Kell egy párt

"…a jövőnket esszük meg"

Vida Gábor akadémikus, Illés Zoltán környezetvédelmi szakpolitikus és Jávor Benedek a Védegylet szóvivője elemezte a negatív folyamatok okait. Vida Gábor abban találta meg a bajok gyökerét, hogy az ember rövid távra gondolkodik. „Ebben a témakörben számtalanszor tartottam már előadást és megdöbbenve vettem észre, hogy az előadása alatt az érdeklődés általában nagy, de utána minden megy tovább, úgy ahogy addig. Nem látunk túl a határainkon, és nem vesszük észre, hogy a van egy nagy földgolyó, és ezen a földön, mint egy nagy rendszerben él az emberiség. Ez azért nagyon fontos, mert létezik egy fogalom, az "ökológiai lábnyom", ami nagyon vészjósló adatokat ad. Ezekből az derül ki, hogy túlzsúfoltan vagyunk itt a földön. Nem is elsősorban amiatt, hogy sokan vagyunk, hanem, hogy túlzottan sokat fogyasztunk. Egy hasonlattal had éljek: képzeljük el, hogy a földi bioszféra egy bank, amibe pénz van betéve, és az emberiség ennek a kamatjából éldegél, ami tisztes megélhetést biztosít. E helyett mi nem csak a kamatot használjuk fel, hanem a tőkét is fogyasztjuk. És ahogy a kamat fogy, természetesen a tőke is fogy vele. Tehát szó szerint a jövőnket esszük meg. Már most 30 százalékkal átléptük a földnek a kapacitását. Az átlépés valamikor a ’70-es években történt, azóta a természeti tőkénket fogyasztjuk. Közben erről a gazdaság nem sokat beszél és azt hiszi, hogy minden megoldható. A környezetvédelem, mint ipar a technológiával rengeteget foglalkozik és rengeteget remél tőle, de a gyakorlatban ez inkább újabb problémákat szül. Egy egyszerű példa: a gépkocsik fogyasztását csökkentik, a hatékonyságukat javítják, ettől remélik a megoldást. Sikerült is, csak közben a gépkocsik száma kétszresére meg háromszorosára nőtt és nőtt a velük megtett kilométereknek a száma is.”

78-szor gazdagabb a 20 százalék leggazdagabb, mint a 20 százalék legszegényebb

Vida Gábor az ökológiai lábnyom fogalmánál maradva kitért arra, hogy sokan remélik a harmadik világ felzárkózását a fejlett világhoz, ám ha az emberiség csak a mai átlagamerikai életformáját, fogyasztási szokásait követné, és az nem fejlődne tovább, akkor ahhoz 7 bolygó sem lenne elegendő. „A másik nagy probléma a gazdasági fejlődésbe vetett hit. Ugye "dübörögjön a gazdaság, majd az megold mindent", de ha visszatekintünk arra, hogy alakult a GDP a világban, az szépen emelkedett, csak közben széthúzódott a mezőny és kiderült, hogy az emelkedés a felső réteg emelkedéséből származik, a közép vagy az alsó réteg stagnált vagy süllyedt lefelé. A ’70-es években a világ leggazdagabb 20 százaléka 35-ször volt gazdagabb a legszegényebb 20 százaléknál. Ez az érték, szorzó a 2000-es évek elejére 78-ra nőtt, miközben a gazdaság növekedett.”

Az ember mindent felfal és minden fajt kiírt

Jávor Benedek újabb példákkal élt: „A természeti rendszerek egyre gyorsuló degradációja megy végbe a világban. Az elmúlt 30 évben a gerinces állatfajok negyede kihalt.  Összehasonlításképpen a földtörténetben voltak nagyobb kihalási periódusok, a legismertebb a dinoszauroszok „villámcsapás-szerű” kihalása volt: ez egy több tízmillió évig tartó kihaldoklási folyamat volt. Ehhez képest 30 év alatt sikerült eltüntetnünk az állatfajok negyedét. Ha ebben a tempóban haladunk, akkor 90 éven belül sikerül az utolsó állatfajnak is a végére jutnunk és leporolhatjuk a tenyerünket, hogy elvégeztük amire rendeltettünk. Hogy a létfenntartáshoz közelebbi példával éljek, a halászatilag jelentős halfajok populációi a világtengerekben az elmúlt 25 évben 70 százalékkal csökkent.”

Illés Zoltán megerősítette az előtte mondottakat: „Amikor az ökológiai válság mibenlétét elemezték az előttem szólók, akkor ecsetelték annak minden részét, szegmensét. Én ezt két dologban fogalmaznám meg: az egyik szerint az ember gyarlóságában és érdekeiben. Az ember gyarlóságai: önzése, a mással való nem törődés, a szociális érzéketlenség, pénzéhség, elnyomás, kizárólagosság, hatalom. Ha megkérdezem magamtól: mi az, ami hajtja az embereket, mi okozza a pusztulást, azt megint két dologban fogalmaznám meg: a kényelem és az érdek, az érdeken belül hangsúlyosan a pénz.”

A globális kapitalizmus a felelős

Schmuck Erzsébet, vitavezető rákérdezett, hogy a neoliberális gazdaságpolitika megoldhatja-e a válságot, vagy inkább mélyíti azt?

Vida Gábor ismét egy rövid hasonlattal válaszolt: „Ha azt mondom, hogy a folyosón svédasztal van megterítve, pont annyi étellel, hogy mindenkinek tisztességesen jut, a versenyszellem szerint az emberek kirohannak – az ajtónál állók eleve előnyben vannak, tehát nincs is verseny – az asztalnak nekiesnek, zsebeiket teletömik, s a hallgatóság negyed része jól jár, a maradék éhen marad. Ez a jelenlegi világhelyzet és ebben a globális kapitalizmus okolható. A másik verzióban mindannyian kivonulunk, mindenki annyit eszik, amennyiben megállapodtunk és mindenkinek jut. Hát ez a válasz."

Jávor Benedek szárazon válaszolt a feltett kérdésre: "Oka-e a globális kapitalizmus a környezeti válságnak? Röviden azt tudom válaszolni, hogy igen. Én biológusként, természettudósként végeztem, ezért az empirikus dolgokat nagyon szeretem és az empíria azt mutatja, hogy a globális kapitalizmus egy lépést nem tesz abba az irányba, hogy megoldja ezeket a problémákat. Nem csak a környezeti válságot, a társadalmi krízist sem oldja meg."
@@

A magántőke nem megoldás

Illés Zoltán – bár hangsúlyozta, nem közgazdász – mélyebben beleásta magát a kérdésbe: "Én nem tudom belátni, hogy a neoliberális gazdaságpolitika – én másképpen szoktam hívni: a szabadrablásos kapitalizmus – miért kímélné a természetet és miért adna nagyobb egyenlőséget? Márpedig azokkal a nézetekkel sem értek egyet – ugyan tiszteletben tartom mindenki nézetét és azért harcolok, hogy mindenki el tudja mondani –, akik szerint először mindenkinek legyen két BMW-je, két bécsi szeletet egyen vacsorára és utána két dobos tortát, és majd utána foglalkozhatunk a környezetvédelem ügyével. Ez tarthatatlan! Volt egy másik urbánus vélekedés, hogy a magántőke mindig hatékonyabb, mint a társadalmi. Döbbenten állok önök előtt, én, aki nem vagyok azzal vádolható, hogy nagy híve lettem volna az előző társadalmi rendszernek, az összes igazságtalanságával, gyalázatával. Számomra Bős-Nagymaros például egy állatorvosi ló, mely megmutatta, hogyan lehet olyan projektet tervezni és áterőszakolni, ami soha meg nem térülő beruházás, hogyan lehet nem figyelembe venni a tudományos érveket. Ehhez képest itt állok önök előtt és azt mondom, hogy az is egy duma, hogy a magántőke majd megoldja a dolgokat. Ott a dorogi hulladékégető és nem abban érdekelt, hogy úgy üzemeltesse az égetőt, ahogy azt kellene, vagy ott van az a kis ivóvízszennyezés, ami Esztergom városának ivóvízellátását tette tönkre pár évvel ezelőtt. Egyáltalán nem hiszek abban a mítoszban, hogy a magántulajdon hatékonyabb, hogy a piacgazdaság önmagától környezetbarát, és hogy a piacgazdaság láthatatlan keze majd mindent megold. Ha van modell, ami felé törekednék, az inkább a skandináv típusú piacgazdaság."

Egymilliárd éhező és egymilliárd túlsúlyos

Felmerült az élelmiszerhiány, az éhséglázadások és bioüzemanyagok kérdése. Vida Gábor felelt arra a kérdésre, hogy van-e elegendő élelem a Földön? „Hány ember éhezik itt a földön? Majdnem egy milliárd és majdnem ugyanennyi ember küszködik az elhízással és a pénzét arra költi, hogy beszűkíti a gyomrát, zsírját leszívatja. Milyen egyszerű lenne a megoldás, mégsem megy, tehát bennünk van a hiba.”

Természetvédelem vagy zöldenergia?

Illés Zoltán a zöldenergiát vette górcső alá: „Az én környezetpolitikai elképzeléseim szerint, ha az alternatív energiatermelési módozatokat nézem, akkor az első helyre a nap és szélenergiát teszem, még ezen a szélességi körön is, ahol mi élünk. A második helyre teszem a geotermikus energia hasznosítását, a harmadikra pedig a biomassza hasznosítását.

Természetesen, ha úgy merül fel a kérdés, hogy természetvédelmi területre szélerőmű-parkot létesítsenek, vagy sem, akkor az a válaszom, hogy nem. Tehát, ha természetvédelem, vagy zöldenergia, akkor természetvédelem. Viszont, ha a kérdés úgy merül fel, hogy zöldenergia vagy fosszilis vagy nukleáris, akkor számomra egyértelmű, hogy zöldenergia. Ha eljutunk a biomasszához, akkor azon belül az én prioritási sorrendem: fás vagy lágyszárú növények, amelyek kizsigerelik a talajt, mert gyorsan nőnek, tehát nyárasok vagy olyan fűfajták amelyek nagy volumenben termelik a biomasszát, akkor azt nem fogadom el. Ha biomassza hasznosításáról beszélünk akkor a mezgazdasági hulladék, nyesedék, erdészeti melléktermék, kukoricaháncs, vagy szár hasznosítása a megoldás. Azonban ezen belül az elégetést kevésbé preferálnám, főleg nagy energetikai létesítményekben. A mezőgazdasági hulladék gázzá alakítását és elégetését gázmotorokban támogatom. Épp azért, mert a gáz elégetése sokkal hatékonyabb.” „De a leghatékonyabb a takarékosság!”- tette hozzá Vida.

Kell egy párt…

Illés a problémák felvázolása után a megoldás felé tett egy lépést: „Azt gondolom, hogy a mostani pártstruktúra Magyarországon vagy a pártok a struktúrán túl nem hajlandók a környezet-, természet-, és állatvédelem érdekeit megjeleníteni. Ezt is számos dologban lehet tetten érni. Ott vannak a háttérben vagy az előtérben azok a gazdasági érdekcsoportok, melyek a mostani helyzet fenntartásában érdekeltek: globálisan, európai szinten és Magyarországon is, akár külföldiek, akár hazaiak, akár multinacionálisak. Akkor történne változás, ha a mindenkori miniszterelnök-jelölt nem tudna kormányt alakítani akkor, ha nincs meg az az 50 százalék plusz 1 képviselői hely. Ha azt látja, hogy a kormányzati többséget meg tudja szerezni, anélkül, hogy környezetvédelem ügyét felvállalná, akkor azt simán megteszi.

Úgy vélem, hogy csak egy önálló, új, politikai erő változtathat ezen. Kerülöm azt a kifejezést, hogy zöld, mert azt gondolom, hogy pejoratív a magyar nyelvben, és sikerült is lejáratni. Emlékszem a magyar Zöld Párt fasisztoid megnyilvánulásaira és azt gondolom, hogy nem csak őrültek csinálták ezt a dolgot, hanem fizetett őrültek is. Ha egy ilyen párt bekerül a magyar Országgyűlésbe azzal a programmal, amire annyian adták a szavazatukat, és bekerül egy koalícióba – teljesen mindegy nekem e pillanatban, hogy ilyen vagy olyan koalícióba –, akkor azt tudja mondani, hogy akkor lesz tagja ennek a koalíciónak, ha ez meg ez érvényesül. Ezek az ügyek csak hatalmi pozícióból érvényesülhetnek. Ha ez nincs, az összes többi duma. Ahhoz, hogy egy ilyen erő elinduljon kell 176 választókerületi kipróbált vagy legalábbis elkötelezett ember . Ha nem jön létre 2010-ig ilyen erő, akkor nincs esély arra, hogy az ökológiai gondolatot, a környezet-, természet- és állatvédelmet hatékonyabban lehessen megjeleníteni kormányzati szinten.”