Igazat mond az MNB?

Simor András elnök a fagyasztott hangulatú Járai éra után igyekszik olvadáspontig juttatni a bank és a kormány kapcsolatát. Pozitív ötletekkel dúsítja a szikár, és unalmas számoszlopokat. Ám a nagy kérdés, hogy miért teszi ezt.

MNB elnök archívum

A rendszerváltás Surányi Györggyel együtt köszöntött a bankra, aki először 1990-től vezette egy évig az intézményt. Az MDF kormány gyorsan elzavarta, és egészen 1995-ig várnia kellett a visszatérésre. A Horn-kormány választottjaként hat évig vigyázott az ország kasszájára. És itt meg is kell állnunk egy pillanatra! Fontos kihangsúlyozni, hogy bár Surányi kiváló pénzügyi szakember, akit hazánkon kívül az egész világban elismernek, de akkor is csak egy párt jelölt volt. Gondolkodása, életszemlélete nyilván meghatározza mindennapjait, a munkáját. Nem véletlen, hogy amíg Antall József elzavarta, Horn Gyula a keblére ölelte.

Később a nagysikerű Bokros Lajos utáni utódhajszában Járai Zsigmond is a képbe került, de akkor még gondosan titkolva vonzalmát, ellenállt a felajánlott pénzügyminiszteri posztnak. A ’98-as váltás után persze már kevésbé bánta a legfőbb pénzügy-őri posztot Orbán Viktor vonzáskörében. Surányit semmi pénzért nem akarták meghosszabbítani, hanem az addigra már politikai bizalmassá vált Járai ugorhatott át a Szabadság téri épület elnöki szobájába. Amíg a kebelbarát miniszterelnök ült a parlamenti bársonyszékben a bank és a kormány kapcsolata maga volt az éden. Aztán a gonosz szocialisták kitúrták főnökét a helyéről, évek óta nem is engedik őt oda vissza.

Járai, ahol tudott igyekezett betenni a kormánynak, és időnként még a hatáskörét is átlépve igyekezett megvédeni ellenzékbe szorult eszmetársait. A szövegelés mellett persze a tettek is önmagukért beszéltek, így várható volt, hogy a második Gyurcsány-kormány meg őt nem fogja sokáig a helyén megtűrni. El is jött a 2007-es március, és Simor András elvette tőle a hat évig őrzött kincstár kulcsát. Azóta a bank kommunikációja is egycsapásra megváltozott.

A mostani hangulat

A bank azóta jó partnere és cimborája az egyre jobban kisebbségbe szoruló kormánynak. A mostani meghallgatáson is átsuhant a segítőkészség szelleme. Számokat hallhattunk és vonalakat nézhettünk, amelyek Simor Andrásék szerint mutatnak valamilyen fejlődést. Persze a számok sokféleképpen értelmezhetők. Mert ha már egy vizes pohárról is egyszerre mondhatjuk azt, hogy félig üres, vagy azt, hogy félig tele van, akkor mik derülhetnek ki ennél sokkal összetettebb dolgokról. A szakemberek nyilvánvalóan pénzügyi, gazdasági szempontokból elemzik az elemezni valókat, de azt biztosan nem felejtik el, hogy a sokadik Gyurcsány kormány emelte őket a mostani helyükre. Nem felejtik, mert nem is tehetik.

Akkor mi az igazság?

De ne legyünk negatívak, nézzük, hogy miről is beszéltek?

A jelenlegi számok kialakulásába a nemzetközi környezetben történt változások is jelentősen beleszóltak. A globális növekedés magával hozta a globális egyensúlytalanságot is, aminek eredményeként fejre állt a kék bolygó gazdasága. Szerencsétlen világ-pénzügyminisztereknek meg folyamatosan javítgatniuk kell, ami eltört. A nyersanyagok ára hihetetlen tempóban növekszik, amely mehezíti az eddig is kiszolgáltatottak helyzetét.

A külföldi elemzők szerint az ország gazdasága egyre lehetetlenebb mélységekbe süllyed. A bankosok szerint már régen ott vagyunk a béka seggénél, köszönhetően a 2000-től hat évig tartó állandó pénzosztásnak. Most szívunk, mint a torkos borz, mert amit az addigi kormányok szétdobáltak, elherdáltak, most kötelességünk visszahozni, mert különben az Unió vastagon a fejünkre ver a mindenhol jelenlévő pálcájával.
@@

Ülünk a kakiban…

…és próbálunk kimászni. A mostani bankvezetés szerint a 2. Gyurcsány-kormány próbálkozott a Bokros csomag óta először valami használható gondolat végigvitelével, de ennek eredményeként a közvélemény és a jobboldal együttes erővel ripityára verte őket. Viszont, ami épségben maradt belőlük az kezd egy kicsit gyógyulni. A nagyhangú Horváth Ágnes által a kormányon, és az országon átrángatott egészségügyi katasztrófa csomag néhány eleme komoly bevételt hozott a pangó államkasszának. A lakosok kevésbé tömik magukat különböző bogyókkal, többen fizetnek hozzájárulásokat, és a körzeti orvosok is nagyobbra hízhattak a rendszeres vizitdíj bevételekből. Persze bank-országban az egészségünk a legkevésbé fontos napirendi pont.
Mindent azonban nem lehet a külföldre és más okokra fogni. Simor András a hazai inflációs várakozások beragadását, az elmúlt két év költségvetési sokkjait említette magyarázatként.

Az infláció tavaly 8 % volt. Az elnök némi éllel a hangjában említette meg, hogy a szabályozott árak a választási évek kivételével minden esztendőben jobban nőttek, mint a megengedett mérték. A költségek folyamatosan növekednek. A hazai vállalati szegmensben az elektromos áram ára már sokkal magasabb, mint az unióban.
A bérekre rakodó költségek is folyamatosan nőnek. Nekünk akkor lenne jó, ha 3%-kal jobban nem növekedne egy évben, de tavaly sikerült a 8%-ot is megütnünk. Ugyanakkor a szlovákok kibírták 0.2%-kal, a csehek 2.3%-kal. A szakemberek szerint az országos átlagot a szakképzett minimálbérek dobták meg. Persze nem kell rögtön a zsebekben kutakodni, hogy hol is van az a 8% emelkedés. A nettó fizetésünk – már ahol van olyan – csökkent vagy stagnált, az emelkedés csak az adórengetegnek köszönhető. A kormány fehérítési akciói is sokat nyomtak a latba. Az elmúlt két évben sokkal többen fizetnek járulékot, mint az azt megelőzőekben.

De akkor mi változott?

Elindult a gazdaságban egy változási folyamat. Nagyon apró, és nagyon lassú. 2008 végére a költségvetési hiány kisebb lehet, mint a konvergencia-programban leírt összeg. Tavaly, hosszú idő után a magasabb bevételek mellett kisebb volt a hiány, mint azt megelőzően.

Akkor hanyat dőlhetünk?

Varga Mihály (Fidesz) expénzügy-őr szerint azért még ne kiáltsuk ki a Kánaán beköszöntét. A bankosok szerint se!

Jó magyar szokás szerint félő, hogy a választáshoz közeledve megint elindul a pénzszórás. Gyurcsány Ferenc nyerni akar, így valószínűleg mindent meg is tesz majd ezért. A következő négy év miniszterelnöksége azonban már most nagyon sokba fog neki és főleg nekünk kerülni. Simorék félnek attól, hogy a kiadások megint elszabadulnak, és hamar világgá futnak. Ha így lesz akkor megint jól pofára esünk. A mostani megszorításoknak csak akkor van bármilyen pici értelmük, ha hosszabb távon lesz belőlük bevétel, és nem kell mindenkiből mindent kifacsarni.
Szóval, kockázatos időszak következik, már ami az anyagiakat illeti. A banknak ugyan nem feladata a kiadási oldal ellenőrzése, de a kormány által meghatározott kiadási korlátokat ők is el tudják fogadni.

Reméljük a legjobbakat

Lassan a közértbe is úgy megyünk majd vásárolni, hogy a kosarunkba kerülő termékek megfeleljenek a politikai ízlésünknek. Éppen ezért hozzá-nemértő emberek csak bízhatnak abban, hogy jól kereső, jól szituált, jól beszélő bankosok valóban arról beszélnek majd, ami a valóság és nem a politikai hovatartozásuk szerinti propagandát nyomják. Remélhetjük, hogy a következő bankelnök egy másik érából nem fogja előrángatnia a mostani beszámolókat. Talán nem tudjuk meg néhány év múlva, hogy már megint nem úgy történtek a dolgok, ahogy most meghallhattuk.

Remélhetjük a legjobbakat, és azt, hogy az MNB ki tud majd csúszni a jelenlegi politikai nyomás-szörny karmai közül és tud majd függetlenül vigyázni a mi kis pénzünkre.