Simor András elnök a fagyasztott hangulatú Járai éra után igyekszik olvadáspontig juttatni a bank és a kormány kapcsolatát. Pozitív ötletekkel dúsítja a szikár, és unalmas számoszlopokat. Ám a nagy kérdés, hogy miért teszi ezt.

MNB elnök archívum

A rendszerváltás Surányi Györggyel együtt köszöntött a bankra, aki először 1990-től vezette egy évig az intézményt. Az MDF kormány gyorsan elzavarta, és egészen 1995-ig várnia kellett a visszatérésre. A Horn-kormány választottjaként hat évig vigyázott az ország kasszájára. És itt meg is kell állnunk egy pillanatra! Fontos kihangsúlyozni, hogy bár Surányi kiváló pénzügyi szakember, akit hazánkon kívül az egész világban elismernek, de akkor is csak egy párt jelölt volt. Gondolkodása, életszemlélete nyilván meghatározza mindennapjait, a munkáját. Nem véletlen, hogy amíg Antall József elzavarta, Horn Gyula a keblére ölelte.

Később a nagysikerű Bokros Lajos utáni utódhajszában Járai Zsigmond is a képbe került, de akkor még gondosan titkolva vonzalmát, ellenállt a felajánlott pénzügyminiszteri posztnak. A ’98-as váltás után persze már kevésbé bánta a legfőbb pénzügy-őri posztot Orbán Viktor vonzáskörében. Surányit semmi pénzért nem akarták meghosszabbítani, hanem az addigra már politikai bizalmassá vált Járai ugorhatott át a Szabadság téri épület elnöki szobájába. Amíg a kebelbarát miniszterelnök ült a parlamenti bársonyszékben a bank és a kormány kapcsolata maga volt az éden. Aztán a gonosz szocialisták kitúrták főnökét a helyéről, évek óta nem is engedik őt oda vissza.

Járai, ahol tudott igyekezett betenni a kormánynak, és időnként még a hatáskörét is átlépve igyekezett megvédeni ellenzékbe szorult eszmetársait. A szövegelés mellett persze a tettek is önmagukért beszéltek, így várható volt, hogy a második Gyurcsány-kormány meg őt nem fogja sokáig a helyén megtűrni. El is jött a 2007-es március, és Simor András elvette tőle a hat évig őrzött kincstár kulcsát. Azóta a bank kommunikációja is egycsapásra megváltozott.

A mostani hangulat

A bank azóta jó partnere és cimborája az egyre jobban kisebbségbe szoruló kormánynak. A mostani meghallgatáson is átsuhant a segítőkészség szelleme. Számokat hallhattunk és vonalakat nézhettünk, amelyek Simor Andrásék szerint mutatnak valamilyen fejlődést. Persze a számok sokféleképpen értelmezhetők. Mert ha már egy vizes pohárról is egyszerre mondhatjuk azt, hogy félig üres, vagy azt, hogy félig tele van, akkor mik derülhetnek ki ennél sokkal összetettebb dolgokról. A szakemberek nyilvánvalóan pénzügyi, gazdasági szempontokból elemzik az elemezni valókat, de azt biztosan nem felejtik el, hogy a sokadik Gyurcsány kormány emelte őket a mostani helyükre. Nem felejtik, mert nem is tehetik.

Akkor mi az igazság?

De ne legyünk negatívak, nézzük, hogy miről is beszéltek?

A jelenlegi számok kialakulásába a nemzetközi környezetben történt változások is jelentősen beleszóltak. A globális növekedés magával hozta a globális egyensúlytalanságot is, aminek eredményeként fejre állt a kék bolygó gazdasága. Szerencsétlen világ-pénzügyminisztereknek meg folyamatosan javítgatniuk kell, ami eltört. A nyersanyagok ára hihetetlen tempóban növekszik, amely mehezíti az eddig is kiszolgáltatottak helyzetét.

A külföldi elemzők szerint az ország gazdasága egyre lehetetlenebb mélységekbe süllyed. A bankosok szerint már régen ott vagyunk a béka seggénél, köszönhetően a 2000-től hat évig tartó állandó pénzosztásnak. Most szívunk, mint a torkos borz, mert amit az addigi kormányok szétdobáltak, elherdáltak, most kötelességünk visszahozni, mert különben az Unió vastagon a fejünkre ver a mindenhol jelenlévő pálcájával.