Szín, falak mögött

Problémaforrás: forrásprobléma

Az alapképlet: a kétségkívül színes és gazdag kínálatot nyújtó magyar színházak többsége állandó pénzhiánnyal küszködik, holott a teátrumok nagy része telt házas előadásokat tart. A boldoguláshoz pluszbevételekre is szükség volna, például azért, hogy legjobb színészeink ne bulvárlapok reklámarcaiként, vagy épp tévés sztármagazinok bemondónőiként rombolják imázsukat, netán, hogy a társulatok ne legyenek kitéve a költségvetés, következésképp a politika kénye-kedvének. Mentsvárat nyújthatnának a televíziós közvetítésekből befolyó összegek, hiszen szórakozásra, kikapcsolódásra, igényes színészi játékra változatlanul van igény Magyarországon, (gondoljunk az utóbbi évek magyar sikerfilmjeire) és minden bizonnyal könnyed, humoros színielőadásokra is lenne, főleg ha azokért fizetni sem kellene. Ha a legkitűnőbb darabokkal „sztárszínészek” kerülnének képernyőre, az nemcsak a társulatok konyhájára hozna „intravénás” bevételt, de közvetve is hozzájárulna a magyar színházi kultúra üdvéhez. Mellesleg a tőkehiányos magyar televíziós piac sem verné különösebb költségekbe magát. Egy ilyen közvetítéssorozatba és a hozzá fűzött reklámkampányba beszállhatna akár a kultpolitika is, hiszen a színház az egyetemes magyar kultúra része, s mint ilyen, széles körű terjesztése nemzeti ügyként is felfogható.

Felvetésünk természetesen csupán újságírói elme szüleménye, afféle idealisztikus ábránd, mégis kíváncsiak voltunk, mit gondolnak róla az érintettek. Lássuk, hogy vélekedik a szakma, mit mutatnak (vagy nem mutatnak) a televíziók, és mit mond (pontosabban mit nem mond) a politika!Az általunk megkeresett színházaknak azt a kérdést tettük fel, mit gondolnak, vajon miért van megszűnőben a színházközvetítés Magyarországon, illetve nyitottak lennének-e arra, hogy előadásaikat – némi pénzért cserébe – a televízióban lássák viszont? A véleménynyilvánításra felkért három teátrum mindegyike rávilágított egy-egy érdekes szempontra.

Nemzeti: Naná!

A budapesti Nemzeti Színháznál örömmel vennék, ha némely darabjuk a tévéképernyőn keresztül eljutna a magyar otthonokba is. Mint mondják, ilyesmi régebben előfordult, (emlékezhetünk például Az ember tragédiájára Alföldi Róberttel), mostanság azonban nem járt TV-kamera a Bajor Gizi Parkban. Ugyanakkor nyitottak lennének egy általunk vázolt kezdeményezésre, hiszen egyrészt kitűnő reklámról van szó, nem mellékesen pedig némi jogdíj sem jönne rosszul. A kérdés inkább az, melyik darab lenne az, amit szívesen a csatornák rendelkezésére állítanának – játszanak el a gondolattal a nemzet színházában. Nem biztos például, hogy egy aktuálisan futó művet érdemes közkinccsé tenni, hiszen a tévéközvetítés esetleg potenciális színházlátogatót tarthat távol az adott darabtól.

Cseke Péter: „Ez a korszak nem kedvez nekünk…”

„Természetesen a kecskeméti Katona József Színház is nagyon örülne, ha ismét láthatóvá lehetnének színházi előadások a televíziók műsorán.” – ezt már Cseke Pétertől, a társulat igazgatójától tudjuk meg. A direktor ugyanakkor kevés esélyt lát erre, hiszen, mint fogalmaz, „a nézettségi versenyben nem mutatnak nagy számot az ilyen jellegű adások”. Cseke Péter egyébiránt egy újabb problémára is felhívja a figyelmet: a színházi közvetítések hanyagolása nem csak bevételektől fosztja meg a társulatokat, hanem a színpadi művek megörökítésétől is, hiszen sajnos, nem maradnak fenn évek óta, több kamerával rögzített színházi előadás felvételek az utókor számára – mondja. Emlékeztet, hogy a valamikori hétfő esti színházi közvetítések felvételeit egy "Péntek 13" elnevezésű produkciós iroda készítette. És sajnos az önirónia ellenére, nem hozott szerencsét ez a szám – teszi hozzá. „Ez korszak nem kedvez nekünk, de talán egyszer újra másképpen lesz” – fejezi be a direktor.

Ingyen azért mégsem

Tompa Gábor, a Kolozsvári Magyar Színház vezetője felvetésünkre úgy reagált, hogy minden esetben, amikor magyar nyelvű- vagy más, „kulturálisan nem kompromittált” TV csatornák őt megkeresik azzal a szándékkal, hogy valamelyik előadásukat rögzítsék, vagy közvetítsék, és erről szerződés is születik, rendszerint örömmel tesz eleget ezeknek a felkéréseknek. Kivételt képezett ez alól az utóbbi néhány évben egyetlen eset, amikor a Duna TV a színházat, illetve az alkotókat megillető jogdíj kifizetése nélkül, vagyis teljesen ingyen szándékozta felvenni egyik művüket – mondja.
@@
Egy, csak egy…

Előbbi sorok talán nem a legjobb színben tüntetik fel minden magyarok televízióját, egyet azonban nem árt leszögezni: jelen pillanatban a Duna Televízió az egyetlen csatorna, amely rendszeresen jelentkezik színházi közvetítéssel. Méghozzá nem is akármilyen darabokkal. A DTV ugyanis tavaly szert tett néhány ORTT által készített színházi felvételre. Ezek között akad vidéki és határon túli színházi bemutató, opera, táncszínház és gyermekelőadás is, kortárs és klasszikus művek egyaránt. Mészáros Katalin, a csatorna színházi szerkesztője szerint a televízió birtokába nagy érték jutott, minthogy az említett előadások a magyar színházi élet remekei. A Duna ezekre, illetve saját felvételeire alapozva indította be mintegy fél éve a Dunaszínház című, kéthetente jelentkező sorozatát.

Nem veszett el, átalakult

A másik csatorna, melyet felkerestünk, természetesen a Magyar Televízió volt. (A kereskedelmi médiumok kultúra iránti fogékonyságát figyelembe véve, náluk nem is próbálkoztunk, csak annyit jegyeznénk meg: az ORTT egykori, 1997-es indoklása szerint a két országos tévécsatorna rendkívüli közszolgálati kötelezettségvállalással nyerte el a 10 évre szóló frekvenciát…) Nos, a királyi tévénél úgy látják, a társaság a mai napig eleget tesz közszolgálati kötelezettségének, ami a színházkultúra közvetítését illeti. Hozzáteszik viszont, hogy a televíziós műsorkészítési lehetőségek sokat változtak a hajdani legendás színházi közvetítések óta: mára számtalan műsortípus szakosodott a színházkultúra közvetítésére, és ezek közül csupán egy a színházi felvétel.

Egy Beugró még nem csinál kiugrót

Ezt akár magyarázatnak is fölfoghatjuk, s hozzátehetjük a televízió álláspontjának másik pillérét, mely szerint a színházi közvetítés mint műsortípus is jelentős átalakuláson esett át: a statikus, egykamerás felvételek helyett a nézői elvárásoknak megfelelve ma már a televíziós játékfilmek technikájával és igényességével kell, hogy készüljenek a színházi felvételek is. Ez utóbbi bíztató, főként a Cseke Péter által elmondottak fényében, hiszen jelzi, készülnek még felvételek színházi előadásokról Magyarországon. Más kérdés, mi lesz a sorsuk. Az MTV őszi-téli kínálatából mindössze három, klasszikus színházi közvetítést nevez meg, a kaposvári Csiky Gergely Színház 56 06 / őrült lélek vert hadak, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház A medve, és az Új Színház Közeleg az idő című produkcióit. Ráadásul ezek sem a főcsatornának számító 1-esen, hanem az M2-n futnak. Igaz, ezek mellé mindkét adóján színes programot vonultat fel a Magyar Televízió. Legismertebb műsora a Beugró, amelynél – el kell ismerni – jobb reklámot aligha képzelhet el a színházi szakma. Tény ugyanakkor, hogy az általunk javasolt „modellbe” nemigen illeszthető be, hiszen önálló műsorról van szó, amelyből nem profitál egyetlen társulat sem, leszámítva persze a felvételeknek otthont adó Centrál Színházat.

„Patt”

Természetesen örültünk volna, ha az Oktatási és Kulturális Minisztérium is megtiszteli lapunkat véleményével, ne adj isten legalább elvi szinten állást foglal a színházak változatlanul fennálló anyagi kiszolgáltatottsága ellen. Erre azonban nem került sor, mivel az érintett kormányhivatal máig nem reagált felvetésünkre. Persze lehet, mindez ez azért van, mert egy komoly szakemberállománnyal dolgozó minisztérium nem kíván laikus zsurnaliszták által összeeszkábált elgondolásokra érdemben felelni. Cikkünkkel mi nem is a frankót szerettük volna megmondani, ötletelésünket csupán apró színházi súgásnak szántuk egy olyan időszakban, amikor ez talán jól jön. Hátha lesz, aki meghallja.