Szokatlanul sok metanolt találtak a titokzatos üstökösben

A kutatók szerint ez fontos nyomot adhat arról, milyen körülmények között alakult ki az idegen égitest.

Egy másik csillagrendszer kémiai ujjlenyomata

A kutatók 2025 végén több alkalommal figyelték meg a 3I/ATLAS-t, miközben az egyre közelebb került a Naphoz. A napsugárzás felmelegítette az üstökös jeges felszínét, amelyből gáz és por szabadult fel, létrehozva az égitestet körülvevő fényes gáz- és porburkot, az úgynevezett kómát.

Az ALMA segítségével a kutatók ebben a felhőben két molekula, a metanol (CH₃OH) és a hidrogén-cianid (HCN) jeleit vizsgálták. Utóbbi nitrogéntartalmú szerves molekula, amely gyakran megtalálható az üstökösökben.

Az eredmény meglepő volt: a 3I/ATLAS-ban a metanol és a hidrogén-cianid aránya két különböző megfigyelési időpontban körülbelül 70, illetve 120 volt. Ez azt jelenti, hogy az üstökös a Naprendszerben vizsgált üstökösökhöz képest rendkívül metanolban gazdag.

Nathan Roth, a kutatás vezető szerzője szerint a 3I/ATLAS vizsgálata olyan, mintha egy másik csillagrendszer „ujjlenyomatát” vennék fel. Az összetétele ugyanis olyan részleteket árul el, amelyekből következtetni lehet az égitest származási környezetére.

Nem ugyanúgy viselkednek a molekulák

A kutatók szerint a szokatlan kémiai összetétel arra utalhat, hogy az üstökös belsejében található jég egészen más körülmények között alakult ki, mint a Naprendszer üstököseinek jege.

A James Webb űrteleszkóp korábbi megfigyelései már arra utaltak, hogy a 3I/ATLAS kómáját a Naptól nagy távolságban elsősorban a szén-dioxid uralta. Az új ALMA-adatok ehhez teszik hozzá a szokatlanul nagy mennyiségű metanolt.

A nagy felbontású megfigyelések egy másik érdekes jelenséget is feltártak. A hidrogén-cianid elsősorban az üstökös központi részéből, azaz az atommagból szabadul fel, ami megfelel annak, amit a Naprendszer üstököseinél is gyakran megfigyelnek.

A metanol azonban másképp viselkedik: nemcsak az atommagból származik, hanem az üstököst körülvevő kómában lebegő apró jégszemcsékből is.

Apró „üstökösök” szabadítják fel a metanolt

Ezek a parányi jégszemcsék tulajdonképpen miniüstökösökként viselkednek. Ahogy a 3I/ATLAS közeledik a Naphoz, a hőmérséklet emelkedik, a szemcsékben lévő jég pedig gáz halmazállapotúvá válik. Ennek során további metanol kerül a környező gázfelhőbe.

Hasonló folyamatot már néhány Naprendszeren belüli üstökösnél is megfigyeltek, a 3I/ATLAS esetében azonban most először sikerült ilyen részletesen nyomon követni ezt a jelenséget egy csillagközi eredetű objektumnál.

A 3I/ATLAS mindössze a harmadik megerősített égitest, amelyről tudjuk, hogy a csillagközi térből érkezett a Naprendszerbe. Előtte az 1I/’Oumuamua és a 2I/Borisov haladt át a rendszerünkön, és mindkettő számos szokatlan tulajdonsággal szolgált a csillagászok számára.

A kutatók szerint minden újabb csillagközi objektum lehetőséget ad arra, hogy összehasonlítsuk saját Naprendszerünk kialakulását más bolygórendszerek történetével. A 3I/ATLAS különleges kémiai összetétele újabb fontos darabbal egészítheti ki a képet arról, hogyan formálódnak az üstökösök és más kisebb égitestek a galaxis távoli csillagai körül.