Marad az esélyegyenlőségi támogatás?

Rauh Edit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) esélyegyenlőségi szakállamtitkára azt mondta: az elmúlt években soha nem látott mértékben felerősödött a cigány- és szegényellenesség, a bűnbakképzés, ami mögött gazdasági és morális válság van. Ez a folyamat mára a romákat ért agresszív cselekedetekben csapódott le, és egyelőre nem látni a megfelelő megoldást – tette hozzá.

Kiemelte, hogy válság van, de meg kell szólalni, a leghátrányosabb helyzetben élőkre nagyobb figyelmet kell fordítani, ezért végre kell hajtani azokat a rendszerszerű programokat, amelyeket a szociális és az oktatási tárca elindított az elmúlt években.

Ürmös Andor, a tárca roma integrációs főosztályának vezetője úgy látja, alapjaiban kérdőjeleződik meg, lehet-e esélyegyenlőséget folytatni Magyarországon, ugyanis az adatok szerint a szegregáció annak ellenére nő, hogy sok intézkedés, program elindult. Utalt arra, hogy az elmúlt négy évben – több mint 30 településen, 3 milliárd forintos támogatással – indított telepfelszámolási program lebonyolítását csak civil szervezetek vállalták, az érintett önkormányzatok jó esetben konzorciumi partnerek voltak, vagy visszaléptek a pályázattól.

Megjegyezte: bár ma kötelező az önkormányzatoknak antiszegregációs tervet készíteniük egy-egy állami vagy uniós pályázat elnyeréséhez – amit a tárca szakértőinek aláírásukkal jóvá kell hagyniuk -, mégis előfordul, hogy kétmilliárd forintért új polgármesteri hivatalt akarnak építeni, miközben a cigánytelepeken sem az utakat, sem a közművet nem akarják kiépíteni. Sőt azt sem akarják elismerni, hogy létezik cigánytelep a településükön.

Ürmös Andor példaként említett egy kisvárost, ahol nem akarták a település széléről a város közepére engedni a romákat, ezért az önkormányzat a jogi kiskapukat kihasználva olyan rendeletet hozott, amely szerint nem lehetett új lakást építeni és vásárolni. Hiába fordultak az ombudsmanhoz, a közigazgatási hivatalhoz, a döntés jogszerű volt, így a telepen élő cigányokat csak a szomszéd falvakban vásárolt lakásokban tudták elhelyezni.

A főosztályvezető kijelentette: az ilyen hozzáállást, helyzeteket csak akkor lehet megváltoztatni, ha olyan jogszabályi hátteret hoznak létre a döntéshozók, amelyben az esélyegyenlőség elvű támogatáspolitika érvényesül. Megemlítette az Országgyűlés előtt lévő építésügyi törvényt, amely biztosítaná, hogy a 10 ezer főnél nagyobb településeknek, így a városoknak kötelező legyen telepfelszámolási programot indítaniuk.

Ürmös Andor a telepfelszámolási program részbeni sikertelenségét nemcsak abban látja, hogy a korábban megígért források jóval csökkentek, hanem az önkormányzatok hozzáállásában is.

Rauh Edit az egyenlő bánásmódról szóló törvény módosításával is kötelezné az önkormányzatokat a telepek és telepszerű lakókörnyezetek felszámolására, és bízik abban, hogy a kormány által zárolt, a telepfelszámolásra előirányzott egymilliárd forintos összeget hamarosan feloldják, így a jövő héten kiírásra kerülő 250 millió forintos pályázat mellett folytatódhat a félezernyi cigánytelep felszámolásának programja.

Megjegyezte, hogy pusztán kormányzati akaratból nem lehet sikeres programot végrehajtani, ehhez az önkormányzatoknak és az embereknek is partnerré kell válniuk, így nemcsak a pénzforrást kell odarendelni, be kell őket vonni a végrehajtásba és a tervezésbe is.

Sárközi Gábor, az Oktatási és Kulturális Minisztérium esélyegyenlőségi főigazgató-helyettese a tárcánál zajló, három területre fókuszáló programot ismertette. Elmondta, hogy a deszegregáció, az indokolatlan fogyatékossá minősítés, illetve az óvodáztatás területén értek el sikereket és kudarcokat egyaránt az elmúlt években.

Ürmös Andor az elmúlt évek teljesítményét értékelve úgy fogalmazott: "valami elindult, komoly pofonokat kaptunk, de így kell folytatni, mert ez az irány jó, hiszen az esélyegyenlőség elvű támogatáspolitika az első szakmai minimum, amit lefektettünk".

A roma integrációs főosztály vezetője együttműködést kért, hogy ne a cigányellenességről, hanem szakmapolitikáról folyjon vita, mert – mint fogalmazott – "sürgősen tennünk kell valamit, nem szeretnénk polgárháborús országban élni".