A Jobbik „szociális” programja

Jó fél évvel a jövő évi Országgyűlési választások előtt a parlamentbe kerülésre jó eséllyel pályázó Jobbik Magyarországért Mozgalom nyilvánosságra hozta programjának szociálpolitikát érintő elképzeléseit. Hogy miért épp most, és miért épp ezzel a témával rukkolt elő a radikális nézeteiről ismert párt, arra lehet különböző elméleteket gyártani. Mindenesetre tény, a kérdés manapság erősen foglalkoztatja az ország közvéleményét.

Mint ahogy tény az is, hogy a HírExtrához eljuttatott rövid kommüniké a Jobbiktól már jól ismert lózungok mellett egypár újdonságot is tartalmaz. Kiindulópontként azt lehet elmondani, hogy a párt szerint ma „a hazánkat fenyegető legnagyobb veszély a drámai népességfogyás, a fenyegető demográfiai katasztrófa.”

Banán és rizsevők: irány haza!

Ennek értelmében Vonáék már a szöveg elején világossá teszik: „természetesen mindenféle, afrikai, ázsiai vagy egyéb országból történő betelepítést a leghatározottabban elutasítunk.”

A párt álláspontja szerint a – miként ők nevezik – népesedési krízist itt helyben, nekünk magyaroknak, az eddigi családtámogatási- és segélyezési rendszer teljes átalakításával kell megoldanunk.

Arról nem szól a fáma, hogy a hazai demográfiai és szociális problémákat még hol a búbánatban lehet megoldani, mindenesetre aki ismeri a Jobbik ideológiai hátterét, némi fantáziával hamar rájöhet: ma bizony idegenszívű pénzvilágiak idegen érdekek szerint diktálják a hazai szociálpolitikát, cél pedig a magyar nép teljes kizsigerelése és leigázása, mi több, lehetőség szerinti megsemmisítése.

A Jobbik szerint mihamarabb be kellene vezetnünk akár a főállású anyaság intézményét is, hogy minél több gyermek szülessen, s jelentősen meg kellene könnyítenünk a fiatalok első lakáshoz jutásának esélyeit.

Ki nem dolgozik, ne is egyék

A párt a jelenleg érvényes családtámogatási- és segélyezési rendszert is gyökeresen átalakítaná, a már emlegetett demográfiai csőd elkerülése érdekében. Ha a Jobbikon múlna, a családi pótlék alanyi jogon csak két gyermekig járna, a harmadik gyermektől pedig az adóból lenne visszatéríthető. Vagyis – mint az a HírExtrához eljuttatott közleményben olvasható – „azok a családok részesülhetnének belőle, akik a társadalom számára hasznos, értékteremtő munkát végeznek.”

Nehéz nem észrevenni az e mondat mögötti romákra utalást (köztudott, hogy a legnagyobb munkanélküliség a cigányság körében tapasztalható Magyarországon), ám a párt a következő kijelentésével még egy fokkal erősebb fényre állítja az irányjelzőjét: „a közpénzen történő élősködést, a megélhetési gyermekvállalást nem vagyunk hajlandók támogatni egyetlen forinttal sem.” Vagyis aki nem dolgozik, ne is egyék, függetlenül attól, hogy van-e lehetősége az elhelyezkedésre vagy sem.

Hasonló elképzelések mentén gondolja a Jobbik a segélyezési rendszer nemzeti színezetű reformját is. A párt szerint egyrészt olyan viszonyrendszert kell kialakítani a munkanélküli segély és a minimálbér nagysága között, amely az állampolgárokat munkára ösztönzi, másrészt a segély folyósítását napi rendszerességgel végzett közhasznú munkavégzéshez kell kötni.
@@
Vissza a természetbe!

„Monoki modell” figyelhető meg a gyermekek után járó támogatások esetében is: az „iskoláztatási, étkezési és egyéb, ilyen jellegű támogatásokat természetben kell majd folyósítani.”

A Jobbik szerint, ha mindezen egyszerű intézkedéseket foganatosítaná az ország, akkor „demográfiai téren néhány éven belül pozitív fejlemények bontakoznának ki társadalmunkban.”

Most pedig nézzük, hogy vélekedik a Jobbik „paraszti logikával” összerakott szociális programjáról Herczog Mária, az ismert szociológus. „A nemzetközi és hazai kutatások egyértelművé teszik, hogy a gyermekvállalást nem segíti érdemben a főállású anyaság, és a pénzbeli támogatások is csak kis mértékben befolyásolják” – mutat rá a Jobbik-elképzeléseinek „átgondoltságára” mindjárt az elején a szakember.

Herczog szerint az a legismertebb tendencia, hogy a szegény családokban több gyerek van, és aztán ahogy nő az életszínvonal illetve az iskolai végzettség, úgy csökken az átlagos gyerekszám.

Hogy a lényegről is essék szó…

A szociológus rámutat: a fejlett országokban csak ott születik sok gyerek, ahol magas a női foglalkoztatás (lásd skandináv országok, illetve Franciaország) valamint erős a közösségi támogatás. Ahol jó színvonalúak és mindig mindenki számára elérhetők a napközbeni ellátások. Ahol ezek megteremtésében a szülők is aktívan részt tudnak venni. Ahol általában is gyerekbarát a társadalmi környezet. Ahol össze lehet hangolni a munkát, a családi- és magánéletet. (Mindezekről egyetlen szó sem olvasható a Jobbik közleményében.)

Herczog Mária ezzel összefüggésben azt is világossá teszi: a munkára ösztönzés fontos dolog, de a teljeshez közelítő foglalkoztatást csak pozitív intézkedésekkel lehet elérni, nem pedig retorziókkal. Szerinte a munkavállalásnál első körben azt kellene elérni, hogy ne lehessen diszkriminálni, elutasítani a munkára jelentkezőket. Hasonlóan az óvodai-iskolai részvételt is csupán pozitív eszközökkel, például többletjuttatással, civil mozgalmak bevonásával lehet növelni, ezek ugyanis kisközösségi szinten támogatják a problémákkal küzdő családokat – mondja a szociológus.

Jó példa erre a most Sajókazán elindított program, ahol a helyi nőszervezet tagjai vállalták, hogy minden gyereket elkísérnek reggel az iskolába, akivel korábban gondok voltak. Persze azt is kiemelkedően fontos, hogy a gyerekintézmények elfogadják, szeressék az odajáró gyerekeket, működjenek együtt a családdal.

„Nem szabadna vadítani az embereket”

Herczog Mária úgy véli, figyelni kellene az EU politikáját, intézkedéseit, és a tagállami gyakorlatot. Mint mondja, nincs „magyar út”, de van sok átvehető gyakorlat és van egy másfajta, támogató, pozitív kommunikáció, ami ugyancsak sokat segítene. Herczog Mária szerint nem szabadna vadítani az embereket és a zsigeri indulataikra játszani, mert az előbb utóbb mindenkire visszaüt, nem csak a ma támadottakra.

Sajnos azonban úgy áll a helyzet, egyelőre a vadítók hódítanak.