Törvényalkotási dömping – a Fidesz precedenst teremthet

Kiszelly Zoltán:

Ön szerint a Fidesz mostani törvényhozási dömpingje mennyire kérdőjelezhető meg a legalitás szempontjából?

Nyilván legális, hiszen a tételes jognak megfelel. A Max Weber-i értelemben véve is legális, hiszen van az a lehetőség, hogy képviselők is benyújthatnak törvényjavaslatot. Bár nyilván a szokásjoggal ütközik egy kicsit, mivel a képviselői törvényjavaslatok addig jellemzőek, amíg nincs kormány. A szokásjognak megfelelően ilyenkor már az jellemző, hogy a kormány előterjesztésében jönnek törvényjavaslatok. Ez némileg megváltoztatja a szokásjogot, de igazából ez is bevett dolog.

És mi a helyzet a legitimitással?

Maga a törvényhozás és a törvények tartalma is megváltoztatja a szokásjogot – például az OVB-nél és a médiafelügyeletnél is új rendszert vezetnek be. De legitimek az intézkedések. Bár az, hogy egy nap alatt fogadják el a törvényeket, felveti a társadalmi vita helyét. Illetve, hogy lehet-e ilyen tempónál széles társadalmi vitát folytatni. A legitimitásnál már fenntartásokat lehet megfogalmazni, hiszen ha reggel beterjesztjük, és este elfogadják, kérdés, hogy milyen szintű vitát lehet lefolytatni? Bár a kormány hangoztatja, hogy különböző érdekszervezetekkel tárgyal, csak az a kérdés, hogy ezek reprezentatív érdekszervezetek-e? Ha a társadalmi vitára nem marad idő az akár a legitimitását is kikezdheti az intézkedéseknek.

Az eddigi szokásoktól eltérő fokozott törvényalkotási tempó minek tudható be?

Az első mindenképpen az időtényező. Bizonyos időpontokhoz kötődnek egyes dolgok – mint az önkormányzati választással kapcsolatban a választási rendszer átalakítása. Másik szempont, hogy nagyon régóta nincs ÁSZ elnök, itt is nyilván fontos az mihamarabbi lépés.

A másik tényező az elmúlt nyolc év intézkedéseivel szembemenő döntések. Ilyen az adórendszer átalakítása, a rendőrterror áldozatainak rehabilitációja, az egyházi iskolák támogatása. Illetve még van egy politikai szempont, ami azt mutatja, hogy most van kegyelmi állapot. Vagyis a kormánytöbbségnek most nagy a támogatottsága – ez lényegében a győzteshez húzás elmélete. A kormány gyakorlatilag most tud a társadalom többségének támogatásával törvényeket hozni. Ennek megfelelően, ha népszerűtlen intézkedéseket hoznak, az csökkenti a támogatottságot – amit felezős válságnak nevezünk, mivel nagyjából a ciklus felénél szokott bekövetkezni. De most, a ciklus elején még megvan a széles támogatottság.

A másik szempont, például az adótörvény esetében az lehet, hogy ha az elején meghozzák ezeket az intézkedéseket, akkor annak termőre fordulása hamarabb következik be. Ennek hozadékát pedig akár egy-másfél év múlva már politikai aprópénzre lehet váltani. Az is normális jelenség, hogy népszerűtlen intézkedésekkel kezdik, hiszen mikor már jönnek az abból fakadó eredmények, az emberek elfelejtik a korábbi negatívumokat.

Az ellenzék élesen bírálja a kormányt a közelmúlt intézkedéseivel kapcsolatban – mondván egyoldalú intézkedésekről van szó és az ellenzék maradék jogkörei is lecsökkenek ezekkel a módosításokkal. Vajon illendőek és konformak a kormány lépései?

Az ellenzéknek rossz a felfogása. Az ellenzék még mindig azt gondolja, hogy ők még mindig kormányon vannak, és azt szeretné, ha az ő javaslataikat is befogadná a kormány. De a választás arról szólt, hogy a Fidesznek van kétharmada, ezáltal akár a kétharmados törvények tekintetében is véghezviheti az elképzeléseit. Ezzel igazából semmi gond sincs, csak egyszerűen élnek a megszerzett hatalmukkal, ami adott dolog egy demokráciában.

A gond inkább a társadalmi vitánál van, hiszen ha csak a jobboldalhoz kötődő szervezetek véleményét kérik ki, az nem jó. Ha széles társadalmi vitát folytatnak le és utána döntenek, az nem baj.

Említette, hogy az ellenzék kissé szereptévesztésben van – nyilván itt az MSZP-re gondol. De az LMP és a Jobbik részéről is éles bírálatok érték a Fideszt, illetve a kormányt, az eddig meglévő ellenzéki jogosítványok korlátozása miatt. Erről mit gondol?

Nyilván a két ellenzéki párt arra gondolt, hogy egy nap alatt terjesztik be és fogadják el a törvényjavaslatokat. illetve arra, hogy az eddig paritásos bizottságokat többségi elven szervezték újjá.

Bár ahhoz, hogy a kormányzás hatékony legyen, kellenek eszközök is. Ez olyan egy kicsit, mint az Európai Unió. Az EU-ban is korábban csak egységes döntések voltak és a luxemburgi kompromisszumot követően lettek többségi döntések. Ehhez hasonlóan Magyarországon az alkotmánybíróság jelölésénél és az ÁSZ elnökének esetében sem működött a paritásos elv, amit most többségi modellre változtattak.

Persze ha ezek a módszerek a társadalom többségének nem tetszenek, még mindig le lehet váltani négy év múlva a Fideszt. Ebből a szempontból ez egy működőképes rendszer, hogy élnek a jogosítványaikkal, hisz az Európai Unióban is az a tendencia, hogy egyre több döntés lesz többségi. Mindez a hatékonyságot szolgálja. Ha a társadalom úgy gondolja, hogy ez túl sok pragmatizmus, akkor nyilván az ellenzéki pártok kapnak négy év múlva lehetőséget. A lényeg azonban az, hogy ezzel a demokrácia nem csorbul, mivel a kormány leváltható marad.

Milyen veszélyeket rejt magában a Fidesz új kormányzati stílusa?

Ha a Fidesz a kétharmad birtokában kiépít egy mintát és minél több intézmény szabályait átírja, akkor ezzel precedenst teremt. Így könnyen lehet, ha a mostani ellenzék négy év múlva együtt, vagy külön-külön kétharmadot szerez, akkor úgy élhet a kétharmad adta lehetőségekkel, mint a Fidesz. Ahogy az a Hegyi beszédben is van: Úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak!

Igaz egy újabb kétharmadnak kicsi az esélye, hiszen az öt ciklusból csak kétszer volt erre példa. De egy esetleges új kétharmad birtokosa számára a Fidesz most precedenst teremt, ezzel új szokásjogot létrehozva. Így a Fidesz számára fontos szempont kell legyen, hogy ne teremtsen negatív precedenst. De ettől függetlenül a demokrácia és a parlamentarizmus nem változik. Orbán Viktort régebben gyakran érte az a vád, hogy a parlamenten kívül beszélt, míg a mostani intézkedéseket ott jelentette be – így is erősítve az intézkedések legitimitását.
@@
Juhász Attila – Political Capital:

A kormány mostani törvényhozási dömpingje merőben szokatlan a magyar közjogban. Ön szerint mennyire helytállóak azok a felvetések, hogy a Fidesz intézkedései a legalitás határait súrolják?

Azzal lehet érvelni, hogy felrúgja a Fidesz a szokásjogokat, ám ettől függetlenül teljesen legális, amit tesz. Az már más kérdés, hogy mindez mennyire illendő, de ez a törvényesség értékéből nem vesz el semmit. Egyetlen probléma a nagy sietségből kifolyólag az lehet, hogy a kodifikációs folyamat során becsúszhatnak olyan hibák, ami miatt később az Alkotmánybíróság később megsemmisítheti az adott jogszabályt, vagy a köztársasági elnök visszaküldi a parlamentnek. De ezek az intézmények éppen azért vannak, hogy kiszűrjék ezeket a hibákat. Úgyhogy a legalitást nem lehet kétségbe vonni.

Mennyire van a Fidesznek felhatalmazása ahhoz, hogy hozzányúljon ilyen alapvető kérdésekhez, mint az AB, az ÁSZ, vagy a médiatörvény? Legitimek ezek az intézkedések?

Két részre lehet bontani ezt a kérdést. Egyfelől a Fidesznek megvan közjogi értelemben a felhatalmazása, mert a szabályokból következően a kétharmados többség birtokában bármihez hozzányúlhat – az intézmények vezetőitől kezdve az alkotmányos szabályok megváltoztatásáig.

Tartalmi értelemben – ahogy azt több alkotmányjogász is felvetette – vannak korlátok. Itt arra gondolhatunk, hogy egy alkotmányos rendszerben nem véletlenül alakították ki az intézmények azon rendszerét, mely ellensúlyozza a kormányt. Ha minden ilyen intézménybe fideszes pártpolitikust – hiszen nem is arról van szó, hogy Fideszhez közel álló, hanem kimondott pártpolitikust – neveznek ki, az tartalmi értelemben megkérdőjelezhető. Mindennek persze formálisan nincs akadálya, így ellene tenni nem igazán tud senki.

Itt azért kérdéseket vet fel, hogy mennyire felel meg ez az eljárás a jogállamiságnak és mennyire sérti ennek alapelveit.

A Fidesz általában erre úgy szokott érvelni, hogy részükről az intézmények működési deficitjeit kívánják orvosolni és a hatékonyságot növelni. Mennyire helytálló ez az érv, úgy hogy közben nyilvánvalóan a saját politikai érdekeiket is érvényesítik?

Amikor azt mondja a Fidesz, hogy az ÁSZ évek óta alelnökök nélkül, az utóbbi hónapokban pedig elnök nélkül működött, akkor igaza van. Csakhogy ebből még nem következik az, hogy egy pártpolitikus vezetésével működik majd hatékonyan az a testület, amely egyebek mellett éppen a pártokat ellenőrzi. Korábban azért sérült a jogbiztonság, mert a parlamenti pártok képtelenek voltak megegyezni, így vezető nélkül maradt az intézmény, most pedig azért sérül, mert a kormánypártnak senkivel sem kell egyeztetni, így kinevezhetnek az ÁSZ élére egy pártpolitikust.

A demokratikus intézményrendszer hatékonysága alatt azt értjük, hogy a kormánnyal szemben működnek a fékek és ellensúlyok, ebből a szempontból aligha szerencsés, ha egy egyedül kétharmaddal rendelkező erő más véleményeket figyelmen kívül hagyva a maga rövidtávú érdekeinek megfelelően rendez mindent. Erre pedig nem érv, hogy működőképessé tesznek egy intézményt, mivel nem mindegy, hogyan fog az működni.

Hosszú távon milyen veszélyeket rejt magában – akár önmagára nézve – a Fidesz intézkedési csomagja?

Vannak olyan komoly beavatkozások, melyek hosszú távú hatásait nem igazán lehet látni. Erre példa lehet a választási rendszer átalakítása, melyről egy párt gondolhatja, hogy pillanatnyilag jó neki, de hosszútávon nem biztos, hogy ezzel jól jár. Volt már rá példa az elmúlt húsz évben, például mikor az MDF és az SZDSZ felelmelte a parlamenti bejutási küszöböt négyről öt százalékra, ami később leginkább nekik okozott gondot.

Milyen a Fidesz intézkedési dömpingjének társadalmi legitimációja?

A magyar választók többsége nem igazán aggódik a parlamentáris demokrácia intézményeiért. Sőt Magyarországon igen erős a rendszerellenesség. Ezért a Fidesz politikai rendszert érintő terveit és lépéseit aligha tudja hatásosan bírálni a jelenlegi ellenzék. Amíg a kormány a választók gazdasági és életszínvonalra vonatkozó elvárásainak meg tud felelni, addig az iránta táplált bizalom erős maradhat. A választóknak jelenleg csak egy szűk rétege érzékeny arra, hogy az demokratikus normák hogyan érvényesülnek, illetve a kormánytól független intézményrendszer függetlensége biztosított-e.

Hallani olyan hangokat, hogy a Fidesz addig siet meghozni ezeket az intézkedéseket, amíg ilyen magas a társadalmi támogatottsága, ebben a politikai környezetben ugyanis hiába próbálkoznak az ellenzéki pártok és a civil szervezetek. Pusztán hatalomtechnikai szempontból hatékony is a Fidesz, hiszen nem látni a társadalom részéről jelentős felzúdulást a Fidesz közjogi intézkedési dömpingjével szemben.

Kellene, hogy legyen ilyen felzúdulás? A nyugati jól bejáratott jogállamok társadalmai, hogyan reagálnak egy ilyen jellegű intézkedési hullámra?

A jól bejáratott jogállamok választói általában érzékenyebbek arra, hogy mi történik a független intézményekkel, de ennél fontosabb különbség az, hogy a politikusaik általában igyekeznek megfelelni a normáknak, a nyilvánosság és civil társadalom pedig keményen számon is kéri ezt rajtuk. Persze nálunk is lehet esetleg ellenállás például a médiatörvény egyes passzusaival szemben. Ám általánosságban azt lehet mondani – mivel a miénk egy mindössze húsz éve működő demokratikus rendszer – hogy itt még annyira nincs benne az emberek fejében, hogy fontosnak tartsák ezeket a normákat, a média függetlensége és a civil társadalom pedig gyenge.

Emellett az is fontos, hogy az alkotmányos rendszer megváltoztatása más országban ritkán működik így, mint nálunk. Gyakran népszavazáshoz van kötve, illetve az alkotmányozást is egy testület végzi, melynek ehhez van kötve a mandátuma. Hollandiában, ha megváltoztatják az alkotmányt, akkor az alkotmányozó parlament feloszlatja saját magát és a következő parlamentnek is meg kell erősíteni az alkotmánymódosítást. Nyugaton az alkotmányozás több feltételhez van kötve, ezzel szemben nálunk, akinek kétharmados többsége van, az gyakorlatilag mindent megtehet.