Kampánycsend: „az egészet a kukába kellene kidobni”

Mi ez?

Kampánycsend: az a választást megelőző időszak, amely alatt tilos a választópolgárok akaratának közvetlen befolyásolása. Magyarországon ez a szavazást megelőző nap nulladik órájától a szavazóhelyiségek bezárásáig, vagyis szombat éjféltől vasárnap este hét óráig tart.

A kampánycsend megsértésének minősül például a választópolgárok számára a jelölt vagy a jelölő szervezet által ingyenesen juttatott szolgáltatás (szavazásra történő szervezett szállítás, étel-ital adása); pártjelvények, zászlók, pártszimbólumok, a jelölt fényképét vagy nevét tartalmazó tárgyak osztogatása; választási plakát elhelyezése; valamint a választói akarat befolyásolására alkalmas információk terjesztése elektronikus vagy más úton.

Mire jó?

A kampánycsend elvileg arra jó, hogy a szavazókat ne lehessen közvetlenül a szavazás előtt befolyásolni, vagyis a tilalom célja, hogy a voksoló a döntő pillanatban már szilárd, korábban leülepedett választói akarattal rendelkezzen.

Mire nem jó?

Gyakorlatilag mindarra, ami az előző pontban foglaltatik. Ahogy Török Gábor politológus fogalmaz: „megítélésem szerint ezzel a szabályozással mindössze két probléma van: egyrészt értelmetlen, másrészt betarthatatlan”. Az elemző blogbejegyzésében részleteiben is kifejti, miért gondolja így. Azt írja, a legnagyobb „probléma” a kampánycsend-rendelettel az internet. Még ha a nagyobb portálok le is veszik nyitólapjukról a választással kapcsolatos politikai híreket, a blogok, a fórumok és a közösségi oldalak akkor is ontják magukból a politikát, tele erős véleménnyel és manipulációs szándékkal.

Török biztos benne, hogy idén sem lesz ez másképp, sőt: a politika szombaton és vasárnap a világhálóra költözik, értelemszerűen azzal a céllal, hogy tegye a dolgát, azaz a választói akarat befolyásolására alkalmas információkat szolgáltasson.

Totál életszerűtlen?

Az általunk kérdezett választási szakértő is úgy véli, a kampánycsend mint olyan, 20 éve porosodó jogi képződmény, és nyugodt szívvel állítja: a világon semmi értelme nincs. Mint László Róbert, a Political Capital (PC) elemzője mondja, a PC a 2006-os kampány óta egyértelműen a kampánycsend intézményének megszűntetése mellett foglal állást.

Ezzel még elvi síkon sem lehet egyetérteni – állítja. Mert mi van, ha az utolsó két napban olyan esemény történik, ami a választóra tartozik, és adott esetben befolyásolná a döntését? Egy teljesen életszerűtlen cél miatt miért nem teljesülhet az információhoz való jutás szabadsága? – teszi fel a kérdést.
@@
Arról nem is beszélve, hogy László szerint „ezer okból kifolyólag” betarthatatlan. Tegyük fel, hogy valaki hetilapot vásárol, ami csütörtökön jelenik meg. Ezt szombaton és vasárnap sem veszik ki a kezéből a boltban, holott vastagon tartalmazhat politikai hirdetéseket. Aztán ott vannak a köztéri plakátok – sorolja tovább. Azokat nemhogy nem szedik le a pártaktivisták a kampánycsend idejére, de gyakran még az utolsó utáni pillanatokban is aggatják őket az utcákon.

S akkor a legelemibb dolgokról, mint az internet, vagy a telekommunikáció még nem is beszéltünk. Teljesen életszerűtlen az a megkötés, hogy két kattintásnyira legyen elkülönítve az adott portál főoldalától a politikai tartalom, ráadásul nyilvánvaló, hogy minden egyes közösségi oldalon lehetetlen megkövetelni ezt – mondja a választási szakértő.

Aztán ott van az sms- vagy e-mail-dilemma. Mikortól számít kampánycsend-sértésnek a szöveges üzenetben való buzdítás? Ha a sógoromnak küldök egy figyelmeztetést, hogy el ne felejtsen ikszelni, az még aligha meríti ki a politikai agitáció fogalmát. De mi van, ha ugyanezt az üzenetet száz ismerősömnek továbbítom?

Az USA-ban nem kell hallgatni

A rendszabály betarthatatlanságát egyébként jól jelképezi az esetleges kihágás miatt kiszabható szankció is: amennyiben a kampánycsendet felügyelő Országos Választás Bizottság (OVB) tetten ér egy magánszemélyt vagy politikai szervezetet, eltiltja a további jogsértéstől…

Nem csoda, hogy a világ nyugati fertályán, de különösen az angolszász demokráciákban hírből sem ismerik a kampánycsend fogalmát. Ilyen szempontból az Egyesült Államokbeli szabályozás a legéletszerűbb – vázol egy alternatívát László. Ott az járja, hogy az utolsó pillanatig lehet kampányolni, azonban a szavazókörök körül mintegy harminc méteres körzetben már nem. És ez így van rendjén – mondja László Róbert.

Kérdés, ha ennyire nyilvánvaló, hogy értelmetlen a kampánycsend intézménye, mit keres még mindig az eredetileg 1989-ben megalkotott, majd 1997-ben néhány technikai apróságot tekintve módosított választási törvényben?

A nagypolitika igazából sosem akart vitát nyitni a kétharmados parlamenti támogatást igénylő törvény lényegi kérdéseiről. Jellemző, hogy a pártok évek óta a kisebb országgyűlés problémáján lovagolnak, miközben például a választókerületi aránytalanság vagy a külképviseleti szavazás rendezetlensége egyaránt óriási problémát jelent, a jelöltállítás körüli visszásságokról vagy az imént taglalt kampánycsendről nem is beszélve. Bár ez utóbbi talán a legkevésbé égető problémája a rendszernek – mondja László Róbert.