Hagyó-ügy

Nincs olyan hírközlő Magyarországon, amely ne foglalkozna Hagyó Miklóssal, a szocialista párt volt főpolgármester-helyettesével. Sőt, nem csak foglalkoznak vele, de többen Hagyó-ügyről beszélnek, ami a médiában mindig valami nagyon negatív, nagyon titokzatos dolgot takar.

A politikusok neve mögé biggyesztett „ügy” kifejezés az egyik legrettegettebb szóösszetétel politikai körökben. Emlékezzünk csak Zuschlag János és Lendvai Ildikó megbeszélésre, (amikor az említett fiatalember még nem volt letartóztatásban): Lendvai legfontosabb kijelentése akkor az volt: „Nincsen semmiféle Zuschlag-ügy!” Azóta persze lett.

Töketlenség

Most, hogy "Hagyó-ügy" is van, Hagyó Miklósnak nagyon kellemetlen percei lehetnek. Eddig is mindenki tudta, hogy mint a BKV-ért három évig felelős városvezető valamilyen szinten érintett lehet a cég botrányaiban. Amióta azonban kiderült, hogy vállalat két volt vezérigazgatója is ellene vallott a rendőrségen, megszületett a "Hagyó-ügy". Az MSZP pedig rendkívül demokratikusan, ám rendkívüli töketlenséggel intézte a továbbiakat.

Míg a Fidesz néhány óra leforgása alatt megszabadult az egyik legismertebb szakpolitikusától, Mádi Lászlótól, aki 1990 óta (!) ült a párt padsoraiban mint országgyűlési képviselő, „csupán” azért, mert az ingatlanadó vonatkozásában "félreérthető" kijelentést tett.

Mádi kirúgása annyira meghökkentő volt, hogy akár botrány is lehetett volna belőle, és ha lett volna rá idő, akár "Mádi-ügy" is lenne. De nem lett, mert jött a "Hagyó-ügy", ami a BKV botrányok miatt jóval érzékenyebb pontot érint, valamint azért, mert az MSZP kampánystáb bénázott egy kellemeset.

Jól jön a diktatúra a kampányban

Ha az MSZP is legalább annyira diktatórikus párt lenne, mint a Fidesz, akkor Hagyó már rég nem lenne a listán, és egyéniben sem indulhatna. Aztán a történet le is van tudva. Az ember távolabb került a párttól, a szociknak csak apró botlás lett volna a kampányban. Az, hogy Hagyónak meghagyták a látszatát a visszalépésének, nem oszt nem szoroz. Hiszen világossá tették, ha nem lép vissza a párt fogja visszahívni, csak úgy bonyolultabb és tovább tart.

Jelenleg pedig minden perc, amit az ügy a reflektorfényben tölt, se Hagyónak, se a pártnak nem jó. Egy kampány közepén ez megbocsáthatatlan hiba. Érthetetlen, hogy miért ezt a módszert választotta a vezetés. Talán ízléstelennek tűnik, ha azt mondjuk az MSZP-nek a Fidesztől kellett volna tanulni a módszert, mégis van benne logika. Ha gyorsan és fájdalommentesen megszabadulnak Hagyótól (azaz leülnek vele és világossá teszik, hogy neki mennie kell), akkor sokkal kevesebbet veszíthettek volna.

Azt persze jól tudjuk, hogy az MSZP mindig is az a párt volt, amely erőteljesen „bevédte” a tagjait mindenféle támadással szemben, és még a messzire kószált báránykákat is visszafogadta kebelére (pl. Szili Katalin), Hagyó esetében azonban nem lenne szabad sokat teketóriázni.

Távolodás

Főleg akkor, amikor Horváth Csaba a másik volt főpolgármester-helyettes megnyilvánulásaiból világosan érezni, hogy az MSZP fővárosi (és országos) szervezete is érzi, hogy Hagyó füle mögött vaj van. Nem véletlen, hogy már Horváth sem védte meg úgy, volt kollegáját, ahogy azt szocialista körökben szokták, hanem inkább távoldott tőle. Sőt Demszky Gábor nevét bedobva a főpolgármester felelőssége felé terelte a "Hagyó-ügy" szálait.

Ezekből az apró momentumokból jól látszik, hogy az MSZP szerint Hagyó megütheti a bokáját (bár „bíznak ártatlanságában”, ahogy Burány Sándor fogalmazott). Ha pedig így van, akkor nem lenne szabad lehetőséget ajánlani Hagyónak arra, hogy nemet mondjon a párt felkérésére, és ne lépjen vissza a listáról, és az egyéniben való indulásról. Mert ha nemet mondd, akkor újabb purparlé keletkezik, és folytatódik a "Hagyó-ügy".

Ez pedig súlyos százalékok elvesztését jelentheti az április 11-i választásra készülő, amúgy is megtépázott pártnak.