A Közel-Kelet állandó válsága: miért nem sikerül megfékezni Iránt?

A vita jelenleg ismét a diplomácia és a katonai nyomásgyakorlás körül forog. Míg a demokraták korábban Barack Obama atomalkuját tartották a legjobb eszköznek Irán nukleáris programjának korlátozására, addig a republikánusok – köztük Donald Trump – inkább a „maximális nyomás” politikáját és a katonai elrettentést részesítették előnyben.

Az elemzők szerint azonban egyik stratégia sem változtatta meg alapvetően az Iráni Iszlám Köztársaság hosszú távú céljait, amelyek 1979, az iszlám forradalom óta lényegében változatlanok.

Az iráni rendszer ideológiai céljai változatlanok

Az iráni alkotmány különleges szerepet szán az Islamic Revolutionary Guard Corpsnak (IRGC), amely nemcsak katonai, hanem ideológiai küldetést is teljesít. A Forradalmi Gárda feladata Irán regionális befolyásának növelése, az amerikai jelenlét visszaszorítása a Közel-Keleten és az Izrael-ellenes fegyveres csoportok támogatása.

Ennek részeként Irán az elmúlt évtizedekben olyan szervezeteket támogatott, mint a Hezbollah, a Hamas, a Palesztin Iszlám Dzsihád, az iraki síita milíciák vagy a jemeni húszik.

A 2015-ös atomalku ugyan ideiglenesen korlátozta Teherán nukleáris programját, de nem változtatott Irán regionális politikáján. Nem sokkal a megállapodás után Ali Khamenei legfelsőbb vezető kijelentette: Izrael nem fog létezni 25 éven belül, és Irán továbbra is támogatja az „ellenállást” a térségben.

Október 7 után új szintre lépett a konfliktus

A szakértők szerint a 2023. október 7-i Hamász-támadás mutatta meg a legvilágosabban Irán regionális stratégiájának következményeit. A Hamász fegyveresei több mint 1200 embert öltek meg Izraelben, és több száz túszt ejtettek. Az izraeli háború kitörése után Irán által támogatott csoportok Libanonban, Irakban, Szíriában és Jemenben is támadásokat indítottak izraeli és amerikai célpontok ellen.

Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok keményebb fellépést alkalmazott. 2020-ban amerikai csapás végzett Qassem Soleimanival, az IRGC elit Kudsz-erőinek parancsnokával, később pedig több iráni katonai és nukleáris létesítményt is támadás ért.

Az elemzők szerint azonban a katonai sikerek önmagukban nem hoztak stratégiai áttörést. Bár Irán katonailag meggyengült, a rendszer továbbra is stabilnak tűnik, és az ország vezetése továbbra is az Egyesült Államok és Izrael elleni fellépést tekinti egyik fő céljának.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Izrael az október 7-i támadások után jóval aktívabb biztonságpolitikát követ, és kész akár iráni célpontok ellen is fellépni. Eközben Washington továbbra is katonai erővel védi térségbeli érdekeit és szövetségeseit.

Szakértők szerint emiatt még egy esetleges új amerikai–iráni megállapodás sem vetne véget a konfliktusnak: a Közel-Keleten a jövőben is ismétlődő válságokra, átmeneti enyhülésekre és újabb konfrontációkra lehet számítani.