A Kaukázus zenekarról van szó, és a Tartós Béke című számukról. Mert sajnos a Kaukázusról, mint földrajzi területről érkező hírek manapság mindenről szólnak, csak a tartós béke reményét nem hozzák. (Persze az puszta véletlen, hogy a több mint négyéves zenekarnak épp ez év elején lett ilyen című dala.)

Valljuk be, hogy annak ellenére, hogy Grúziában érezhető volt a feszültség, nem sokan figyeltünk volna a világ e szögletére, ha nem indul háború az elszakadni vágyó tartomány miatt, ráadásul pont az olimpia megnyitóján. Bele se mennék a Kaukázus politikai zűrzavarába, keveredjünk vissza a megnyugtató hanghullámok világába!

Tehát itt a Kaukázus zenekar, kicsit néha még nyers, kicsit talán túl gyorsan ismerték meg túl sokan, de „nagyon zene”. Alulról építkező zenekar (ahogy az énekes fogalmazott egyszer), reméljük, hogy a feltörekvés során liftbe szálló bandán nem lesz úrrá a celeb feeling, és megmaradnak olyan hitelesnek, mint amilyen szerintük a kikelet.

Kardos Horváth János, az együttes frontembere felelős a magyar könnyűzenei piacon lassan hiánycikknek számító néhol elgondolkodtató, néhol humoros, néha önironikus szövegekért, a zenéjük többnyire fülbemászó. Minden adva van a sikerhez. Ráadásul erős környezettudatosság is jellemezi a bandát, Tartós Béke című számuk erre szép példa. Ez sem olyan tulajdonság, amiért bántanánk őket.

Ma 21.30-kor lépnek a magyar költőről elnevezett rádió (újmagyarul MR 2) színpadán. A szigetre autó helyett menj(etek) gyalog!