Belföld
Fejlesztés vagy leépítés – melyik a vakvágány?
A MÁV körüli politikai szópárbaj a következő dilemma mentén vázolható: érdemes-e milliárdokat fordítani a jelenlegi formájában versenyképtelen vonalakra, avagy, "ami nem megy, nem kell erőltetni" alapon inkább ezek bezárása lenne üdvözítő?
Tegnap a Parlamentben a Fidesz-KDNP frakciónak köszönhetően kiemelt figyelmet kapott a vasút. Az ellenzéki pártszövetség képviselőinek nem titkolt céljuk volt, hogy kis túlzással futószalagon gyártott felszólalásaikkal, interpretációikkal, azonnali kérdéseikkel felhívják a közvélemény figyelmét a MÁV-ot érintő 40 milliárd forintos költségvetési megszorítás – szerintük rendkívül káros – hatásaira.
Míg a kormányoldal arról beszélt, a vasút jelenlegi formájában finanszírozhatatlan és fenntarthatatlan, ezért halaszthatatlan az ésszerűbbé tétele, az ellenzéki honatyák folyton azt hangoztatták, nem abból kellene kiindulni, hogy most mennyien használják a szellemvasútként üzemelő szárnyvonalakat, hanem, hogy hányan választanák a vonatot, ha a szolgáltatások színvonala megfelelő lenne.
Fónagy János, a Fidesz szakpolitikusa, a tegnapi nap ellenzéki vezérszónoka a HírExtrának nyilatkozva elmondta: reméli, hogy a tegnapi akciójával párthovatartozástól függetlenül sikerült ráirányítania a vidéki képviselők figyelmét, hogy a vasút ügye nem egy egyszerű kormány kontra ellenzék vita. Bízik abban, hogy a szocialista frakció nem lesz egységes ebben az ügyben.
Vissza mindent!
Forrás: MTI
Fónagy János szerint a realitás az, hogy a kormánypárti képviselők pártfegyelme a költségvetést, és vele együtt a vasutat érintő tételt is át fogják vinni a Parlamenten. Relatív sikerként könyveli el ugyanakkor, hogy a máig nem születetett meg a végleges döntés a szárnyvonalak bezárásáról, illetve kormányzati megfogalmazásban szüneteltetésről.
Kérdésünkre, amely úgy hangzott, visszavonja-e a Fidesz a kormány MÁV-ot érintő döntéseit, ha hatalomra kerül, a képviselő egyértelmű igennel felelt, majd szintén munkatársunk érdeklődésére hozzátette: ezt a kormány képviselőivel is közölték.
Fónagy vitatja, hogy ma Magyarországon száz emberből mindössze három utazik vasúton, illetve, hogy az utasok mindössze tizenöt százaléka fizet teljes árat a MÁV szolgáltatásaiért. A szakpolitikus szerint ma senki nem tudja megmondani, hogy hány ember jár vonattal, emellett a kedvezménnyel utazók nagy részének semmiféle regisztrációja nem történik. Azt mondja, aki ma a vasúti személyszállításról szólva bármilyen fix számmal előáll, megalapozatlanul beszél.
Kétszáz éves módi lenne a nyerő?
Azt azonban az ellenzéki politikus sem vitatja, hogy növelni kellene az utasok számát, főként, ami a mellékvonalakat illeti. De, – mint mondja – ma kritikán aluli, ráadásul megbízhatatlan a szolgáltatás. Szerinte a kérdés az, hogy ha lenne egy normális menetrend és tarifarendszer, valamint megfelelő kapcsolat az autóbuszos közlekedéssel, s ha lenne egy európai szemmel nézve legalább átlagos szolgáltatási színvonal, akkor hányan utaznának rajta.
Szerinte a vasút éppen attól közszolgáltatás, hogy az ország perifériáin is elérhető, függetlenül attól, hogy épp mennyien veszik igénybe. Példaként azt a kétszáz évvel ezelőtti gyakorlatot említi, hogy anno a postakocsikat azokon a vonalakon is járatták, ahol nem lógtak a bakon az emberek.
A vita kimenetele – legalábbis e pillanatban – eldönthetetlen. Ugyanakkor, – a múlt tapasztalataiból kiindulva – nem lenne meglepő, ha végül a mostaninál jóval puhább javaslatcsomag menne át a törvényhozáson. Ez azonban aligha az ellenzéki képviselők ellenállásán, mintsem az esetleges vonalbezárásokban személyesen is érintett szocialista honatyák ellenszegülésén múlik majd.