A papírforma szerint a magyar válogatott már nem szerezheti meg a csoport első helyét: ha nem történik nagy meglepetés, a mieinket tegnap legyőző Izland alighanem megnyeri a csoportot. A második helyhez, és ahhoz, hogy a csapat pontokat vigyen magával a középdöntőbe, mostantól nem hibázhatunk: Norvégiát, Japánt, Brazíliát és Ausztriát is le kell győznünk - legalábbis a papírforma szerint.

Ma délután a norvég válogatott lesz az ellenfél, és a fent vázolt forgatókönyv egyúttal azt is jelenti, hogy amennyiben nem sikerül győzni, úgy hatalmas bravúrra lenne szükség az olimpiai kvalifikációs tornákra való besorolást jelentő 2-7. hely valamelyikének megszerzésére, ugyanis akkor aligha vinnénk magunkkal pontot a középdöntőbe, ahol várhatóan bivalyerős ellenfelek következnek majd.

A magyar válogatott utoljára 2006-ban, a svájci Európa-bajnokságon kezdett két vereséggel egy világversenyt, akkor a dánoktól és a szerbektől kapott ki. Norvégiával utoljára a 2009-es ausztriai Európa-bajnokságon találkoztunk, akkor 31-30-ra sikerült nyerni, az összesített örökmérleg is a mi sikerünket ígéri, de persze ez a pályán nem sokat számít - amint azt a női kézilabda-válogatottunk Hollandia ellen olyan keserves áron megtanulta.

A norvég csapatból - amely Japán ellen, sima győzelemel nyitott - érdemes lesz figyelni a 17 éves, hatalmas tehetségnek tartott Eivind Tangenre, valamint a világ legerősebb bajnokságának tartott Bundesligában edződő Börge Lundra és Bjarte Myrholra is. Ismerős lehet Frank Löke neve is: a Zágrábban kézilabdázó beállós a nyártól Győrben játszó világklasszis kézilabdázónő, Heidi Löke bátyja.