– Sok öröm van az életemben – sorolta a Borsnak Margó. – Itt van például a kis unokánk, Rómeó, akit imádunk. Csodálatos dolog nagymamának lenni. Nagyon jó az is, hogy Guszti megerősödött az infarktusa óta. Lefogyott hat kilót, és olyan fickós, hogy szinte menekülni kell előle – mesélte nevetve.

– A januári thaiföldi nyaralásunkkor megfogdosta a lányokat. Én nem vagyok rá féltékeny, sőt! Örülök neki, hogy fogdosódik. Egy évvel ezelőtt még attól féltem, hogy soha többet nem látom majd ilyennek. A betegsége után rájöttünk, hogy az élet rövid, ki kell használni minden percét! Guszti egészsége most tökéletes, ahogy az enyém is. Nem érzem magam középkorúnak, a huszonéves magamat látom viszont a tükörben. Olyan jó lenne egy kicsi lány a családba! Annyi fiú van körülöttem, hogy az már szinte túlzás. A testem és a lelkem újabb gyermekre vágyik, azonban félek: egy nagymamának vajon szabad, illik újra babát vállalnia?

Bódi Guszti, akinek hamarosan megjelenik Nagyecsedtől Afrikáig című önéletrajzi könyve, a következőket árulta el a bulvárlapnak:
– Margó eddig is mindent megkapott tőlem, amit csak kért – mondta Guszti. – Ha újabb babára vágyik, én nem vagyok semmi jónak elrontója. Vágjunk bele!