Miről van szó?

A drámapedagógia a játékra alapozódik. Csoporttevékenységre épül, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. A drámapedagógia szorosan kapcsolódik a XX. századi reformpedagógiákhoz (pl. Waldorf). A 70-es években került hazánkba Angliából, először, mint a színjátszás nevelési eszközeként, majd az oktatás hatékonyabbá tétele érdekében alkalmazták, s 1996 óta a NAT része, külön tantárgyi keretben.

Hazai történelem

- Magyarországra az 1970-es évek elején érkeztek az első információk – ad számot a kezdetekről a leghíresebb hazai drámapedagógus Gabnai Katalin. Elsősorban cseh (Eva Machkova), szlovák (Jan Rybarik) és angol szakanyagok (Cecily O’Neill) és szakmai látogatások révén, kísérleti tanfolyamok és szemináriumok segítségével alakult ki a magyar dramatikus nevelési program ütemterve.

Joseph Hollos Ausztriából átlátogató hajdani magyarként nyújtott nemzetközi méretekben is jelentős segítséget. A berlini Wolfgang Nickel szülőket és gyerekeket együtt foglalkoztató módszere is elérkezett hozzánk. A világpolgárrá lett brazil Augusto Boal politikai színházi módszerei és színésznevelési technikái ma már vizsgatételek, a nagyszerű francia Jean Lecoq-nak a színész testével foglalkozó tanításai vagy a belga Roger Deldime teoretikus összefoglalásai nálunk is közkinccsé lettek.

A hazai színi nevelés drámapedagógiai ágát a hetvenes évek elejétől, amikor Mezei Éva (1975) és Debreczeni Tibor (1980) első írásai megjelentek, körülbelül 1985-ig dinamikus fejlődés jellemezte. A dráma és a színház eszközeit szakszerűen használó, korszerű nevelői munkáról szóló első információk megjelenését követően - az akkor még biztos költségvetési háttérrel rendelkező gyermekszínjátszó fesztiválokon (Trencsényi László 1978-86) - egymásra találtak azok a megújulni kívánó nevelők, akik aztán a Népművelési Intézet tanfolyamain erős gyakorlati és elméleti képzést tudtak kapni.

Aztán elfogytak az Akadémia pedagógiai kísérletekre és kutatásokra szánt pénzei, megszűntek a drámapedagógiai kurzusok, s az úttörőmozgalom adminisztratív szétesésével egy időben megszűnt a gyerekszínjátszó fesztiválok támogatása is.

A hanyatlás ideje?

1988-ban a színi nevelés mindkét ügye, a drámapedagógia és a gyerekeknek szóló színház is mélyponton volt. A bábjátékot addig népszerűsítő televízióból kikopnak a bábos műsorok Pedig ezek az adások nem azért voltak fontosak, mert sokan nézték, hanem azért, mert sokan csinálták őket.

A lelkesedés

A legelszántabb oktatók 1988-ban kezdtek el dörömbölni a pedagógusképző intézmények és a rokon szakmai közösségek ajtaján, ajánlva és kérve, hogy engedjék hivatalosan is használni a drámajátékokat a nevelőképzés szegényes gyakorlati oldalának gazdagítására. Így történt, hogy a módszert elsőként a tanártovábbképzés és a felsőoktatás fogadta be.

Az 1985-os mélypontról való kimozdulást a következő években már szerveződő Magyar Drámapedagógiai Társaság megalakulása, és a közoktatási rendszer folyamatos változása hozta el.

Az indulás

1993. január elsején Bencze Lóránt főigazgató - elsőként Közép-Európában - drámapedagógiai tanszéket alapított a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolán. A zsámbéki tanszékhez már az is kellett, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola első színházelmélet-drámapedagógia szakos osztályának végzős felnőtt hallgatói szorítóba állhattak. Az itt dolgozni kezdő szakembercsapat teremti meg a későbbiekben a szakdiplomás drámatanári képzés országos hálózatát.

Egy ifjú szakember

Trázsi Erzsébet tanárnő, aki zongorapedagógus, a pszichológia segítségével jutott el a drámapedagógiához.

Mindig is érdekeltek az emberek – mesél a kezdetekről. Alapvetően társasági ember vagyok. De nemcsak a másik ember, hanem saját magam megismerése miatt kezdtem pszichológiai tárgyú könyveket olvasni, és sokáig kacérkodtam az irányú képzés elvégzésével (bár ezt a tervemet még nem adtam fel). Mindemellett a színház volt a hobbim. Ezért iratkoztam be az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, drámapedagógia tanszékére 2004-ben.

Sokfelé lehet hallani arról, hogy mennyi mindent meg lehet oldani a drámapedagógia segítségével.

A drámajáték alapelve, hogy önkéntes, öncélú (nem előadásra szánt), örömet jelentsen a játszónak, mellette fejlesztési lehetőséget ad, képességek kibontakozását segíti, s szerepjátékok alkalmával katartikus élményt hoz létre. Tehát komplex személyiségfejlesztő hatása bizonyított.

Néhány területet hadd említsek: pl. kommunikáció-fejlesztés, figyelem-koncentrációfejlesztés, érzékelés-fejlesztés, önismeret és társismeret. A játék résztvevői különböző érzelmeket élnek át a játék során, új dolgokat, összefüggéseket ismerhetnek fel, amikor egy-egy szituációban szerepeket vesznek fel.

Hogyan alakulnak ki a szerepek? A vezető is szerepbe bújik?

Igen. A játszók maguk választják meg szerepüket, nincs szereposztás. Egy adott pillanatban is több keret mentén értelmezhetünk egy személyt, nem csupán különböző helyzetekben. Ez nagyon izgalmas. Egy nőt tekinthetünk háziasszonynak, anyának, feleségnek, vagy akár szülei szemével gyermeknek is.

A drámamunkában tehát gyakran azon dolgozunk, hogy az adott szituációt, az abban megjelenő fiktív vagy valóságos figurákat, illetve a felmerülő tanulási tartalmakat minél jobban körüljárjuk.
Ily módon a drámajáték gazdagítja a viselkedési bátorságot, biztonságot nyújt az élet különböző területén.

Nagyon sok nevelési területet foglal tehát magába a drámapedagógia. Ön melyiket tartja izgalmasnak?

- A pszichológiából kiindulva, természetesen előnybe részesítem az ön –és társismeretre koncentrált drámamunkát.

A másik nagy kedvencem a rögtönzés világa. Mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek kiaknázatlan színes fantáziája van. Elég egy helyszínt meghatározni és szabályként hangsúlyozni, hogy legyen benne konfliktus és néhány perces felkészülés után kész a jelenet. Természetesen mindent fel kell építeni, így a rögtönzést sem várhatjuk el mindenkitől elsőre.

Az Ön vezetésével drámapedagógiai táborba is várja a gyerekeket.

A tábor a hagyományos napközis tábori jellegét követi, vagyis 8 és 16 óra között leszek együtt a gyerekekkel. Délelőtt és délután is egy-egy foglalkozás keretében a drámajáték segítségével töltjük hasznosan az időnket. 10-14 éves fiatalokat várok ide, akik nyitottak, kreatívak.

A velük közösen létrehozott dramatizálás eredményét az utolsó napon láthatják a szülők, ahol a saját és a felnőtt világ egy-egy pillanatát jelenítjük meg. Nem előre betanult szöveggel kell majd küszködniük, hanem saját fantáziájukat engedhetik el. Itt bárki lehet majd főnök, beosztott, tanár, igazgató, vagy ami csak akar. Természetesen a tudásukat is igyekszem bővíteni. Egy kis színháztörténeti információval gazdagodhatnak a gyerekek.