Kulcsszerephez jut a Nemzeti Múzeum?

Mit jelent az, hogy kiemelt régészeti terület?

A nagyberuházások előtt régészeti feltárásokat kell végezni, amit megelőző feltárásnak nevezünk. Ha különösen értékes leletekre bukkannak a régészek, akkor azokat meg kell menteni, hogy később fel lehessen dolgozni. A leletmentést úgy kell gyorsan és szakszerűen elvégezni, hogy az építkezést ne hátráltassa, hanem segítse. Ezért kiemelt és különösen fontos az ezzel való foglalatosság.

Melyek az augusztustól életbe lépő, új szabályok?

Döntően azt szögezik le, hogy a területileg illetékes szakmai szervezetek végezhetik az ásatást. Ezek az intézmények a megyei múzeumok, illetve a Budapesti Történeti Múzeum. Ugyanakkor a feltárási folyamat olyan szabályrendszerben zajlik (ennek részleteit az ásatási rendelet új változata írja majd körül pontosan), mely meghatároz bizonyos országosan kötelező szempontokat, szabványokat, protokollokat a munka megfelelő koordinációja érdekében. A törvény és rendelet együtt fogja szabályozni a megelőző feltárások folyamatát.

Az új szabályozás szerint e folyamatban már nem vesz részt a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ), amely eddig az ötszáz millió forintnál nagyobb értékű nagyberuházásoknál a megelőző régészeti feltáró munkát végezte. Ez az intézmény 2010. augusztus 1-vel megszűnt, teljes körű jogutódja a Magyar Nemzeti Múzeum lett.

A KÖSZ-nek volt öt regionális irodája az ország területén – ezek munkáját fokozatosan a megyék fogják átvenni, a részletek kidolgozása most folyik. Nálunk maradnak viszont a központi intézmények (laboratórium, a topográfiai, geodéziai felmérést végző iroda, stb.), továbbá a szerződéskötéseket szervező csoport, amely abban segít, hogy a beruházók és a múzeumok között rendben legyen a szakmai kapcsolat.

Tehát az országos jelentőségű kapacitások megmaradnak, és ezeket a Nemzeti Múzeum kezeli majd, melynek a rendelet értelmében lesz egy koordináló, segítő, irányító és szakmailag ellenőrző funkciója.

Az új rendelet és az ehhez kapcsolódó munka plusz bevételt jelent a múzeumok számára? Ha igen, mennyit?

Minden szolgáltatásnak, munkának ára van, amit meg kell fizetni – de a szabályok arról is rendelkeznek, hogy az így keletkező bevételt mire és hogyan lehet elkölteni. Nyilván át kell venni a KÖSZ által használt országos ártáblázatot, az új helyzethez igazítani, hogy az ilyenkor szükséges kiadások (pl. földmunkák) árai mindenki számára pontosan kalkulálhatók legyenek. A költségek megbecsülése az előzetes hatástanulmány alapján történik. Ha nincs túl nagy meglepetés (pl. nem találják meg Attila sírját), akkor feltehetően nem lesz sokkal több a munka és a költség, mint ahogyan azt előzetesen felmérték.

A költségeket a beruházó fizeti. A törvény úgy szól, hogy a beruházónak a költségek kilenc ezrelékét kötelező régészetre fordítania. Van olyan fejlesztés, ahol ez az összeg eléri a milliárdos nagyságrendet, de persze van, ahol ez sokkal kevesebb.

A múzeumok a múzeumpedagógia életbe léptetésével elmozdultak egy üzleties felfogás felé. A régészet is ez irányba mozdul el?

A múzeumpedagógia nem üzleties felfogást képvisel. Ez egy zseniális gondolat, ami abból indul ki, hogy ha valaki nem tanulja meg gyermekkorában azt, hogy valójában a múzeum mire való, annak nem alakul ki az a szellemi-kulturális szükséglete, hogy felnőttként is elmenjen oda és jól érezze magát. Az említett módszer tehát a jövő múzeumlátogatóit neveli. Az már csak szerencsés többlet, hogy az intézmény számára ez időnként bevételt is jelent.

Minden adófizetőnek jogos, demokratikus vágya, hogy tudjon a kormányzat tevékenységéről és arról, hogy az állam mire költi az emberek pénzét. Ez a régészettel sincs másként. Ha komoly pénzeket költünk feltárásokra, akkor a polgároknak el kell magyarázni, hogy ez miért hasznos tevékenység. Ezt filmekkel, kiadványokkal, újabb kiállításokkal tehetjük meg: olyan izgalmas tárlattal, ami minden évben bemutatja a magyar föld frissen előkerülő kincseit.

Az elmúlt éveket tekintve Európán belül mennyire elismert a hazai régészet?

Komoly hírnevünk, megalapozott tekintélyünk van, ami nemcsak a kétszázéves tudományos múltból, de a jelen kiváló eredményeiből is táplálkozik. De régi igazság, hogy a jó bornak is kell cégér.

Nemcsak a régészet – a múzeum szerepe, helyzete is megváltozik a modern világban. A kulturális cselekvés új, izgalmas területévé válik, amit okos reklámmal jól láthatóvá kell tenni a nyilvánosság számára. Ebben a folyamatban a régészet eredményei is részt vesznek. Az közismert törvényszerűség, hogy ahogyan haladunk előre a múlt megismerésében, illetve ahogy megjelennek az írott és a képi források, úgy csökken a régészeti leletanyag szerepe.

A Nemzeti Múzeum természetesen a magyar történelem teljes forrásanyagát gyűjti és ebben az archeológia csak egy adott részt foglal el. De ez a rész nagyon fontos a tevékenységünkben, mert a múzeum a magyar régészet egyik központi tudományos műhelye, szervezeti központja, kincseinek reprezentatív gyűjtőhelye.

Ön szerint elég régész dolgozik Magyarországon?

Kiváló szakemberek vannak és a nagy befektetések előtti megelőző feltárások elvégzéséhez komoly csapatokra van szükség. Több egyetemen kiemelkedő régészképzés folyik, a Magyar Tudományos Akadémián nagyhírű Régészeti Intézet működik. Mellettük a múzeumok fiatal munkatársai is mind tehetségesek, ambiciózusak.

Kijelenthetjük tehát, hogy van elég szakember. És ha a nagyberuházások jelenlegi üteme nem csökken, akkor lesz elég munkájuk, ha a piac el is tudja majd őket tartani.