Mert ön megérdemli…

Idén az utolsó ülésnap június 9-én volt. Jól kivitatkozták magukat a pajtások a Parlamentben, megállapították – és ebben nagy volt az egyetértés – hogy fárasztó, és küzdelmes éven vannak ismét túl, majd ki-ki vette a nem létező kalapját, és kisétált a nyárba, a lenge szellők, a napsütés és andalító délutánok terébe. De ugyan már, kedves felebarátaim, valóban megérdemelt lenne ez a pihenés? Nem tekinthető ez inkább csak valami anakronisztikus, ki tudja, talán még az iskolás emlékekből táplálkozó magatartásformának, vagy holmi oly sokat szapult arisztokratikus létmódhoz kötött halvány kísérletnek? Egyáltalán, hogy az ördögbe mehet valaki több hónapos szabira azok után, hogy csak egy feltúrt nagy politikai szemétdobot hagy maga után, ahol a kakasok tipródnak néhány szavazatnyi gilisztán? Megáll a törvényhozás, s honatyáink elbújnak napernyők enyhet adó árnyékában, miközben számos olyan ügy toporog a Parlament küszöbén, amelyről döntést kéne már hozni. Százból egy: a híres munkáért segély ügy…

Miért nem mehet - helyettesítés nélkül - szabira egész nyáron az, aki keményen megdolgozott a pénzéért, legyen melós vagy értelmiségi, szellemi vagy kétkezű munkás, fehér, vagy kék galléros, ahogy a tőlünk szerencsésebb történelmi fejlődésű szigetlakók mondják. Hogy miért nem? Mert megállna az élet, nem lenne eladó a boltban, hideg sör a hűtőben, fagyott víz a Mars felszínén. E retorikai kérdés is csak színpadra való, vígjátékok és komédiák díszletébe.

Politikusainkra azonban – és nem is értem, hogy a korábbi évek hasonló tapasztalataiból, miért nem sikerült levonni ezt a kézenfekvő következtetést – tulajdonképpen nincs szükség. Megvagyunk mi nélkülük is egész nyáron. Sőt inkább az a bosszantó, hogy mindenféle strandolás helyett elkezdenek háttéralkukat, paktumokat, és nagy port verő eseményeket kezdeményezni, amely miatt állandó híradói műsorrá lesznek. Hiszen a (víz)felszínen kell maradni, jön a balatoni nyár.

Minek van itt az ideje?

Példának okáért Fodor Gábor lelkesen hangoztatja, hogy itt lenne a cselekvés ideje, és hogy szeretettel várta volna a cselekvés programját, tervezetét, akármilyét Gyurcsány Ferenctől. Na de pont nyáron? Amikor elmegyünk, illetve ők elmennek pihenni? S pihenünk mi is végre tőlük. Illetve pihennénk. Sörözgetés, pörgetjük a szalonnát… csobb.

Azon kívül nem akarok kukac lenni a politikai szemétdombon, de muszáj kötekednem, hiszen nem volt elég az a pár hivatalosan is (koalíciós) munkahónap a cselekvésre, amely a rendelkezésükre állt? Sőt, hova tűnt az idő? Léphetnék én is az eltűnt idő nyomába, s kormányzati ciklusok tevékenységében kutakodhatnék, vagy kutakodhatnék az ellenzék minden hétre meghirdetett kormánybuktájáról, az előrehozott és egyre-egyre elnapolt választásokról, híres, vagy inkább hírhedt fiairól e honnak. Ők a mi politikusaink, ők a mi vezéreink, akire gyermekeink ne nagyon nézzenek fel. Hát ez a hitelesség? A demokrácia? Erre való az év? És erre való a nyár? Nem úgy van, hogy mindent a maga idejében?

Uborkaszezon és eseménykert

Hogy mire való a nyár, illetve mire szánhatja a politika, arra egyszer már volt egy érdekes példa. Feleleveníteném. Emlékszünk még Medgyessy Péter tündöklésére és bukására? 2004 forró augusztusában egyszer csak jött, látott, és győzött Gyurcsány Ferenc, és átrajzolgatta a hazai közéletet, a politikát, párton belül és párton kívül, sőt, retorikatörténeti tevékenysége is bele fog kerülni majd egyszer a szószátyár krónikákba, ebben bizonyosak lehetünk. Most viszont erősen úgy néz ki, ő is kiálthatná „Et tu mi fili, Brute!”, hiszen az SZDSZ valamit kirántott. Lehet kard, lehet csak valami bűvész trükk, és a cilinderből elröppen egy, ha nem is galamb vagy béke, de szabad madár.

És mi, jóravaló állampolgárok, majd most is birkatürelemmel és hideg sörrel kezünkben, esetleg még a nyári EB hangulatán nosztalgiázva arra fogunk eszmélni, hogy ezek a fickók, akik most be sem járnak a Parlamentbe, már eldöntötték sorsunk. Leosztják nyári pókerasztalaikon a lapot, emelgetik a tétet, lehet, ők is belekóstolnak badacsonyi borokba, vagy könnyen csúszó sörökbe, de lehet Madagaszkár és Kuba lesz majd fáradalmaik, s elmacskásodott lábaik pihenőhelye. Ősszel pedig becsengetnek megint. Akár egy elhagyott iskolába.