Ugyan kevés a magyar érdekeltség ma az olimpián, de azért szép számmal osztanak aranyakat – olyan sportágakban is, amelyet a magyar közönség nem is nagyon ismer, még a televízióból sem.

Szinkronrendező: Oroszország

Kezdjük egyből az egyik legesztétikusabb látvánnyal, a szinkronúszással. A két Anasztaszija, Davidova, és Jermakova Oroszországból úgy úszkált a medencében a párosok versenyében, mint az alga az evezőspálya vizében nem sokkal az olimpia előtt. Lebuktak, fölbukkantak, s néha csak a teleszkópszerűen kikandikáló lábuk lógott ki a vízből. Majd kijönnek a medencéből és örülnek, hogy megelőzték a spanyolokat, Andrea Fuentest (ez a vezetéknév nem hangzik túl jól a sport világában) és Gemma Mengualt. Nagyjából így zajlik az olimpián kívül is minden verseny, hogy vagy az oroszok nyernek, vagy nem, de ez utóbbi nem túl gyakori. Meg persze ott vannaka  kínaiak is. Ez tehát papírforma a papírvékony lányoktól.

Akkor viszont itt a másik véglet is rögtön: szabadfogású birkózásról van szó, ami csak abban különbözik a kötöttfogású testvértől, hogy mint a neve is mutatja, lényegesen több helyen engedélyezi az egyik birkózónak a fogást a másik birkózón. Na ott azért nem… A török Ramazan Sahin pedig ha már szabad, mindenkit szanaszét hajigált a szőnyegen és a 66 kilójával felmasírozott a dobogó tetejére. A 74 kilósaknál pedig címvédésnek örülhetett a javarészt kínaiakból álló publikum, Buvajsza Szajtijev simán robogott végig a mezőnyön és végül az üzbég Szoszlan Tigijevet is megverte – azért tegyük hozzá, hogy Üzbegisztán sem mindennap örülhet éremnek az olimpián.

Még reggel rendeztek egy úszódöntőt, aminek azonban nem a múlt héten unásig mutogatott Vizeskocka, hanem a természet adott otthont. 10 kilométert ugyanis nem biztos, hogy élmény lenne leúszni az ötven méteres medencében, majd’ kétszáz fordulóval. Nyílt vízen viszont szabad a vásár, s ezt tudták jól a britek is a 10 kilométeres hosszútávúszás versenyén is. Néhány kilométerrel a táv vége előtt ugyanis a két angol, Keri-Anne Payne és Cassandra Patten állt az élre és vezette föl a hajrát. Aztán jött Larissza Ilcsenko és úgy húzott el a lányok mellett, hogy szinte még integetni is volt ideje, végül pedig simán nyerte az orosz úszó a nem semmi teljesítményt követelő versenyt.

Eddig mindenki döntőben

Ma is rendeztek kajak-kenu futamokat a Shunyi Evezős és Kajak-kenu pályán, s persze hogy a mi egységeink maradéktalanul végrehajtották a napi penzumot: mindkét egységünk továbbment a döntőbe, ami azt jelenti, hogy eddig minden lehetséges indulónk finalistának mondhatja magát.

Először Benkő Zoltán csinálta végig a középdöntőjét a kajak egyesek 1000 méteres középdöntőiben és végül 35 századdal megelőzte a harmadik helyért folytatott csatában a portugál fiút, és éppen csak hogy továbbjutott. A döntőben majd azonban bármi megtörténhet, amit egyébként pénteken rendeznek majd kilenc kajakos részvételével. Érdekesség, hogy szintén továbbjutott Janics Natasa bátyja, Sztyepan Nanics is – természetesen szerb színekben…

Szintén óriásit versenyzett és a szívét-lelkét kitette a Kozmann-Kiss duó a kenu kettesek 1000 méteres versenyében. Persze hogy beletettek mindent ebbe a futamba a fiúk, hiszen Kolonics György egykori hajójában nem is lehet máshogyan szerepelni egy olimpián. Kiss Tamás mindenben alkalmazkodott a vezérré váló Kozmann Gyurihoz és ugyan végül csak másodikként – a lengyelek jobban hajráztak – de ők is kvalifikálták magukat a pénteki döntőbe.

Már csak kettőt kell aludni az aranynapig, higgyék el, csak kettőt…

Ez kérem szépen minőségi asztalitenisz

Nem semmi, hogy amíg ökölvívók, vagy a vívók, esetleg a cselgáncsozók (azért tipikusan olyan sportágak, ahol mi magyarok sosem voltunk elveszve) alig-alig leptek meg bennünket akárcsak jó percekkel is, addig egy olyan sportág képviselői elkényeztetnek minket, amelynek igazából Ázsia az első számú bázisa.

Igen, pingpongozóinkról – pardon, asztaliteniszezőinkről – van szó, akik már eddig is fantasztikus mérkőzéseket játszottak Pekingben és még ma is fognak néhányat reményeink szerint.

Póta Georgina például olyan meccset játszott a cseh Dana Hadacova ellen, hogy már korán reggel felment az ember pulzusa. Gina be is vallotta, hogy nagyon izgul, hiszen az első olimpiája, de végül továbbjutott egy olyan mérkőzésen, amit talán még évek múltán is emlegetni fogunk. Cseh ellenfele ugyanis megmakacsolta magát és nem akart kiesni, s akarata a döntő játszma végén, 8-10-nél már majdnem meg is valósult, azonban Póta mindkét meccslabdát kivédte és végül négy poént ütve fordított.

Nincs azonban szerencséje a sorsolással, ugyanis a következő körben a Vang Nan vár, aki persze kínai. Tudom, hogy szinte lehetetlent kérek tőle, de Gina, szorongasd meg azt az ázsiait!

Jakab János pedig már második meccsét játszotta Pekingben nem is akárki ellen. Christian Süss ugyanis tagja volt a már egy pekingi ezüstérmet behúzó német csapatnak korábban.

Egy-egy játszmagyőzelem után aztán a német világklasszis másik fokozatra kapcsolt és viszonylag simán hozta onnantól a meccset. Jakab mindent megtett, sőt tudása legjavát nyújtotta, de ez egy ilyen sport: nagyon ritkán születnek meglepetések. Azért messze nem kell szégyenkeznie Janinak, hiszen nyert egy nem is akármilyen mérkőzést az első körben a szintén nagynevű francia Chila ellen.

Tóth Krisztina pedig még ma az asztalhoz lép egy verhetőnek tűnő amerikai ellen, aki persze nem amerikai, hanem kínai. Azaz amerikai, csak éppen nem sok köze van az Egyesült Államokhoz. Szóval értik, nem? A legegyszerűbb az lenne, ha Kriszta megverné és akkor már úgyis mindegy…

Az olimpiával kapcsolatos híreket folyamatosan online lehet hallgatni a Pont FM 88.1 Rock & Sport rádión, amit az alábbi címen lehet elérni: http://www.hirextra.hu/banners/pontfm.m3u.

Mi jut eszükbe Litvániáról? A kosárlabda? Nagyon helyes. A fővárosa, Vilnius? Az sem rossz. Vagy a zöld-sárga mint nemzeti színösszetétel? Kiváló. Esetleg Ruta Paskauskeine?

Eddig miénk a több poén

Tóth Krisztának ma reggel biztos ez utóbbi, Ruta kisasszony ugyanis egy asztaliteniszező, a kicsi, de annál büszkébb sportnemzet első számú pingpongosa. Persze Tóth meg a mi élversenyzőnk, úgyhogy nem is igazán várhattunk mást tőle, mint hogy jusson túl az egyébként igen szemrevaló balti lányon.

S ha már elvártuk, meg is cselekedte, amit megkövetelt tőle Téglás Péter kapitány és ugyan az első játszmát odaadta a litván lánynak (8-11), aztán viszont nem törődve azzal, hogy a tűzijáték csak magyar idő szerint is este lesz majd, zsinórban behúzott három szettet (11-5, 11-8, 11-6) és a kiesés szélére taszította a litván kedvencet. Paskauskeine viszont olyan, mint a nemzete, amely Európa széléről is vissza-visszatér, és egész jó játékkal visszajött 3-3-ra (4-11, 6-11). Ekkor már kezdtünk aggódni, hiszen már-már úgy tűnt, teljesen szétesik Kriszta játéka, de korai volt még őt félteni.

Nem véletlenül Európa-klasszis (sőt, nekünk világklasszis!) a magyar asztalitenisz legrutinosabb szereplője, úgy összekapta magát, hogy nem is engedélyezett három poénnál többet a döntő játszmában a litvánnak (11-3).

Néhol remek játék után várhatja tehát a következő kört Tóth Krisztina a nők egyéni asztalitenisz küzdelmeiben, ahol persze a legfőbb kérdés, hogy meddig lehet elkerülni az ázsiaiakat. Papíron az Ázsiával való ütközés még várat magára. Papíron. Következő körös amerikai ellenfelét ugyanis úgy hívják: Wang Chen…

Erre a meccsre magyar idő szerint délben kerül sor, ma pedig még Póta Georgina is bemutatkozik a versenyben magyar idő szerint hatkor a csah Dana Hadacová ellen, szintén hasonló célokkal. Ráadásul Jakab Lános is folytathatja a tegnap megkezdett menetelését a német Csristian Süss ellen a férfiak küzdelmeiben.

A nagy fogyás után kiesés

Nem járt ilyen jól a Hatos Gábor sérülése miatt Pekingbe hívott Veréb István az amerikai Ben Askrennel szemben a szabadfogású birkózók 74 kilós súlycsoportjában. Az ember persze nyilván örül a lehetőségnek, ha az olimpia kellős közepén felhívják, hogy menjen gyorsan Pekingbe, mert be kell ugrania. Az azonban már kicsit kellemetlenebb, ha az ember 74 kiló helyett 86-ot nyom. Birkózóéknál ugyanis ilyenkor következik a fogyasztás, amiről csak annyit: néhány nap alatt kellett szegénynek 12 kilót úgy ledobnia, hogy se az erőnlétével, se az izmaival ne történjen semmi csúnyaság. Szinte lehetetlen.

Talán ennek is köszönhető, hogy a magyar fiúnak az első menet sikerült jobban, ahol mondhatni simán nyert 2-0-ra. Aztán azonban az amerikai visszaadta neki azt a két pontot és egy kis kamatot is: szorította, szorította a magyar srácot, aminek sajnos tus lett a vége.

Marad tehát a szokásos reménykedés (annyit csináltuk már ezt ezen az olimpián nehézatlétáink kapcsán), hogy Askren ugyan menjen már tovább, s vigye Verébet a vigaszágra.

A tegnapi nap eseményeinek összefoglalóját itt olvashatja.