Cikk a NATO-átalakulásról

A cikkben, amelyet a Népszabadság és a The Guardian egy időben közölt, a két védelmi miniszter kiemeli, a NATO jövőre ünnepli 60 éves fennállását, amely a miniszterek szerint tökéletes alkalmat nyújt arra, hogy megkezdődjék a szövetségnek az új világrendben kialakuló szerepkörének a meghatározása. Alkalmat nyújt arra, hogy "a transzatlanti kapcsolatokat megerősítsük, egyidejűleg új partnerségek kovácsolódjanak, és a más nemzetközi intézményekkel való együttműködés jobbá és szorosabbá váljék."

A két miniszter szerint fontos, hogy az Egyesült Államok és az európai szövetségesek egyaránt elkötelezettek maradjanak a NATO iránt, és egyaránt érdekeltek legyenek a szövetségi döntéshozatalban. Ennek eléréséhez a szövetségeseknek valós nemzeti lehetőségeik szerint kell fedezniük a transzatlanti kapcsolat megőrzésének az árát, s a szövetségi feladatokban való részvételnek arányos és közös teherviseléssel kell megvalósulnia.

Des Browne és Szekeres Imre hangsúlyozza: mindezek hiányában a NATO azt kockáztatja, hogy a "képesek" vagy "hajlandók" koalíciójává válik, amelyben az Egyesült Államok fokozatosan, de óhatatlanul átértékeli szerepvállalását. Egy ilyen állapot nem lehet Európa érdeke, s idővel a kisebb tagállamok - különösen a keleti határokon lévő szövetségesek - számára történelmi következményekkel járhat.

Az újonnan csatlakozott tagállamok számára stratégiai nemzeti érdek annak biztosítása, hogy róluk, nélkülük többé senki se dönthessen. De a régi tagállamok meghatározó fontosságú érdekei is csak úgy teljesülhetnek hosszú távon, ha a NATO erős, egységes, az Egyesült Államok aktív európai elkötelezettségét és jelenlétét bíró szervezet marad.

"Nagy fába vágja a fejszéjét, aki egy konszenzusos alapon működő szervezetben a változások élére kíván állni, mégis ez az a kihívás, amit hazáink védelmi minisztereiként vállaltunk" - fogalmaznak.

Véleményük szerint a jubileum arra is alkalmas, hogy egy olyan új stratégiai koncepciót fogalmazzanak meg, amely aláhúzza a szövetség hozzájárulását a XXI. század változó biztonsági kihívásaival történő szembenézésre. Egy olyan stratégiára van szükség, amely világossá teszi: "napjaink fokozódó mértékben egybefonódó világában a kollektív védelem megköveteli, hogy a NATO területen kívüli feladatvállalással is hozzájáruljon a nemzetközi stabilitás biztosításához."
Felhívják a figyelmet, hogy az expedíciós műveletek és képességek közvetlen módon járulnak hozzá saját védelmünkhöz és biztonságunkhoz. "Vannak még, akik nem teljesen értik ezt. A NATO pontosan azért száll szembe a szélsőségességgel és annak gyökereivel Afganisztánban, mert az közvetlen - és bizonyított - fenyegetést jelent az összes tagállam minden állampolgárára nézve. A szélsőségesek csápjai messzire nyúlnak, de a gyökerek a tálibok által nyújtott menedékben és a védett afganisztáni kiképzőtáborokban eredeztek."

Des Browne és Szekeres Imre kiemelik: mára kétségtelenül jelentős haladást könyvelhetnek el annak felismerésében, hogy milyen fontos az expedíciós képesség a szövetségre valószínűsíthetően leselkedő fenyegetések széles körének elhárításában.

"Elmaradásunkat jelzi viszont a továbbra is fennálló különbség a szövetségben kollektívan megfogalmazott törekvéseink és a nemzeteinkre lebontott, ténylegesen teljesített vállalásaink között. Ezért kell túl gyakran szembenéznünk hiányokkal olyan kulcsterületeken, mint a stratégiai és a hadszíntéri légi szállítás, olyan képességek tekintetében, melyek befolyásolják, hogy a jelen és a jövő műveleteit végre tudjuk-e hajtani szándékainknak megfelelően. Mindezt részben a nem megfelelő szintű védelmi beruházások, részben pedig legfontosabb szövetségi szükségleteink következetes behatárolásának a hiánya okozza. Tapasztalható fejlődés, de nem olyan gyors, mint ahogy az kívánatos lenne."

Az Egyesült Királyság más szövetségesekkel, így például Franciaországgal összefogva, kezdeményezések sorozatán keresztül próbálta meg elérni, hogy több kulcsfontosságú képesség álljon műveleti rendelkezésre. Magyarország válaszképp csatlakozott a stratégiai légi szállítási kezdeményezés programjának résztvevőihez, és több helikopterét ajánlotta fel NATO- műveletekre, ha szövetségesei segítséget nyújtanak számára a bevetésükhöz szükséges felújítás és kiképzés lebonyolításában. "Reméljük, hogy hamarosan mások is követik Magyarországot" - írják.

Kiemelik, hogy egy átalakult NATO egészen bizonyosan nem arra irányul, hogy megkíséreljenek kevesebből kevesebbet tenni vagy az ambíciószintet valahogy csökkenteni. "Azt kell elősegíteni, hogy a szövetségesek által rendelkezésre bocsátott erőforrások jobb felhasználásával a szövetség elláthassa a saját magunk által kitűzött feladatokat. Az átalakulás eredménye egy megújult, a XXI. századnak megfelelő transzatlanti szövetség, egy olyan NATO, amely ténylegesen több, mint alkotóelemeinek összessége" - fogalmaznak.

A védelmi miniszterek reményei szerint az októberi magyarországi NATO csúcson e változás előmozdítói lesznek.