Az admirális szülinapja

Tizenkét évesen állt tengerésznek, de gyorsan kiderült, hogy krónikus tengeribeteg, panaszai megkeserítették egész életét. Húszévesen már egy franciáktól zsákmányolt fregatt kapitánya volt, 1783-tól a Karib-tengeren járőrözött, hogy betartassa a frissen függetlenné vált amerikai gyarmatok elleni kereskedelmi szankciókat. Megvesztegethetetlensége miatt eljárás indult ellene, csak 1793-ban, a francia forradalmi háborúk alatt aktiválták újra.

A korzikai Calvi mellett elvesztette jobb szemét, majd 1797-ben Tenerifénél jobb karját is. Nelson vakmerő akcióiról lett ismert, no meg arról, hogy hajlamos figyelmen kívül hagyni feletteseinek utasításait. Egy csatában a parancsra fittyet hányva állta el a menekülő spanyol hajóhad útját, a dán flottát megsemmisítő koppenhágai csatában azzal "hárította" az akció befejezésére utasító parancsot, hogy látcsövét vak szeméhez emelte. Engedetlenségét persze elnézték: 1797-ben lovaggá ütötték, 1801-ben vikomt lett, s 1801-ben megkapta az altengernagyi (a brit flotta hatodik legmagasabb) rangját.

1797-ben Toulont vette blokád alá, de egy Bonaparte Napóleon nevű francia tábornok átcsúszott a gyűrűn és elhajózott Egyiptomba. A haragos Nelson nyomába eredt és 1798-ban a Nílus torkolatánál, Abu-kírnél megsemmisítette a francia flottát. A csata után aztán még haragosabb lett: tétlen főparancsnoka az Earl, ő viszont beosztott lévén "csak" a bárói rangot kapta meg. Az admirális egyébként élete végéig - és nem alaptalanul - úgy érezte, hogy alacsony születése és kapcsolatainak hiánya miatt mellőzik.

1798-ban ismerte meg a nápolyi brit követ feleségét, élete nagy szerelmét, Lady Hamiltont. Nem titkolt kapcsolatuk miatt azonnal hazarendelték, ő azonban csak késve, Lady Hamilton és férje társaságában vitorlázott Londonba. Megromlott egészségére hivatkozva visszavonult, s Lady Hamilton egy lányt szült neki.

1803-ban szállt újra hajóra, utolsó csatáját 1805. október 21-én Trafalgarnál vívta az egyesült francia-spanyol flotta ellen. A kor legnagyobb tengeri ütközetében a túlerőben lévő ellenfelet hajóival két sorban, merőlegesen támadta meg, három részre szakította és megsemmisítette. Nelsont csata közben eltalálta egy francia golyó, de még megbizonyosodhatott győzelméről. Holttestét egy hordó brandyban vitték haza (a jól hangzó, de hamis legenda szerint érkezéskor ennek felét már megitták a szomjas matrózok). Állami temetést kapott, maradványai a Szent Pál-székesegyházban nyugszanak, de végakaratát, hogy a kormány gondoskodjék Lady Hamiltonról és lányáról, nem teljesítették.

Nelson hajója Angliában ma is megtekinthető, miként a vesztét okozó golyó is, hajtincsét Japánban őrzik. Számos emlékműve közül a leghíresebb a londoni Trafalgar téren álló ötvenméteres oszlop, tetején a szoborral. A szobrot néhány éve különleges zselé borítja, hogy elijessze a madarakat, akik korábban évente két tonna piszokkal "tisztelték meg" az admirális kalapját.