Az emberek erőteljes fizikai aktivitás után feldobott hangulatról, örömérzetről számolnak be, ez a "futók gyönyöre". A feldobottságot a természetes fájdalomcsillapítók, az endokannabinoidok váltják ki, amikor mozgás közben aktiválják az agy jutalomközpontjaiban lévő kannabinoid receptorokat.
David A. Raichlen és kutatócsoportja szerint ez a fajta biológiai jutalom azonban csak azokra az emlősfajokra korlátozódik, amelyeknek túlélésükhöz és fejlődésükhöz az emberhez hasonlóan nagy állóképességre volt szükségük.

Tesztjeikben embereknek, kutyáknak és vadászgörényeknek kellett fél órán át futópadon futniuk. Ezt követően vérmintát vettek tőlük, és mérték vérükben az endokannabinoidok mennyiségét. Ahogy várható volt, mind a kutyák, mind az emberek esetében megnőtt a vegyület koncentrációja a vérben. Amikor azonban a keveset mozgó vadászgörényeket vizsgálták, kiderült, hogy ezeknél a háziasított ragadozó emlősöknél nem emelkedik 30 perc futás után sem a vér endokannabinoid tartalma.
A cikk szerzői úgy vélik, hogy az evolúció során a hosszú távú futásra való alkalmasság segítette vadászó-gyűjtögető elődeinket életük fenntartásában.

Elképzelésük szerint a természetes kiválasztódással kapcsolatos, hogy az előnyös viselkedést támogató örömérzet jutalomként megjelent egyes emlősfajoknál, így az embernél is, míg más emlősfajoknál erre nem volt szükség.

Az Arizonai Egyetem munkatársai a The Journal of Experimental Biology című szakfolyóiratban ismertették megállapításaikat (http://jeb.biologists.org).