Aki nélkül nem lenne olyan a Kabaré24

Te is a drámatagozatáról híres Vörösmarty Gimnáziumba jártál. Ez azt jelenti, hogy egészen fiatal korod óta érdekel a színház világa?

Az általános iskolám minden évben megtartotta a magyar kultúra napját. Itt gyakran én konferáltam az előadásokat, szerettem szerepelni, színpadon állni. Később az irodalom tanár javaslatára prózamondó versenyeken indultam és ezeknek a pici sikereknek köszönhetően úgy gondoltam, hogy a színjátszásban is kipróbálom magam.

A Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozata országos hírű volt, mind a Színművészetire való bekerülést, mind a diákszínjátszó fesztiválon való szereplést, mind pedig a tanulmányi átlagokat illetően.

Mit adott neked az iskola? Melyik tanárodra emlékszel vissza legszívesebben?

Elsősorban színháztörténeti és filmelméleti alapokat; másodsorban a mai napig fontos barátokat. Ezen barátságok megtartásában nagy szerepe volt az egykori színpadi mozgás tanáromnak, Mezey Gábornak, aki évekkel később feleségével, Holman Brigitta koreográfussal közösen megalapította a MoTus Mozgásszínházi Társulatot.

Jellemzően elballagott és jelenleg is ott tanuló VMG-s diákokból áll a csapat. Én a társulatot csak ötleteimmel segítem, de nagyon jó dolog hetente összejárni a gimnáziumi barátokkal.

Hogyan kezdődött kapcsolatod Vidovszky Györggyel, a Karinthy Színház rendezőjével?

Vidovszky Gyuri drámatanárom és rendezőm volt a gimnáziumban. (Ma már mentorom és barátom.) Nagyon hamar kiderült számomra, hogy a szinészet nem nekem való szakma, iegncsak rosszul éreztem magam a színpadon.

Vidó ahelyett, hogy erőltette volna a színjátszást (természetesen az évente bemutatandó előadásokban továbbra is játszottam), gyakran kikérte a véleményem a jelenetekről, zenei betétről, sokszor együtt elmélkedtünk egy-egy probléma megoldásán, egyszóval már akkor is kezdte megismertetni velem a rendezőasszisztensi feladatokat.

És Verebes Istvánnal?

2010 januárjában, az Árvácska főpróbahetében megkérdezte tőlem Karinthy Márton, hogy nem szeretnék-e Verebes István asszisztense lenni. Természetesen azonnal igent mondtam, de kezem, lábam remegett az izgalomtól. Január 22-én, pénteken mutattuk be a Vidovszky rendezte előadást, szombaton reggel 10-kor pedig már a Hat celeb keres egy szorzót próbáltam.

Milyen régebbi emlékeid vannak a Mikroszkóp Színházról?

Az első meghatározó élményem nem is a színházhoz köthető, hanem nagyszüleim kerti mulatságához.Nagypapám újságíró volt és nagyon jó viszonyt ápolt sok Mikroszkópos színésszel. Gyerekkoromban összejártak és egy-egy nagyobb esemény alkalmával az unokatestvéreimmel segítettünk nagymamámnak a konyhai munkákban (kiszolgálás, mosogatás).

Egy ilyen eseményen találkoztam először Sas Józseffel. Sokáig nem jártam a Mikroszkópra, valamiért kimaradt a gyerekkoromból, de a televízióban gyakran néztem a szilveszteri adásokat.

Színház mellett másik nagy szerelmed a film. Honnan jön a filmek iránti szeretet?

Apukám szenvedélyesen szereti a filmeket, de amit ennél is jobban szeret, beszélni rólunk. Már egész kiskoromban sem tudtam úgy megnézni egy filmet, hogy utána ne beszélgettünk volna róla hosszan. Később nem csak egy-egy konkrét alkotáshoz kapcsolódó információk érdekeltek, hanem azoknak előzménye is.

Elkezdtem sorra nézni a film klasszikusokat és menthetetlenül rabjuk lettem. Gimnáziumban Vidovszky filmklubján kívül apukám is tartott nekünk különórákat, hogy minél mélyebbre áshassuk magunkat Tarkovszkij, Bunuel vagy Menzel világába.