galaxis ekkor rendkívül intenzív csillagkeletkezési időszakon ment keresztül: a mérések szerint nagyjából kétszer olyan gyorsan hozott létre új csillagokat, mint a korszak hasonló objektumai. A kutatók azonban valami szokatlant is észleltek: hatalmas mennyiségű hideg gáz áramlott kifelé a galaxisból, nagy sebességgel az intergalaktikus tér irányába.

A saját fejlődésüket pusztíthatták el a galaxisok

A csillagászok szerint ez az úgynevezett „galaxisölő szél” lehet a kulcs a rejtély megoldásához. A galaxisok ugyanis addig tekinthetők „élőnek”, amíg új csillagokat képesek létrehozni. Ehhez azonban hatalmas mennyiségű gázra van szükségük.

Rebecca Davies, a kutatás vezetője szerint a folyamatot a rendkívül intenzív csillagkeletkezés és az azt követő szupernóva-robbanások indíthatják be.

„A világegyetem sűrű régiói olyanok, mint a nyüzsgő városok. A galaxisok ütköznek, és őrült tempóban kezdenek csillagokat létrehozni. Amikor azonban a legnagyobb csillagok elpusztulnak, szupernóvaként felrobbannak, és olyan erős szelet generálnak, amely kifújja a csillagkeletkezéshez szükséges gázt”

– magyarázta a kutató.

A megfigyelések szerint a CRISTAL-02 esetében a kifelé áramló anyag kétszer gyorsabban hagyja el a galaxist, mint amilyen tempóban új csillagok születnek benne. Ha ez a folyamat folytatódik, a galaxis akár 50 millió éven belül teljesen „halottá” válhat.

Az ütközések okozhatták a korai galaxisok pusztulását

A kutatás egyik legérdekesebb eredménye, hogy a CRISTAL-02 valójában nem egyetlen galaxis, hanem több galaxis összeolvadásának végső fázisa. Az ilyen kozmikus ütközések során hatalmas mennyiségű gáz áramlik a galaxisok központjába, ami rövid időre robbanásszerű csillagkeletkezést indít el.

A folyamat azonban önpusztítóvá válhat: a későbbi szupernóva-robbanások olyan erős galaktikus szelet keltenek, amely elsodorja a további csillagok létrejöttéhez szükséges anyagot.

A kutatók szerint az univerzum korai időszakában a nagy galaxisok közel fele kapcsolatban állt közeli társgalaxisokkal, vagyis az összeolvadások rendkívül gyakoriak lehettek. Ez azt is jelentheti, hogy sok ősi galaxis saját maga idézte elő a csillagkeletkezés leállását.

Rebecca Davies szerint a felfedezés természetes magyarázatot kínál arra, miért található olyan sok „halott” óriásgalaxis az univerzum korai időszakából.

„Ha sok korai galaxis ütközött és rendkívül gyors növekedésen ment keresztül, akkor talán nem is meglepő, hogy ennyi halott galaxist látunk az univerzum hajnalán” – fogalmazott.