Ocskay László katonatisztként a budapesti Abonyi utcai zsidó gimnáziumban, (ma az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziuma) egy ál-varrodát létesített a német egyenruhák javítására, ezzel sikerült rávennie a németeket, hogy őrizzék az épületet a nyilasok betöréseitől.
A megmentettek között volt Ráday Imre színész, Kabos Endre kardvívó világbajnok, Goda Gábor író és Kellér Dezső humorista.
A filmben a ma még élő nyolc túlélő is megszólal, akik a háború idején tizenéves gyerekek voltak. Egy részük Magyarországon él, de vannak Izraelben, Angliában és Amerikában élők is.
A rendező elmondta: a történet megfilmesítésének ötletével Kollarik Tamás producer kereste meg. A stáb forgatott Izraelben, többek között a Yad Vashem intézetben is.
A dokumentumfilmet televízióban biztosan bemutatják, és szó van a moziforgalmazásról is, valószínűleg jövő év januárjától látható az alkotás.
Fonyó Gergely felidézte: a magyar történelem sajátos fintora folytán a kommunista diktatúra üldözni kezdte Ocskay Lászlót nemesi származása és német kapcsolatai miatt. A férfi végül Amerikába emigrált, ahol 1966-ban halt meg.
Személye egészen az 1990-es évek elejéig feledésbe merült, akkor az általa megmentett Dan Danieli kereste meg sorstársait. Elérte, hogy tudomást szerezzenek Ocskay László tettéről, aki ennek eredményeképpen megkapta a jeruzsálemi Yad Vashem intézettől a Világ Igaza elismerést, Magyarországon és az Egyesült Államokban posztumusz kitüntetést kapott. Budapesten két helyen állítottak neki emléktáblát.
Fonyó Gergely nevéhez rendezőként, producerként vagy forgatókönyvíróként olyan alkotások fűződnek, mint a Látogatás (1999), a Kelj fel Jancsi (2000), a Cseh Tamás film (2001), a Tea, a Szeret, nem szeret és a Na végre itt a nyár! című 2002-es tévéfilmek, a Tibor vagyok, de hódítani akarok! (2005) és az Idegölő (2006).
