Balázs Ottó, a kamionosokból, hajósokból verbuválódott csoport vezetője a 25 ezer kilométeres kalandútról elmondta, hogy nem várt nehézségek sorát kellett leküzdeniük. Pekingig az autó el sem juthatott, mert a kinai hatóságok nem adtak belépési engedélyt az 1978-as matuzsálemnek. Így a kocsit a mongoliai Sainasan városban állították le és innen a hátralévő 900 kilométert vonattal tették meg, hogy ott lehessenek a vízipóló meccsek lelátóin. Útközben eltört szinte valamennyi fő-darab, a két hátsó teleszkóp is felmondta a szolgálatot, defekt miatt kereket kellett cserélni. A csapat tagjai azonban valahányan ezermesterek, a műszaki hibákat rögtön helyrehozták - tette hozzá.

Mongóliában 2000 kilométeres távon még út sem volt, úgy zötykölődtek át rajta. Beragadtak a Hovsgol tó mocsarába, ahonnan csak két Kamaz húzta ki őket, Darham városában pedig egy vendégszerető mongol család faggyúlevesét kellett dícsérniük, nehogy megbántsák a háziasszonyt. Egyszer homokviharba, majd hóviharba szaladtak és tyúktojásnyi jégdarabok is zuhogtak az autóra. Mégis élvezték a sok megpróbáltatást. Mindenhol barátságos fogadtatásban részesültek, többnyire utazó zenészeknek vagy vándorcirkuszosoknak nézték őket. Esténként bográcsban főzött magyaros ételek mellett beszélték át a másnapi útitervet. Visszafelé augusztus 27.-én indultak és a Székelyföldet érintve Nagyrédénél lépték át ismét a határt.

A közös sikeren felbuzdulva már újabb terveket szövögetnek. Az elnyűhetetlen busszal a svájci jégkorong VB-re utaznak, majd pedig a Tűzföldet keresi fel a nyughatatlan baráti társaság - vázolta fel a jövő merész álmait Balázs Ottó.