A szeretet szerepe az agyi fejlődésben

A brit pszichoterapeuta a fogantatás és a gyermek két éves kora közötti időszakot vizsgálja a kortárs idegtudomány, pszichológia, pszichoanalízis és biokémia legújabb kutatási eredményeit taglalva. A kiadvány azért lényeges és hiánypótló, mert nem csak a szakemberek, de a szülők is megérthetik, hiszen gyakorlati példákkal és tanácsokkal mutat utat a csecsemőkkel és kisgyerekekkel való helyes viselkedéshez – mondta Oriold Károly, a kiadó képviselője az MTI-nek, hozzátéve: az új megfigyeléseket és kutatási eredményeket a szerző közérthető módon fogalmazza meg.

A Lélekben Otthon Alapítvány gondozásában, az Oriold és Társai Kiadó jóvoltából Magyarországon is napvilágot látott kötet szerzője a szeretetben, a gondoskodásban és az odafigyelésben látja a problémák megoldásának kulcsát. Felhívja a figyelmet arra a kutatásokkal bizonyítható tényre, hogy a csecsemő legelső emberi kapcsolatai hosszú távú hatást fejtenek ki idegrendszerére, agyi fejlődésére, és alapjaiban határozzák meg a gyermek későbbi érzelmi jólétét.

Érzelmi elérés

A gyermek számára az a legfontosabb, hogy érzelmileg elérhető legyen számára a szülő, aki megérti jelzéseit. Az ő szempontjából nézve léteznek "nehéz" szülők, köztük az érdektelenek vagy a tolakodók. Az előbbiek közé a depressziós anyák tartoznak, akik nem alakítanak ki szemkontaktust a kicsivel, nem ölelgetik meg, nem veszik fel, csak ha etetik vagy tisztába teszik. A tolakodó gondozó ellenben gyakorta beavatkozik a csecsemő kezdeményezéseibe, félreértelmezi jelzéseit. A bántalmazó szülő gyermekei kevésbé jól fejlődnek, bizonytalanul kötődnek, kerülik az érzelmeket.

A pszichoterapeuta véleménye szerint azonban a legtöbb szülő ösztönösen elegendő figyelmet és érzékenységet tanúsít gyermeke iránt az érzelmi biztonság kialakulásához.
A könyv külön foglalkozik a kortizolnak nevezett stresszhormonnal, amely az érzelmi élet egyik kulcsszereplője. Felfedezték, hogy a kortizolt a nyálból is ugyanolyan pontosan ki lehet mutatni, mint a vérből, ennek eredményeképpen rengeteg új kutatási eredmény született a stresszről. A néhány hónapos kicsiknek jellemzően alacsony a kortizolszintjük, ha a gondjukat viselő felnőttek fenntartják belső egyensúlyukat érintések, simogatások, etetés és ringatás révén.

A "kibömböltetés" káros

Ha azonban senki nem reagál jelzéseikre, ez a szint nagyon magasra szökhet, márpedig kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a huzamosabb időn keresztül fennálló kortizolszint mérgező hatással van a fejlődő agyra. Itt tért ki a szerző arra a gyakorlatra, amikor a szülő nem veszi fel a síró kicsit, hanem hagyja, hogy "kibömbölje magát": ez stresszt okozhat a csecsemőnek.

Olvashatnak az érdeklődők egyebek mellett arról is, hogy miért nem fejlődik ki a mások iránti együttérzés a durván nevelt gyermekekben, mi vezethet anorexiához, hogyan lehet helyreállítani a "károkat", milyen összefüggés van a depresszió és a szegénység között, és vajon elköveti-e a felnőtt ugyanazokat a hibákat a nevelésben, amelyeket egykor az ő szülei.