Belföld
Egy gyönyörű lány, egy elragadó színésznő
Labancz Lilla fiatal kora ellenére jelentős szakmai hátteret tudhat maga mögött. Megjárta a színpadot, a televízió képernyőt és a filmvásznat is. Az évek során az egykori úszópalántából kiváló művésznővé cseperedett.
Hol születtél és hogyan kerültél kilenc évesen Budapestre?
A sorozat mottója végigkíséri a történeteket: Senki sem az, akinek látszik.
Budapesten születtem, de anyukámmal kilenc éves koromig Füzesabonyban éltem. Hat évesen versenyszerűen kezdtem úszni és hamar kiderült, hogy tehetségem is van hozzá.
Anyukám kapott egy jó álláslehetőséget a fővárosban, így költöztünk fel Budapestre. Nagyon jó eredményeket értem el úszásban, de ahogy idősödtem egyre inkább más felé terelődött az érdeklődésem. Inkább érdekelt, hogy hogyan áll rajtam az úszósapka, mint az, hogy milyen helyezést érek el egy versenyen.
Sportiskolába jártam, nem tehettem meg azt, hogy egyik napról a másikra otthagyom az uszodát. Egyszer a Kisváros című tévésorozat munkatársai jelentek meg az uszodában, akik úszni jól tudó fiatalokat kerestek a sorozat számára, és ki is erőszakoltam, hogy én legyek az egyik kiválasztott.
Végül több részben szerepeltél…
Elég nagyszájú és akaratos kislány voltam és addig sírtam a rendezőnek, hogy hadd kapjak legalább egy mondatot, hogy végül négy részben is szerephez jutottam. Annyira megtetszett az, ahogy bánnak a színészekkel, hogy külön fodrászuk van, hogy mondtam anyukámnak, én színésznő szeretnék lenni.
Modellkedni sosem akartál?
A modellkedéstől mindig eltérített a sors. Soha nem volt reklámfotózásom és kifutón sem szerepeltem.
A Színművészeti Egyetemre nem vettek fel. Többször próbálkoztál?
Amikor felvételire került a sor, már több szerep volt a hátam mögött, mondhatni tizennégy éves korom óta folyamatosan játszottam. Balázs Péterre nagyon szívesen gondolok, aki úgymond mentorom volt és támogatott engem.
Többször hívott meg játszani a bohózataiba, magántanárokat ajánlott nekem, egyszóval sokat köszönhetek neki.
Arculcsapás volt maga a felvételi, mert nagyon neves felkészítő tanáraim voltak és úgy éreztem, ahogy nyilván sokan mások is, hogy kit vennének fel oda, ha engem nem. Ezután egy évet töltöttem Londonban, ahol a nyelvet tanultam.
Az egy éves külföldi tanulás vége felé jöttek az ajánlatok itthonról, Bacsó Péter filmbe hívtak, aztán a Tűzvonalban című sorozat is megkeresett.
Ennyire ismert voltál már akkor?
Igen, minden munka hoz magával ismertséget. Mivel kis korom óta sokat szerepeltem, így ismertek a gyártásvezetők, a rendezők. Ezért sem bántam annyira, hogy nem vettek fel, hiszen szinte folyamatosan volt munkám. Engem az élet iskolája tanított.
Olyan nagy nevekkel játszhattam együtt, mint például Harsányi Gábor, Straub Dezső, Rátonyi Hajni, akiktől rengeteget tanultam.
Gór Nagy Máriához hogyan sodort az élet?
Vele tini koromban találkoztam először, egy gyerekeknek szóló tanfolyam során. Később játszottam Bujtor István utolsó filmjében a Zsaruvér és Csigavér III. – ban ahol szinte mindenki az ő színi tanodájából való volt, így engem is hívtak, hogy menjek hozzá, mert nagyon jó a társaság, és vissza jutottam Gór Nagy Máriához.
Már másodéves voltam, amikor megkaptam az Álom.net című film főszerepét, melynek forgatása két hónapig tartott. Ez az idő pont elég volt ahhoz, hogy kiessek az iskolából, így nem is fejeztem be azt.
Kimondottan rád gondoltak az Álom.net főszerepére, vagy castingon is voltál?
Volt egy viszonylag rövid casting folyamat, rám a Barátok Köztben figyelt fel a teleregény egyik asszisztense. Emlékszem a válogatásra egy Barátok Köztös fogatásról mentem és hulla fáradt voltam.
A rendező egy üveg irodában várta a jelentkezőket, az ajtó is üveg volt, én pedig rám jellemző módon nem vettem észre ezt és felkenődtem az üvegfalra. Talán ez volt az a pillanat, amikor megtetszettem a rendezőnek.
Milyen volt egy csapásra ismertnek lenni?
Hihetetlenül jó érzés, örültem, hogy megismernek az utcán. Azt hiszem, hogy annak a korosztálynak, akinek szólt a film, azok között nagy sikert aratott. Tizennégy állomásos országos turnéra indultunk a és mindenhol óriási szeretettel fogadtak bennünket.
Szakmai körökben ugyan nem váltott ki nagy sikert a produkció, de huszonkét évesen ezt egy kihagyhatatlan lehetőségnek éreztem. Kis idő után aztán el kellett döntenem, hogy váltok egy kicsit komolyabb karakter felé, vagy megmaradok a köztudatban annak a butácska szőke lánynak, akit a filmben játszottam.
Mára azt hiszem sikerült levetkőznöm a régi karakteremet, de sose szeretném elfelejteni azt a filmet, sokat köszönhetek neki.
Mesélj egy kicsit a Tűzvonalban című sorozatról.
Többször játszottam a sorozatban, korábban kétszer alakítottam szeretőt. Felhívtak azzal az ötlettel, hogy szeretnék bőviteni Vanda karakterét.. végül főszerep lett belőle. Örömmel elfogadtam a felkérést, nagyon jó emlékekkel gyarapodtam.
Először a fórumokon több negatív visszajelzést kaptam a szereplésemmel kapcsolatban, de mikor megváltozott a szerepem jellege, sokkal többen kezdtek elismerni és elfogadni.
Nagyon népszerű itthon ez a sorozat nem véletlenül, hiszen profi technikai körülmények között, kiváló színészi gárdával, magas színvonalon megrendezett produkcióról van szó, ami a világon bárhol megállná a helyét, bízom abban, hogy a sorozatnak lesz folytatása.
Nagyon jóba lettünk egymással a forgatás alatt, szerettem a csapattal együtt dolgozni, emellett természetesen szakmailag is sokat fejlődhettem olyan neves színészek társaságában, mint például Bede Fazekas Szabolcs, Hollósi Frigyes, Újlaki Dénes, Stohl András, vagy éppen Jordán Tamás.
Ezzel egy időben forgattam a Diplomatavadász című sorozatot is. Néha kicsit nehéz volt a váltás a két forgatás között, hiszen teljesen más a jellegük.
Míg az egyikben szinte egész nap egy jakuzziban, óriási kényelem között dolgoztunk, addig a másikban akciójelenetek voltak, bombák robbantak, lövöldöztünk, viszont nagyon élveztem.
Kapcsolódó cikkek
Ha szükséges járható lesz a Váci út